Mit jelentenek a te titkaid?

Észre sem vettem a pillanatot, midőn először átléptem ez élet küszöbén. Minő hatalom tette, hogy belenyílottam ebbe a nagy rejtélybe, mint a bimbó éjjel az erdőbe?
Midőn először tekintettem a világosságra, egy pillanat alatt éreztem, hogy nem vagyok idegen ebben a világban, hogy a névtelen és formátlan kikutathatatlan saját anyám képében vett a karjaira.
És így a halálban ugyanaz az Ismeretlen úgy fog feltűnni előttem, mintha öröktől fogva ismertem volna őt. És mivel szeretem ezt az életet, tudom, hogy épp úgy fogom szeretni a halált.
A gyermek felsír, midőn anyja leveszi jobb melléről; csak azért, hogy a másik pillanatban a másik emlőn megvigasztalódjon.

Fotó: Pásztor Zoltán

Kevélykedtem az emberek között, hogy én ismerlek Téged. Minden művemben a Te arcképed látják. Jönnek és azt kérdezik: "Ki ez?" Nem tudok mit felelni nekik. "Valóban - mondom - nem tudom megnevezni". Megfeddenek és megvetéssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva. 
Mesélek Terólad és maradandó dalokba öntöm meséimet. Csak úgy árad a titok szívemből. Jönnek és kérdik: "Mondj el nekünk mindent: mit jelentenek a te titkaid?" Nem tudok mit felelni nekik. "Oh ki tudja" - mondom - "mit jelentenek?" Kinevetnek erre és a legnagyobb nevetéssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva.

(Rabindranath Tagore (1861-1941) - versek a Gitándzsáli című kötetből, Babits Mihály fordítása)

Nem született, nem teremtett

Van, ó tanítványok, valami, 

ami nem született, nem létesült, 

nem összetett, nem teremtett.

Ha nem lenne valami, 

ami nem született, nem létesült, nem összetett, nem teremtett, 

akkor nem lenne út sem, 

ami a születetten, a létesültön, az összetetten, a teremtetten túlra vezet.

De mivel van valami, 

ami nem született, nem létesült, nem összetett, nem teremtett, 

ezért lehetséges a megszabadulás a születettől, a létesülttől, az összetettől, a teremtettől.

(Fotók: Pásztor Zoltán, a Mátraszentimre településhez tartozó fallóskúti kegyhely és búcsújáró hely, az 1947-es Szűzanya-jelenés helyszíne, szöveg: Udána VIII., 1-3.)

Helyi vállalkozás

MOTTÓ:

„... Az eldobott kavicsokból olykor véletlenszerű képek rendeződnek.

A magukra lelt bölcsek efféle jelek szavára követik az utat,

a végképp elveszettek pedig találomra...”

Míg

azt

érzed:

biz'

fontos

vagy

magadnak

s a tannak...

...a buddha-benzin ára egyre nől.

(„A kettőhetvent is túllépte már.”)

Patikában fájós lábú buddha-néni

sóhajtva-nyögve áll a buddha-sorba,

a teszkóban halmokban áll a buddhatáp,

és oktondi cicád is önkéntelen kakál

az akciósan vásárolt buddha-alomra.

Persze...

...akár

félsz,...

...akár

nem,...

...

egyremegy:

meghalunk mind.

Táltos-szelet nem szagol sasorrunk soha már,

viking-pocakunkból férgek lakomáznak,

- hogy ki voltunk? - egynéhány feldöntött pohár.

Mivoltunk önkín,

s miután elmúltunk önkíntelenül,

legfönnebb nevetés marad utánunk,

semmi szorongás és semmi alázat.

(Tenigl-Takács László: "Mert buddhisták vagyunk..." című verse)

Össze kell törni a tükröt?

A tükör ferde szög s amit megmutat, nem is az én, hanem a maszk. A maszk se nem az Én, se nem a Te. Nem az ember és nem a világ. A kettő között van, de nem egyenes vonalban, hanem ferdén elhelyezve, a megtört vonal irányában. De a tükörben nem az a baj, hogy hamis, hanem, hogy impotens. Vagyis: nem azért impotens, mert hamis, hanem azért hamis, mert impotens.

