2011. febr. 26.

Oka nem voltam szenvedésnek

Az egyiptomi hagyomány szerint a halál után az ember negyvenkét bíró elé kerül, ahol "megmérettetik a szíve". A szívet az "ib" vagy a "hati" szóval jelölték, és az élet forrásának, a lelkiismeret lakhelyének tartották. Ezért ezt kellett lemérni, amikor a halott életéről akarták megtudni az igazat, és ezért volt a szív halál utáni tartósítása is elsődlegesen fontos. A szív az egyéni sors székhelye.


"Hati" a megvalósított sorsot jelenti, a múlt egészét, a halott ki nem használt lehetőségeivel együtt. "Ib" a jövendő sors, mint a tiszta, meg nem valósult lehetőségek egésze, valamint az emberben meglévő rossz és jó gyűjtőhelye. Ez a lelkiismeret helye is. Ezért a mágikus erők a Hati tartományába tartoznak, a profetikus tisztánlátás pedig az Ibben gyökerezik. A halott mindkét szívhez ragaszkodik, és elhárítja azt, hogy bármelyiket alárendelje a másiknak: " Ib szívem maradjon meg helyén! Hati szívem maradjon meg helyén! Honoljon béke köztem és a szívem között!" (Halottak Könyve, 26. fejezet), "Ne legyen hát fölcserélve Ib és Hati szívem az Alvilág istenei előtt!" (28. fejezet)

A szívmérlegelés szertartása a következőképpen zajlik: Osiris egy baldachin alatt ül, körülötte a negyvenkét bíra (negyvenkét isten), akik a negyvenkét nomost szimbolizálják. Előttük egy mérleg, egyik felére Anubis felteszi a halott szívét, a másik felébe egy madártoll - Maat tolla kerül, az igazság szimbóluma, vagy Maat kis szobrocskája. Maat maga nincs jelen a tárgyaláson, csak az ítéletnél. A mérlegelés eredményétől függ a halott további sorsa. A mérlegnek egyensúlyban kell maradnia. Ha a szív alászáll, akkor lehúzták a bűnei. Ha azonban felmentő ítélet születik, akkor szent szellemmé, Khu-vá változik. Thot ellenőrzi a mérlegelést, és lejegyzi az eredményt.



A közelben ott áll Anubis, a sakálfejű isten és más istenségek, például Bastet, Kenemti, Neba és Khemi. Egy emberevő szörny is jelen van, akinek krokodilfeje oroszlántestben és víziló hátsó lábaiban folytatódik, készen arra, hogy felfalja a gonoszt. Akiket maa kherunnak, a hang igazának ítélnek, azok Osiris áldását élvezhetik, és beléphetnek királyságába. Minden tettükben teljes szabadságot élveznek, bejárhatják az istenek birodalmát, vigaszt és segítséget nyújthatnak a kárhozott lelkeknek, beszállhatnak Ra mennyei bárkájába, kedvük szerint változhatnak át bármilyen állattá, egyszóval istenné válnak.
A szívmérlegelés közben a halott elmondja tagadó bűnvallomását. Ebben azt sorolja fel, hogy milyen súlyos vétket nem követett el a földön:

"Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést az embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent.
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek.
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtottam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt el nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg a szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogtam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oltottam el olyan tüzet, melynek égnie kell.
A húsáldozatok szabályait betartottam.
Nem loptam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!"
(Nu-papirusz)



Miután a halott megtisztul, áthalad kilenc csarnokon. A kilenc számmisztikai értelemben nem más, mint a beavatás száma. A kilenc csarnokon való átkelés a beavatottság elérése a kilenc fokozaton keresztül. Ezután a lélek teljesen átváltozva, megtisztulva megleli békéjét és örök életét a túlvilágon.

Forrás: http://osara.wicca.hu

2011. febr. 25.

Világok arca



Nemrég HD-minőségben is felkerült az internetre a Baraka, minden idők (szerintem) egyik legjobb filmje. Ron Fricke 1992-ben készítette el a több mint 20 országban forgatott, szöveg és narráció nélküli, tökéletes analógiás rendszerben megszerkesztett, rendkívüli hatású "képes beavatását".
A Baraka nem a hasonló stílusban forgatott Powaqqatsi-filmek folytatása, azoktól kiindulási pontjában és mondandójában is lényegileg eltér. Minden benne van, amit az ember jelenkori ontológiai helyzetéről tudni kell és tudni érdemes.
Egyetlen szó nélkül.
Vagy talán éppen ezzel együtt.

Zene: Dead Can Dance és Michael Sterns

P. Z.

2011. febr. 22.

