2011. máj. 30.

A különállás nem más, mint illúzió

"Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy az érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot."



"A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.

Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió. A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései."



"Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra. A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.

Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy holografikus lehet a valóság.
Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.

A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.

Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.

Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak."


Forrás és teljes cikk: Hologram a való világ?

2011. máj. 26.

Sorsom álljon példaként minden élőlény előtt



"Add, hogy védelmezője lehessek mindazoknak, 
akik nem tudják megvédeni magukat;
és add, hogy én vezethessem az útra indulókat 
folyókon, hidakon, hágókon át, 
azokat, akik a túlsó partra vágyakoznak. 
Add, hogy minden élő teremtmény fájdalma szűnjön meg örökre.
Add, hogy én lehessek az orvos és az orvosság,
és hadd legyek én ápolója is minden betegségben szenvedőnek, 
mindaddig, míg végleg meg nem gyógyul,
és része nem lesz a térnek, az elemeknek és a földnek.
Add, hogy mindig támasza lehessek mindazoknak, 
akiknek szükségük van rám,
és addig, míg örökre megszűnik minden fájdalmuk, 
engedd, hogy én legyek az élet forrása is egyben.
Sorsom álljon példaként minden élőlény előtt,
egészen az idők végezetéig."


(A Felébredettek imája - melléklet egy későbbi bejegyzéshez, magyarázat később)

2011. máj. 23.

A tudat olyan, mint a tér: nyílt, tiszta és határtalan

Fotó: Pásztor Zoltán

"A meditációnak nincs eleje és nincs vége, nincs benne eredmény és nincs kudarc, nincs benne gyűjtögetés és nincs lemondás, csak olyan folyamat, amelynek nincs végcélja, ezért túl van téren és időn, mindkettő fölött áll. Ha tapasztalatot gyűjtesz róla, akkor megtagadod, mert aki tapasztal, azt megköti a tér és az idő, az emlék és a megismerés. Az igaz meditáció alapja az a passzív tudatosság, amely a teljes szabadság a tekintélytől és ambíciótól, irigységtől és félelemtől. A meditációnak semmi értelme, jelentőssége sincs e nélkül a szabadság nélkül, az önismeret nélkül; amíg választásod van, addig nincs önismereted. A választás konfliktust hordoz magában, és így lehetetlenné teszi annak megértését, hogy mi van valójában. Elkóborolni valami fantáziavilágba, valami romantikus hiedelembe - ez nem meditáció.
Az agynak le kell hámoznia magáról minden mítoszt, illúziót és biztonságot, és szembe kell néznie mindezek hamisságának a valóságával. Nincs elterelő körülmény, minden beletartozik a meditáció folyamatába. A virág a forma, az illat, a szín és a szépség, amely az egészből fakad. Ha ténylegesen vagy szóban darabokra téped, akkor nincs többé virág, csak annak az emléke, hogy milyen volt, ez pedig sohasem a virág. A meditáció az egész virág a maga szépségében, hervadásában és életében."


"A meditáció az egyik legrendkívülibb dolog, és ha nem tudod mi az, akkor olyan vagy, mint egy vak ember a ragyogó színek, árnyékok és mozgó fények világában. Nem intellektuális ügy, hanem amikor a szív belép a tudatba, a tudat egészen más minőséget vesz fel; akkor tényleg határtalan, nemcsak a gondolkodásban és a helyes cselekvés készségében, hanem abban az érzésben is, hogy végtelen térben élsz, amelyben mindennek része vagy.
A meditáció a szeretet működése. Ez nem az egy vagy a sok szeretete. Olyan, mint a víz, amit bárki ihat bármilyen edényből, akár arany, akár cserépedény az, mert a víz kifogyhatatlan. Ekkor különös dolog történik, amit semmilyen drog vagy önhipnózis nem hozhat létre: mintha a tudat belépne önmagába, először a felszínén át, azután egyre mélyebben, mindaddig, amíg a mélység és magasság értelmét veszíti, és minden mérhető megszűnik. Ebben az állapotban teljes béke van - nem egy elégedettség, a saját kedvtelésedre, hanem olyan béke, aminek rendje, szépsége és intenzitása van. Mindezt el lehet pusztítani, ahogy egy virágot is tönkretehetsz, és mégis, éppen a sebezhetősége miatt elpusztíthatatlan. Ezt a meditációt nem lehet mástól megtanulni. Úgy kell elkezdened, hogy semmit sem tudsz róla, és érthetetlen térben jársz mindvégig.
A meditatív tudat a mindennapi élet talaján kezd kifejlődni, az erőfeszítésekből, a fájdalmakból, a szárnyaló örömből. Innen kell, hogy elkezdődjön, ebben teremtsen rendet, és innen terjedjen tovább végtelen tágulásban. De ha csak az érdekel, hogy rendet teremts, akkor maga ez a rend hozza létre saját korlátait, és rabságba ejti az elmédet.
Ebben az egész folyamatban valahogy a másik végén kell kezdened, a túlsó partról, és nem azon kell aggódnod állandóan, hogy hogyan tudsz erről a partról átkelni a folyón. Bele kell vetned magad a vízbe, anélkül, hogy tudnál úszni. A meditáció szépsége az, hogy sosem tudod, hol vagy, hová tartasz, mi lesz a vége."