A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi.




Lehet úgy állni, hogy a sugarak ne törjenek meg és ne verődjenek vissza? Úgy, hogy a pillantás egyenesen áthatoljon a téren s elérje azt, amire irányul? Úgy, hogy az ember keresztüllásson a tükrön? Mi a lehetősége annak, hogy az ember át- és keresztüllásson, s szeme sugara ne önmaga visszaverődött maszkját, hanem a világot érje? Össze kell törni a tükröt?

Ismét és utoljára: a maszk igazsága. Minden megmarad annak, ami volt és ami. Az ember világhelyzete csak egyetlen esetben változik: akkor állhat egyenes szögben és tud a dolgok közé lépni tisztán, ha összetöri, de nem a tükröt, hanem azt, ami a tükörben van: a bálványt. Azért igaz a maszk, mert az igazság rajta múlik. A világot csak akkor látni, ha az ember istent lát és nem bálványt.

(Szöveg: Hamvas Béla, tovább itt: hamvasbelaorg.hu, a videót a szöveg alapján készítette: Lukács Orsolya.)

Világ-erdő, zöld-izzású tavasz

Halljátok, hogy zörög? -

Jaj, miben járok itt?

Jaj, miben gázolok?

Millió ember-fáról időtlen idők óta 

Lehullott levelekben.

Ez a világ-erdő,

Ezek a történelem tölgyei, 

Tövükbe temetkezik a tavasz: 

Az én tavaszom, a te tavaszod, 

Mindnyájunk zöld-izzású tavasza. 

Ni, Hellas fájáról a cserfalomb, 

Ni, Róma törzséről a száraz ág, 

Napóleon és Dante sudaráról 

Egy-egy bíborlevél. 

Fakult szerelmek, fonnyadt forradalmak 

Zizegve, zúgva kísértenek itt.

Milyen világ! 

Szeretném belevetni magamat 

Hanyatt a tengermélységű avarba,

És úgy zizegni el együtt vele

Minden bölcsesség útolsó szavát: 

Nem érdemes! -

De mit használna az? 

Jövőre újra zöld láng csap a fákból 

És esztelenül szép lesz a tavasz.

(Szöveg: Reményik Sándor Avarban című verse, a fotók szerzőjét nem ismerem, az interneten, forrás megjelölése nélkül láttam. A képeket érdemes alaposan megnézni, a kéztartást, a teáscsészéket, a kanalak irányát, stb. Zseniális.)

Miért problémázunk annyit?

A Buddhista Misszió munkatársai szerkesztették 2003-ban fél éven keresztül, hetente egyszer a Rádió Café vallási műsorát. Az adás azóta megszűnt, de az elkészült műsorok továbbra is meghallgathatók itt:

http://radio.sztaki.hu

A témák közül néhány: Mi a káprázat? Tükör és valóság. Miért problémázunk annyit? Mit kezdünk a hírekkel? Csak menekülés a vallás? Az idő: egy szubjektív dolog. Ki vagyok én? Allergia és tudat. A tudás határai. 

Ez pedig egy kis humor a Buddhista Misszió honlapjáról:

Egy becsvágyó szerzetes szeretett volna találni magának egy gurut. Elment hát egy kolostorba, ahol is a tanítója azt mondta neki:

– Itt maradhatsz, de van egy fontos szabályunk: minden tanítvány betartja a hallgatási fogadalmat. Te is csak tizenkét év múlva szólalhatsz meg.

Tizenkét évi csendes meditáció után elérkezett a nap, amikor a tanítvány elmondhatott egy dolgot vagy feltehetett egy kérdést. Ő ezt mondta:

– Túl kemény az ágy.

Újabb tizenkét év kemény hallgatás következett, amikor is újra lehetősége nyílott beszélni. Ekkor így szólt:

– Nem jó az étel.

Ismét tizenkét év kemény munka következett, s megint szólhatott. Íme a szavai 36 évi gyakorlás után:

– Abbahagyom.

A guruja azonmód válaszolt neki:

– Jól van hát, hisz úgysem csinálsz egyebet, mint panaszkodsz.