Nagyobb terhet veszek a nagyobb ösvényhez


(Illusztráció: Pásztor Emese - A3-as méretű fali kép)


Hét gyönyör

Namó Ratna Guru

Ha gondolatok észleltről és észlelőről
Elcsábítják és megzavarják tudatomat,
Érzékeim szemlélődéshez be nem zárom,
Hanem elmerülök lényegi jelentésükben.
Mint égen a felhők, röptükben derengés,
Megjelenő gondolatok nekem csupa gyönyör!

Mikor szenvek hajtanak és hevük éget
Ellenszerrel nem próbálom gyógyítani,
Mint fémet arannyá alakító varázsfőzet
Amit a szenvek hatalma reám vet
Fertőzés nélküli öröm, szennytől mentes,
Megjelenő szenvek nekem csupa gyönyör!

Ha isteni vagy ördögi erők sújtanak
Nem űzöm el igékkel és szertartásokkal,
Az önző gondolkodást kell elhajtani
Mely az énség képzetére épül.
Mára erői saját képességeiddé lesznek,
Megjelenő akadályok nekem csupa gyönyör!

A létforgatag nyomorúságaitól gyötörten
Kínban fetrengés helyett
Nagyobb terhet veszek a nagyobb ösvényhez
És hagyom az együttérzést felkészíteni engem
Hogy magamra vegyem mások szenvedéseit.
Virágzó karmikus következmények csupa gyönyör!

Mikor testem betegségektől sajog
Enyhítő orvosságokra nem számítok,
A kórt utammá teszem és erejével
Eltörlöm a gátló homályosságokat,
S az érdemes tulajdonságokat növelem.
Fejét felcsapó betegség nekem csupa gyönyör!

Ha e testet, e látszat fogdát ideje elhagyni,
Ne okozz magadnak aggódást és bánatot.
Amit gyakorolj és tisztázz,
Hogy nincsen semmiféle meghalás.
Csupán tiszta fény, anya és gyermek egyesülése.
Testet elhagyó tudat nekem csupa gyönyör!

Mikor semmi se működik, minden ellened van,
Egyáltalán ne keress utat ezt megváltoztatni.
Gyakorlásod módja épp ellentéte annak ahogy látod,
Ne próbáld megállítani vagy fejleszteni.
Vannak rossz helyzetek, s az oly gyönyörteli,
Kis dalocskát mit létre hoznak csupa gyönyör!


Göcampa

2011. febr. 21.

Legközelebb figyelj a szélre

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
(Pió atya látomása a magyarokról)
Francesco Forgione (1887. május 25, Pietrelcina, Olaszország – 1968. szeptember 23, San Giovanni Rotondo, Olaszország) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.
1910. augusztus 10-én Beneventoban pappá szentelték. Az ezt követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a stigmák megjelentek: tenyere közepén, talpán és a mellkas egy pontján (Vö. 1911. szept. 8-án írt lelki vezetőjéhez levelét, in: Pio atya levelei. MÉCS, Budapest, 2008., 28-29. old.). A fájdalom intenzitása bizonyos helyzetekben nőtt, máskor csökkent. Ezen fájdalmaknak hatására egészségi állapota megromlott, ezért otthon maradhatott. Ezen idő alatt iskolában tanított és naponta tartott prédikációkat.
Pio életében a stigmák mellett legismertebb és több tanú által igazolt rendkívüli jelenség a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, valamint az ún. bilokáció (egyszerre két helyen való jelenlét). Közismert, több esetben tanúsított és sokszor vizsgált jelenség volt továbbá a rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok) és egy nagyon kellemes, intenzív virágillat, amely jelenlétéhez vagy az általa használt tárgyakhoz kötődött. (Ld. Castelli, Francesco: Padre Pio sotto inchiesta. Ares, Milano 2008. Közli a jelentést arról a vizsgálatról, amelyet Rafaele Carlo Rossi püspök 1921. június 14. és 24. között tartott San Giovanni Rotondóban a (mai nevén) Hittani Kongregáció megbízásából.)
Egy csoda, amit Padre Pio első csodájaként azonosítottak, 1908-ban történt. Akkor Montefusco monostorában élt. Egy napon egy zsákba gesztenyéket gyűjtött, amik egy közeli erdőben nőttek, és a zsákot Pietrelcinába küldte a nagynénjének, Dariának. Nagynénje mindig nagy szeretettel volt iránta. Az asszony megette a gesztenyéket és eltette a zsákot. Néhány nappal később valamit keresett egy fiókban, ahol a férje általában a puskaport tartotta. Ez este volt, úgyhogy egy gyertyát használt, hogy világítson vele a szobában, amikor hirtelen a fiók kigyulladt, és Daria nagynéni arca megégett. Hirtelen felkapta azt a zsákot, amit Piótól kapott, és enyhülést keresve az arcára tette. A fájdalma azonnal eltűnt és nem maradt seb vagy égésnyom az arcán.
A második világháború alatt Olaszországban a kenyeret jegyre adták. Pio atya monostorának mindig sok vendége volt és ott voltak a szegények is, akik ételért jöttek. Egy napon a szerzetesek az ebédlőbe mentek és rájöttek, hogy a kosárban csak alig két vekni kenyér van. Imádkoztak és leültek mielőtt elkezdtek volna enni. Pio atya bement a templomba, és amikor visszatért, egy halom kenyeret tartott a kezében. A felettese kérdezte Pió atyát: "Hol kaptad ezt a több vekni kenyeret?" - "Egy zarándok az ajtónál nekem adta őket", válaszolta Pio atya. Senki sem kommentálta az esetet, de mindenki azt gondolta, hogy csak Pio atya találkozhatott ilyen zarándokkal.
Egyszer Padre Pio monostorában egy szerzetes elfelejtett ostyát előkészíteni a szertartáshoz, Úrvacsorához. Csak néhány rendelkezésre álló ostya volt. De az átváltoztatás után, amikor Pio atya elkezdte kiosztani az ostyát az embereknek, több ostya maradt a szertartás végén, több mint amennyit azelőtt felszenteltek.
Pio atya egyik lelki lánya éppen egy tőle érkezett levelet olvasott az út oldalán. A szél kifújta a levelet a kezéből, távol, a lejtőn le egy rétre. A levél a nőtől messzire repült, azután hirtelen abbahagyta a repülést és megállapodott egy kövön. Így a nő visszakapta a levelét. A következő nap találkozott Pió atyával aki azt mondta neki: "Legközelebb figyelj a szélre. Ha nem tettem volna a lábamat a levélre, a szél messze röpítette volna, le a völgybe."
Forrás és további leírásokhttp://hu.wikipedia.org