(Jiddu Krishnamurti: Meditációk - részlet. A poszt címe Láma Ole Nydahl megfogalmazása.)

2011. máj. 18.

Rólunk mondták



Tanpai Rinpoche, a nepáli Fehér Király kolostor vezető lámája 2007-ben:

"Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra.
Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni."



Kapcsolódó bejegyzés: Legközelebb figyelj a szélre

2011. máj. 17.

"Belül független vagyok..."



Az ölelés, mint tanítás. A részvét hatalma.

"A mások boldogsága az én boldogságom, a mások lelke az én lelkem. A mások  fájdalma az én fájdalmam, a mások bánata az én bánatom." 
(Amma, indiai spirituális tanító, aki eddig több millió embert ölelt magához)



Ammá hosszú órákat töltött mély meditációban. Szülei és rokonai nem értették, hogy mi történik vele. Tudatlanságukból fakadóan dorgálni kezdték és ellenezték spirituális gyakorlatait.

Ammá azonban érintetlen maradt a kritikákkal és büntetésekkel szemben és képes volt a saját világában maradni. Ebben az időben Ammá a szabad ég alatt töltötte nappalait és éjszakáit, lemondva az evésről és az alvásról. Ebben az időben állatok és madarak gondoskodtak róla, ennivalót hoztak neki és segítették visszatérését a mély meditatív állapotból.

Meditálás közben és azon kívül, Ammá megpróbálta megtalálni minden szenvedés és szomorúság forrását, amit maga körül tapasztalt. Egy ponton felismerte, hogy az emberiség szenvedésének oka az emberek karmájában keresendő, vagyis korábbi cselekedeteinek gyümölcsében. Ammá azonban ezzel a válasszal nem volt megelégedve és még mélyebbre tekintett. „Hogyha valakinek a szenvedés a karmája, akkor nem a mi dharmánk (kötelességünk), hogy segítsük őt?”. Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, akkor vajon az a helyes, hogy elsétálunk mellette és azt mondjuk: „Ez a karmája, így kell szenvednie. Nincs mit tenni!”? Nem! Az a kötelességünk, hogy segítsünk neki kimászni a gödörből!

2011. máj. 16.

Zuhanás közben mire gondoltál?



"- Magának elment az esze!
- Egy élet munkája fekszik benne..."


A békés harcos útja

"A történet egy fiatalemberről, Dan Millman tornászról szól, aki végre el akarja érni, hogy értelme legyen a sikeres, ámde még mindig betöltetlen életének. Véletlenül találkozik a benzinkutas Socrates-szel, aki segít neki abban, hogy megtalálja önmagát. Ám sokszor nem lehet eldönteni, hogy mi játszódik a fiatal fiú fejében, és mi a valóságban. Dan rövidesen súlyos motorbalesetet szenved, ami miatt az orvosok szerint már soha nem versenyezhet. Felkeresi hát Socrates-t és segítséget kér tőle, hogy készítse fel őt, mert Dan még legbelül érzi, hogy nem szabad feladnia. Szellemi és fizikai korlátait legyőzve Dan-nek sikerül újra formába lendülnie, és még az eddig elhanyagolt barátaival is jobb lesz a viszonya. Azonban arra nem gondol, hogy az edzője már lemondott róla és nem engedi, hogy részt vegyen a következő versenyen..." (port.hu)

2011. máj. 15.