Mocsárban élni

Válogatás az elmúlt négy hónap fotóiból. Az első kép Hosszúpályi közelében készült, a többi Debrecenben. Fotók: Pásztor Zoltán

Álom, tudat, buddhizmus

Aki vasárnap nem tudta élőben követni, most itt megnézheti A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Álom, tudat, buddhizmus című házi konferenciájának előadásait.
Fent Farkas Attila Márton A tudatos álom és a buddhista meditáció, itt pedig: Jankovics Marcell Álom és mese, míg itt: Jakab Katalin Az alvás és álom tibeti jógája című előadása látható.

Magam középpontjához érkezem

Fotó: Pásztor Emese

Jorge Luis Borges

A homály dicsérete

Elogio de la sombra

Az öregség (mások nevezik így)

boldogságunk évada is lehet.

A vadállat halott, vagy majdnem az.

Marad az ember és a lelke.

Így élek homályosan csillogó formák között,

ez még nem a teljes sötétség.

Buenos Aires,

mely rég külvárosokra szakadozva

nyúlt a végtelen préribe,

megint csak a Recoleta lett, a Retiro,

az Once bizonytalan utcái,

azok a düledező házak,

amiket még most is Délnek nevezünk.

Hosszú életem során körülvett a dolgok

sokasága,

Abdérai Démokritosz kiszúrta a szemét, hogy

eszmélkedjen,

az én Démokritoszom az idő lett.

Nem bántó ez a félhomály,

mintha egy enyhe lejtőn csordogálna,

akár az örökkévalóság.

Barátaim elvesztették az arcukat,

de a nők most is olyanok, mint annyi év előtt,

nem tudom, megváltozott-e ez az utcasarok,

s a könyvek lapjain nem állnak betűk.

Mindettől megszállhatna a rémület,

de szelídnek érzem, mint egy hazatérést.

Szövegek nemzedékei születtek e földre,

és én csak néhányat olvastam közülük,

s ezeket olvasom emlékezetben újra,

olvasom és alakítgatom.

Délről, keletről, északról, nyugatról

összefutnak az utak, amik elvezettek

magam titkos középpontjához.

Ezek az utak léptek voltak és léptek visszhangjai,

nők, férfiak, haláltusák, feltámadások,

nappalok és éjszakák,

álmok és félálmok,

a tegnapnak, a világ minden tegnapjának

minden legkisebb mozzanata,

a Dán erős kardja és a Perzsa holdja,

a holtak tettei,

a viszonzott szerelem, a szavak,

Emerson és a hó, s még annyi minden.

Most már elfeledhetem őket. Magam

középpontjához érkezem,

a magam algebrájához és kulcsához,

a magam tükréhez.

Rövidesen megtudom, ki vagyok.

Somlyó György fordítása

(Forrás: http://dakini.freeblog.hu)

Kéreg és háncs nélkül

- Azt az elméletet vallja-e, Gótama úr, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
- Tehát azt az elméletet vallja Gótama úr, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.

(...)
- Van-e egyáltalán valamilyen elmélete Gótama úrnak?
- Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.

(...)

- Gótama, mintha egy falu vagy város határában állna egy nagy szálafa, és a mulandóság törvénye szerint lefoszlana róla lomb és gally, lefoszlana róla kéreg és háncs, és idő múltán lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán állna a törzs, ugyanúgy lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán áll előttem Gótama úr magyarázata. Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! […] Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

(Fotók: Pásztor Zoltán, szöveg: Aggi-vacchagotta Szutta, Példázat a tűzről (részlet) - forrás: http://a-buddha-ujja)

Egy csipetnyi India

Fotók: Pásztor Zoltán

Az egyik közelmúltbeli balatoni családi nyaralásunk alatt ellátogattunk a somogyvámosi Krisna-völgy Indiai Kulturális Központba és Biofarmra, amit a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége hozott létre és üzemeltet. A szép természeti környezetben, lankás dombok között elterülő falu kb. 30 kilométerre található a Balatontól, a Krisna-völgyet útbaigazító táblák sora jelzi. A farm bejárata a település egyik belterületi telkén található. A belépőjegy megváltása után szép, díszburkolattal ellátott úton sétálhatunk be, kétoldalt gondosan művelt zöldséges kertek láthatók. A völgyben két életnagyságú elefántszobor között vezet az út, a közelben nagyon szép parkok, pihenők, emlékhelyek (3. 4. kép) késztetik megállásra a látogatót.