2011. febr. 20.

Éppen olyan ereje és tényezője



"Az emberi testen egyetlen tűszúrás és egyetlen karcolás sem eshet meg az anyagi természetből érthető és magyarázható okból. Mert az, amit véletlennek hívnak, démonikus hatalom és a sorsnak éppen olyan ereje és tényezője, mint bármelyik más: a véletlen az a daimon, amely a törvénybe betör és azt olyan pontokon, ahol éppen tudja, megbontja, olyasvalamivé teszi, aminek látszólag sem előzménye, sem következménye nincs."
(Hamvas Béla)

2011. febr. 14.

Vörösréz, égetett, darabos


A buddhista hagyomány szerint a Történet egy bizonyos pontján a Dharma, ezzel a világ transzcendens egységének felismerési lehetősége és a körforgásból, alávetettségből történő kilépés esélye, teljesen eltűnik az emberiség számára. Ezt az időpontot jelenleg mindenki a homályba vesző, távoli jövőben képzeli el. Minden ilyen vélekedés azon az alapálláson nyugszik, hogy a Tan jelenleg - ha nem is a világ minden pontján, de nagy részén - szabadon hozzáférhető, megismerhető, követhető.

Erre azonban semmi garancia nincs.

Ha most erről véleményt kellene alkotnom, azt mondanám: ha ez az időpont még nem is jött el, de valószínűleg már éppen a küszöbén állunk. Az sem kizárt, hogy ez a pillanat már bekövetkezett, csak nem akadt senki, aki észrevette volna.

Szétszedtem a Buddhát, hogy lássam, mi van legbelül.
A gyémántvágó könnyen viszi.
Külön zacskóba raktam minden elemet. Vörösréz, égetett, darabos, ömlesztett fémhulladék, 4 kilogramm, vámtarifaszám: 7204, EWC-kód: 200140. Alumínium cső, profil, ömlesztett fémhulladék 9 kilogramm, VTSZ: 7602, EWC: 170402. Sárgaréz, vegyes, ömlesztett fémhulladék 2 kilogramm, VTSZ: 7404, EWC: 170401. Acél hulladék, lemez, ömlesztett fémhulladék 210 kilogramm, VTSZ: 7204, EWC: 200140. Egyéb vas, ömlesztett fémhulladék 6 kilogramm, VTSZ 7204, EWC-kód: 170402.
Összesen 16 350 forintot kaptam érte a vastelepen.
A legjobb a vörösréz, annak kilója ezerkettőszáz.

(Kép és szöveg: P. Z.)

2011. febr. 12.

Ezzel a kérdés el is dőlt...


A Felébredett ismeri az utat, amely a teisztikus istenséggel való - az életben vagy a halál után megvalósítható - egyesüléshez vezet: sőt odáig megy, hogy kijelenti, számára olyan könnyű ezt az utat kijelölni, mint annak megmutatni egy adott helység felé az utat, aki onnan származik.