A felnőttek furcsák néha



, Fotók: Pásztor Emese
Svéd gyerekversek
(Ingrid Sjöstrand versei)

Gyereknek lenni azért rossz

Gyereknek lenni azért rossz,
mert igazán sehová
nem tartozol.
Persze nagyon klassz,
hogy derék szüleid vannak
és egészen tűrhető testvéreid
- ha vannak -
mégis
nincs semmid, amit magad választottál.
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettõhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém
és akiről ők nem is tudnak.


Holnap leszek nyolc éves


Holnap leszek nyolc éves.
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.





Mikor usziból jövet

Mikor usziból jövet
sorbaálltunk a buszmegállónál,
Johan végigfutott mellettünk,
és minden lányra ráhúzott
a nedves fürdőnacijával.
Mindegyikre, csak rám nem.
Monika azt mondta, biztos komál engem.
Nem tudom . . .
Hátha csak kifelejtett?



A hajam a derekamig ér

A hajam a derekamig ér,
ha nyújtom egy kicsit.

Anya haja olyan, mint egy fiúé
- mint a fiúké volt régen.

A bátyám haja olyan, mint egy lányé
- mint a lányoké volt régen.

A nővéremnek parókája van
- ez egy másvalakinek a haja.

Apának nincs haja.



Meg ne próbáld!

Meg ne próbáld!
mondja apa,
és nagyon szigorúan néz rám.
És egész testem reszket,
és már úgy érzem, gyáva vagyok,
ha meg nem próbálom.



















Ha fülünket a földre szorítjuk


Ha fülünket a földre szorítjuk
egy nyári napon,
hallani a motozó gyökereket,
amint helyüket keresik,
ágbogaikkal
átfonva egymást
a talaj nagy úthálózatában.
Valami szöszmötöl.
Egy giliszta fektet le csöveket.
Micsoda zsivaly!
Pockok suhannak metró-alagútjaikban!

És még van, aki
ásót mer nyomni a földbe!


Délután néha

Délután néha a háztetõ
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tetõ nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.




Mamának este nincs ideje

Mamának este nincs ideje a gyerekekre,
és papa, õ is rosszul áll idővel,
és a nővérem,
neki aztán semmi ideje taknyos kölykökre.

A könyvtáros néninek
nincs ideje beszélgetni velem,
mert annyian jönnek könyvért.

Csak a részeg, öreg bácsinak
a könyvtár elõtt,
annak van ideje beszélgetni a gyerekekkel.
Még jó, hogy a részeg öreg bácsira
nincs ideje senkinek se.



Óriási termekben rohangáltunk

Óriási termekben rohangáltunk,
a srácok meg én.
Minden teremnek három ajtaja volt,
olyasfélék, mint az étteremben,
csak be kellett lökni õket.
A három közül kettõ
mindig koromsötétbe nyílt,
de a harmadik mögött újabb terem volt.
Rohantunk egyiktõl a másikig,
tovább, tovább,
de sose volt vége.

Álmodtál már ilyesmit?



Sietek

Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielõtt megöregszem,
mielõtt meghalok.



Mikor sötétedni kezd

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik belesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
az otthontalan macskákra
és emberekre.






Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él
épp most,
és akin múlik,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.


Anyuban azt nem bírom

Anyuban azt nem bírom,
hogy mindenre tud mondani
valami okosat.
Ha azt mondom,
hogy minden olyan unalmas,
hogy semmi kedvem suliba menni,
hogy utálom Kerstint,
hogy szorít az új trikóm,
ő már mondja is,
hogy majd megjön a kedvem,
hogy tegnap még szerettem Kerstint,
és hogy vegyél fel másik trikót!
Az ember még csak nem is unatkozhat
nyugodtan.






Láttad már?

Láttad már
két fiú arcát,
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
ha nem fékez az első...


A felnőttek furcsák néha

A felnőttek
furcsák néha.

Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával pédául.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és ugyanazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.



Titkos béketárgyalások

Titkos béketárgyalások -
olvastam az újságban.
Szerintem nem helyes, hogy
titkosak a béketárgyalások.