A templomba (9. kép) csak idegenvezetővel lehet belépni, egyébként a telep - a magánlakások kivételével - szabadon megtekinthető. Nekünk egy szimpatikus fiatalember magyarázta el részletesen, hogyan telnek a farmon élő, mintegy 130 hívő mindennapjai, melyek vallásuk alapjai, értékei, szertartásai. A látogatók beszámolót hallgathattak meg a Hare Krisna-mantra fontosságáról, sőt zenei kíséret mellett a vendégek is bekapcsolódhattak előbb az éneklésbe, majd egy kis közös táncolásba is.
Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a farmon az "egyszerű élet, emelkedett gondolkodás" elvét követve minden nap közös lelki gyakorlatokat végeznek, a 150 hektáros területen pedig ökológiai gazdálkodásban termelik meg a saját maguk ellátását szolgáló élelmiszereket, egyes termékekből, például zöldségből és mézből még fölöslegük is szokott keletkezni. Az 1996-ban felszentelt templom falai a magyar vidéken jól bevált vályogból készültek, míg a télikert, a kerengő, a díszítések és freskók az indiai kultúrát idézik.

A gazdagon illusztrált templom központi helyén látható a faragott márvány oltár (12. kép), amelyen Krisna és örök társa, Srímatí Rádhárání szoborformái állnak. A hívek egy része családos, de vannak közöttük szerzetesek is. A Krisna-völgynek már olyan lakója is van, aki itt született, szülei itt házasodtak össze és itt élnek.

A szakemberek bevonásával kidolgozott Krisna-völgy program - elmondásuk szerint - egy hosszú távon fenntartható, környezettudatos életmód megteremtését teszi lehetővé. A gyógynövények szárítására egy hatalmas sátorban van lehetőség. A főépületben étterem is üzemel, ahol megkóstolhatók a helyben termelt alapanyagokból készített - számomra nagyon finom, bár kicsit erősen fűszerezett - vegetáriánus ételek.

A faluközösség egyik célkitűzése az önfenntartás. Nemrég adták át a 210 négyzetméteres pincét és terménytárolót (15. kép), amely 200 ember számára egy teljes évre elegendő zöldség és gyümölcs tárolását teszi lehetővé.

A völgy lakói saját tehenészetet tartanak fenn, a "Tehénvédelmi Központ" kapacitása 60 férőhelyre növekedett. Arról nincs fotóm, mert a nagy távolság miatt oda nem gyalogoltunk el, de távolról láttunk nagy szarvú szürkemarhákat és tehénszekereket. Jelenleg is több fejlesztésen dolgoznak, a közelmúltban kezdődött el a vegyszerek nélkül üzemelő, nádgyökérzónás szennyvíztisztító telep és hálózat építése. A völgyben nem használnak vezetékes áramot és vezetékes gázt, a megújuló energiaforrások kihasználására helyezik a hangsúlyt, sok napelem és szélkerék üzemel a házakon.

Összességében elmondható, hogy Krisna-völgy meglátogatása akár egy kellemes családi-baráti kirándulásnak is kiválóan megteszi, a szép környezet megtekintése mellett a vaisnava kultúrából is tetszés szerint kaphatunk ízelítőt, akit pedig még részletesebben érdekel ez a vallás, akár egy tanfolyamra is beiratkozhat.

P. Z.

Krisztus utolsó megkísértése

"Krisztus élete elevenedik meg. Isten őt választotta ki a feladatra, hogy üzenetét eljuttassa az emberekhez. Az igazi dilemma a Golgotán, a kereszten kezdődik, amikor a Sátán utoljára kísérti meg Jézust az emberi élet kínálta kényelemmel és örömökkel. Ha a kereszthalál helyett megtagadja Istent, megszabadul a szenvedéseitől. A testi szenvedések közepette, a halál árnyékában Jézus elképzeli, mi történne, ha engedne a gonosz csábításának és az isteni helyett az emberi sorsot választaná."