De a buddhizmus igazsága az, hogy van "ennél magasabb szabadság". A "szentség" mániáját is meg kell haladni, csakúgy, mint a vágyra és a létezésre irányuló mániát. Az önmagunkban szemlélt brahmá-viharákat avagy a négy sugárzó kontemplációt úgy kell tekintenünk, mint ami: '"nem vezet a megforduláshoz, nem a megszűnéshez, nem a nyugalomhoz, nem a tudáshoz, nem a felébredéshez, nem az ellobbanáshoz - hanem csak a szentség világába való felemelkedéshez.

(Fotó: Pásztor Zoltán, szöveg: Julius Evola - A felébredés doktrínája; részlet)

2011. febr. 3.

Mi a csudát tudunk a világról?



Kezdetben volt a légüres tér,
végtelen számú lehetőséget rejtve magában
- amiből az egyik:
Te vagy...



"A Mi a csudát tudunk a világról?! a konvencióktól való radikális eltávolodás. Olyan tág látókört és szárnyaló gondolkodást feltételez, amelyről Kopernikusz óta még csak nem is álmodott senki. A film olyan világba sodorja a nézőt, amely létével bizonyítja a kvantum bizonytalanságát, ahol a főszereplő figyelemmel kísér és átél minden egyes bemutatott neurológiai folyamatot, az érzékelés minden módosulását; egy olyan világba, ahol minden él, és a valóságot megváltoztatja minden gondolat.
A "Mi a csudát tudunk a világról?!" egy nagyobb valóságot mutat meg az általunk realitásnak elfogadottnál, ahol az embernek lehetősége van, hogy gondolatai erejével bármit megteremtsen. A középkorban úgy tartották, hogy a Föld lapos - Kopernikuszig, Galileóig és Giordano Brunóig. A modern időkben azt hitték, hogy a világ működése egy géphez hasonló, és hogy az anyag szilárd - míg Einstein meg nem cáfolta.
A Mi a csudát tudunk a világról?! napjaink radikális tudósainak zseniális eszméit juttatja el a nézők millióihoz. Ezek a nonkonformista gondolkodók, szakterületeik kiválóságai egy új paradigmaváltás küszöbén állnak - a változás pedig olyan jelentős lesz, mint a korábbiak, vagy még annál is gyökeresebb. És ez a váltás azt a hatalmas területet érinti, amely mindmáig feltérképezetlen - az emberi tudatot.
A Mi a csudát tudunk a világról?! azt állítja, hogy a tudomány és a spiritualitás nem két különböző gondolkodásmód, hanem tulajdonképpen ugyanazt a jelenséget kutatja és írja le. Visszaadja a férfi és női individuum erejébe vetett hitet, hiszen a teremtés képességét mutatja be, a minden egyénben ott rejtőző isteni tulajdonságként."

2011. febr. 1.

Mikor a gyermek gyermek volt


Mikor a gyermek gyermek volt 
karját lóbálva ment, 
Patak helyett hömpölygő nagy folyót 
akart, s e tócsa helyett a tengert. 
Mikor a gyermek gyermek volt 
nem tudta, hogy ő gyermek. 
Mindennek lelke volt még, s egy 
volt minden lélek.


Mikor a gyermek gyermek volt 
semmiről sem volt véleménye. 
Nem volt megrögzött szokása. 
Elszaladgált a helyéről, törökülésben 
ült, forgója volt a feje búbján 
és nem grimaszolt, ha fényképezték. 


Mikor a gyermek gyermek volt, 
ilyeneket kérdezett folyton: miért 
vagyok én én és miért nem te? 
Miért vagyok én itt és miért nem ott? 
Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér? 
Életünk ezen a földön nem csupán egy álom?
Mindaz, amit látok hallok és szagolok - nem
csak egy világ előtti világ csalóka képe?





Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok, 
mielőtt lettem, nem voltam, és 
hogy egyszer én, aki én vagyok, nem 
leszek már az, aki vagyok?

Minden hegycsúcson még nagyobb hegycsúcsra vágyott,
s minden városban egy még nagyobb város után.
Jó érzés volt, mikor a fa csúcsán cseresznyéért nyúlt,
mint ahogy ma is még.
Megijedt minden idegentől,
mint ahogy ma is még.
Úgy várta az első havat,
mint ahogy ma is még.

Mikor a gyermek gyermek volt,
egy botot lándzsaként a falnak dobott,
s az ott rezeg ma is még.

(Fotók: Pásztor Zoltán, szöveg: Peter Handke. Elhangzott Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjében. A teljes szöveg elolvasható itt. )
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...