Forrás: port.hu

Martin Scorsese kiváló filmje márciusban négy alkalommal a Cinemax és a Cinemax2 televízió műsorán. Zeneszerző: Peter Gabriel. Főbb szerepekben: Willem Dafoe, Harvey Keitel, David Bowie. A film zenéjében közreműködik: Nusrat Fateh Ali Khan (a linkre kattintva meghallgatható az egyik filmzene).

Aki saját életétől többet követel

Fotó: Kopányi Kinga

"A beavatás csak metafizikailag érthető. Mert ahogy itt nincsen szó az ismeretek gyarapításáról, nagyobb műveltségről, testi vagy szellemi erők kifejlesztéséről, mesterség megtanulásáról, ami a természetből könnyen következik - éppen úgy nincsen szó az emberi lény pszichológiai Énjének tökéletesítéséről sem.
A beavatás lépcsői mágikus erők, amelyek az anyagi természet fölötti világba vezetnek. És mindenkinek, aki saját életétől az általánosan elfogadottaknál és gyakoroltaknál többet követel, annak ezekre a lépcsőkre fel kell lépni. Ha nem lép fel, s a magasabb létszínvonal tevékenységeinek egyikébe mégis belefog: pappá, tanítóvá, költővé, kormányzóvá, harcos katonává lesz - semmiféle eredményt nem ér el, tevékenységével csak zavart kelt, munkája lényegtelen és hiábavaló és értelmetlen és értéktelen."

(Hamvas Béla)

Ahonnan indultak a vágyak...

Kőrösi Csoma Sándor szobra Balatonkeresztúron,
a Rabten Tashi Ling Magyar Tibeti Központban (Fotó: Pásztor Zoltán)

 „Emlékünnepély a tokiói Taisho Egyetemen Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) tiszteletére, a keleti tudományok magyar előharcosa, az első Tibeti-Szankszrit-Angol Szótár és az első Szankszrit Buddhológiai Lexikon szerzője, egyike a leghősiesebb alakoknak a Megismerés Történetében, akinek emlékét az egész világon tisztelik, abból az alkalomból, hogy szobra megérkezett Japánba, mint a ‘Magyar Keleti Társaság’ ajándéka a japán nép számára, s mint a magyar barátság megnyilvánulása azokért a nagy szolgálatokért, amiket a japán tudomány teljesített a keleti kutatás és a nemzetközi együttműködés érdekében, 1933. február 22-én, szerdán délután 3 órakor, a Taisho Egyetem dísztermében, Tokyoban, Nishi Sugamo-machi-tér.”

(A Kőrösi Csoma Sándor szentté avatása alkalmából Japánban tartott 1933-as hivatalos ünnepség meghívójának szövege)

"Igenis, mi elismerjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor a buddhizmus legnagyobb szentjei közé tartozik, 'Csoma Boszatcz', a magyar Boddhiszattva örök időkre a szívünkben fog élni."

(Kavagucsi Yekai, japán tibetológus ünnepségen elhangzott beszédéből)

Lászlóffy Aladár

Tibeti kantáta

(részlet)

I.

Idők bozótja, kicsi tájék.

Pedig lehet, csak jelre vár még,

s elered belőle egy más kor,

mint száz patakszál olvadáskor,

szövődik szőnyeggé a rajza:

…születik Wesselényi, Bajza,

géniusz támad Debrecenben,

Bolyait süt Erdély-kemence,

mint fűszál, úgy sarjad a lélek,

s zöld lejtők lesznek a remények.

Lehet, még csak a naptár tudja,

ki lenne az, ki versenyt futna.

Ki választ ott? aki kiválik?

A választott takarva állig,

s még homlokára sincs felírva:

anyja, hazája várja sírva…

A szivárgó, rejtett arányok

miképpen lesznek tudományok,

s a tévhiteknek tévalapja

melyik gazdag kincstárból kapja

a maga jó költségvetését,

cipójához egy Toldi kését,

hogy életét elfaricskálva

világra jöjjön önnön álma?

Hová tart, s éppen merre jár most,

még mindig bírja a magányos

mogorva székely Juliánus?

II.

Cigány népek mind, Nyugat és Kelet:

hajuk tépik halottaik felett,

de bőszen leölik a más fiát –

mindig ilyen erkölcsű a világ.

Viszonylagos, minden viszonylagos:

egymást lesik, holott mind farkasok;

e farkasok közt hogy osonhat át,

ki éppen erre szánta el magát:

szülőföldjéről elfut, mint Zalán,

teveösvényen Nagy Sándor nyomán

s fegyvertelen, hacsak néhány nagy elv

nem az, s fejében féltucatnyi nyelv

nem olyan érték, hogy politikát

vehetnek rajta, netán Indiát

vagy Waterloot élelmes Angliák.

…Egy megetet, a másik megmatat,

megdöngetik a horpadt hátadat,

a bajból jó, a jóból baj ered;

dehát ezek mégiscsak emberek.

A folyamok, a dzsungelek s az éj

s a pusztaság mind-mind nagyobb veszély;

s mint üdvösség, a havasok között

nem kígyóvermek, barbár börtönök,

de lámacellák vak nyugalma vár,

hol hunok titka hűs halomban áll:

mint letelepült Batu-áradat

sóbálványa, halott betűk, szavak,

isten nevében gyűlt emlékezet!

Csak senki sincs, ki addig elvezet.

Ennél rosszabb már az lehet csupán:

itthon ragadni annyi terv után…

III.

Indiába ment, mint Columbus –

hol pálmafa nő, másként lombos.

A családfa még inkább más fa,

több kontinensre hull az árnya;

több nyelvtől emberebb az ember,

s végül az ősi fára fel mer

mászni, hogy újra messze lásson:

az égen is vezethet lábnyom.

Felhágott, messze fel keletre,

Nyugat-mutató emeletre,

ahonnan indultak a vágyak,

melyek egy Földet megmunkáltak…

Időnként, két törökvilág közt

felszárítják, kiseprik Sárközt,

poéták lepik el a bágyadt,

leírt, monoton Hortobágyot,

kivetkőzik a „mindig így lesz”,

szkíták cáfolják Euklídeszt,

s Csomakőrös kicsi határa

kikandikál a láthatárra.

Csillogás: rend a rendetlenségben

Dobronay László tévés rendező-operatőr egy reggel munkába indult gyönyörű, piros sportkocsijával. Elköszönt édesanyjától, aki mindig kikísérte. "Vigyázz magadra, kisfiam!" - mondta a mama, "Persze, vigyázok" - hangzott a rutinszerű válasz. Aztán valahol Fót környékén, egy teherautó előzése közben lesodródott az útról és 140 km/órás sebességgel frontálisan egy fának csapódott...
Amikor kinyitotta a szemét, látta maga előtt az összetört szélvédőt, látott egy mögötte elhaladó autót, majd egy teherautót, ami megáll. Gyorsan kiugrott, hogy szóljon, semmi baj nincs, majd ő intézkedik, de a kocsikísérő akkor már szaladt a közeli üzembe telefonálni. Tudta, hogy a portás emeli a kagylót és hívja az Árpád Kórházat és azt is, hogy az a nő, aki a vonal másik végén felvette a kagylót, egyedül neveli a gyerekét, és legszívesebben otthon lenne, mert a gyereke beteg. Tudta, hogy három mentő van, ebből kettő kint van, a harmadik pedig rossz. Közben a kocsikísérő visszaért, elkezdte terelni a forgalmat, a teherautó vezetője pedig az összetört sportkocsija ajtaját feszegette, hogy kiszabadítson belőle valakit, aki a volánnál ült... valakit, akit eddig önmagának gondolt.
Mindezt és a történet folytatását maga az érintett mondja el Fliegauf Benedek Csillogás című filmjében, amit az éjjel ismét sugárzott az m2 televízió. A riportfilmben három interjúalany meséli el halálközeli élményét: Nádas Péter író, a már említett Dobronay László és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész, zen buddhista szerzetes.

A három beszámoló bizonyos tekintetben egymásra épül, attól függően, hogy az átélt tapasztalás kinek milyen hatással volt az életére. A legkisebb mértékben - legalábbis, ahogyan ezt a filmből meg lehet ítélni - Nádas Péter élete változott meg, pontosabban, az ő esetében járt a legkevesebb következtetéssel. Azt mondja, annyiban változott, hogy "hidegebb" lett, végletesebben fogalmaz és bizonyos élethazugságokba már nem megy bele. Az átélt eseményekre is a beszélgetés végén azt mondja, "ez nem élmény volt, inkább tapasztalat, ami bizonyos értelemben hiábavaló tapasztalat".
Dobronay László sokkal határozottabban látja a korábbi és a mostani életszakasza közötti alapvető minőségi különbséget, úgy érzi, azóta jobb ember lett. Gesztelyi Nagy Judit még tovább megy. Esetében a gyerekkori metafizikai tapasztalás (egy fűnyíróbaleset után került halálközeli állapotba) szellemi út kezdetévé válik, egy kereséssé, amelynek egyik fontos, következő állomása lesz évekkel később, felnőtt korában, "egy pici, csillogó néni" szellemi segítsége mellett, negyven napos böjtölés után átélt "beavatás". Számomra ez a film legérdekesebb része, a halálközeli élmények elmesélése önmagában nem sok új információt tartalmaz (valószínűleg mindenki ismeri Moody kutatásait a témában, hazánkban pedig tudtommal - többek között - Pilling János végzett ilyen vizsgálatokat).
A Gesztelyi Nagy Judit által végrehajtott gyakorlat az elmondottak alapján - általam - pontosan nem meghatározható, leginkább a tantra-jógára, illetve némely buddhista meditációs technikákra emlékeztet. Azt tudjuk, hogy a tantrikus gyakorlatokat követő misztikus fényélményekről, a "belső fényről" (antar jyotih) az upanisadok óta vannak beszámolók és az Átman megfelelőjeként említődnek meg (Brihad-áranyaka-upanisad I. 3., 28.,). A fények a művelet sikerét jelzik (a fény színétől függően).  Ebben az esetben valószínűleg nem egy "végső" megvalósítás elmondását halljuk (ez a jellemzésből elég biztosan megállapítható), de minden bizonnyal mély tapasztalásról van szó. Külön érdekessége a történetnek, hogy nem egy ismert hagyományvonalon belül, szigorúan ellenőrzött körülmények között zajlott a folyamat, hanem elsősorban az érintett saját törekvéseinek eredményeként.

P. Z.

 Kapcsolódó ajánlott olvasmány: http://dzshana.blogspot.com

"Beavatás és halál egyaránt a varázslatot oszlatja el. (...) A beavatás és az elköltözés nem azt jelenti, hogy az emberi lélek reálisabb környezetbe és természetbe lép át; a környezet és a természet éppen az, ami káprázat, és eloszlik. A lét magasabb fokán természet, tárgy, dolog, anyag, külső egyáltalán nincs másként, csak mint a szubjektív lélek varázslata. A beavatásban módszeresen, spirituális eljárás következtében az ember erre a tényre feleszmél; a halálban erre végzetszerűen fel kell eszmélnie.

S a túlvilágon az embert nem az itt tapasztalt világhoz hasonló magasabb természet és környezet fogadja; ami az embert fogadja, az a kényszerű felismerés, hogy semminemű külső valóság nincs. Ami van és ami a valóság; és az egyetlen valóság, az a spirituális Én. A szubjektum. (...) A túlvilág nem objektív, hanem szubjektív világ, nem tárgyi és a dolgok, hanem alanyi és a szubjektumok világa, és a halottak lényén kívül a túlvilágon egyáltalán semmi sincs. Az egész túlvilág semmi egyéb, mint a halottak szubjektivitása. De nemcsak a túlvilág ilyen szubjektivitás, hanem a lét magasabb foka is az. Az emberi lélek, amikor a beavatás lépcsőit átéli, vagy amikor elköltözik, alapvető változáson esik át: a külső és tárgyi világból önmagát kitépve találja. Kénytelen feleszmélni arra, hogy a külső és tárgyi világ mindig is valótlan volt, és sohasem is volt semmi egyéb, mint lefokozott éberségű létben saját lényének varázslata."

(Hamvas Béla)