A háború bezzeg sose titkos.
Egy háború, ahol egy puska se dörrent!
Egy háború, ahol senki se halt meg!
Egy háború, amit észre se vett senki,
mert csak a háboristák mentek oda,
és ott csúnyákat gondoltak egymásról
titokban. Titokban hahaha!

2011. máj. 14.

Legyőzhetetlenek

 "Az alábbi tapasztalat a Legyőzhetetlen Amerika csoport egy nagyon szerény és alázatos tagjától származik..." 

Ez aranyos, nem?

2011. máj. 13.

A tudattalan lázadása


A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenység helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed. Voltak, akik a tömeg uralmának jelentőségét átlátták. Megértették, hogy itt nem uralmi kérdésről van szó. A világhelyzet változott meg. A folyamat nem társadalmi, hanem annál mélyebb: alapvetően életrendbeli.


Azzal, hogy a tömeg jut felülre, szükségképpen együtt jár, hogy a tudattalan tevékenység jut felülre. Az egyéni és világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni. Fordított helyzet támad. Az ember fejjel lefelé kezd élni. S a következmények beláthatatlanok. Ehhez hasonló katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült. De akkor az elmerülés külső volt, mint ahogy a népvándorlás is külső: ma az ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. Vízözön annyi, mint elmerülni a tudattalanban. Ma éljük ezt a belső vízözönt.


A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a tudat elmerül, s helyébe a homályos, zavaros, labilis bénultság lép, ami éppen a tömeget jellemzi. A világos és józan értelem kialszik, és az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át. És az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik. A lélek viselkedése megváltozik: önmagáról való tudata elborul. Annyira, hogy Lévy-Bruhl szerint az ember magát elveszti, és mással összetéveszti. Kollektív állapotban az ember olyasvalamit hisz, amit nem is ő hisz, hanem csak úgy általában hisznek. A tudattalan, nem lévén birtokában még a kezdetleges megkülönböztetéshez szükséges eszközöknek sem, állandóan összetéveszti magát valami vagy valaki mással, és ennek a másnak véleményét vallja és életét éli, mialatt saját magáról való tudata félig feloszlottan az ösztönök zavaros mélyében lebeg.


Az a jelenség, amit a tömeg lázadásának neveztek el, tulajdonképpen a tudattalan lázadása. Mert az, ami történik, nem külső, hanem belső természetű. S a tudattalan lázadása nem egyéb, mint a kezdődő visszafejlődés. A mai tömeg elkezd a történetelőttiség kései elmaradottságába visszamerülni. Primitívvé válik, a személyes tudat kialszik, az istenek helyét bálványok és fétisek foglalják el, mindaz, ami vad, szörnyű, izgató, szemfényvesztő, tért hódít, a gondolat helyét a hiedelem foglalja el, az ember nem tudja magát megkülönböztetni mástól, s azonosul valamivel, amihez semmi köze. A társadalomban a barbárság vertikális betörése a lélek láthatatlan világában lejátszódó katasztrófának csupán látható jele: a valódi változás belül, a psziché világában folyik le, úgy, hogy a tudattalan, mint a megáradt óceán, az emberi tudatot elborítja. Ez a mai ember sorsában az özönvíz. Már nem fenyeget. Már itt van, és az emberiség nagy részét már el is borította. A tömegesedés jelei a primitívség jelei: az egész emberiség leszállt a tudattalan homályba, és elsüllyedt abban a sötétségben, amelyben a primitívek élnek. A körülmények külső jellege a tényt alig módosítja: hogy ezúttal civilizált primitívségről van szó, vagyis gépesített barbárságról.



Az idea ellenkezőjét, az anyagban lakó erők sugárzó képeit Paracelsus vette először észre, és evestrumnak nevezte el. Az idea felemelő kép, az evestrum lehúzó és lerántó. Az idea tisztító és fényes, az evestrum sötét és szennyező. Aki az ideák világa felé él, nemesedik, fölemelkedik, egyre harmonikusabb, értelmesebb, mélyebb, gazdagabb lesz. Az idea a makropsziché legfontosabb tápláléka. Nélküle magas, nagy, teljes és szép élet nincs. Az idea képeivel emelik magukhoz a Hatalmak a feléjük megnyíló embert. Az evestrum az anyagban lakó sötét és romboló erők sugárzása, a mikropsziché tápláléka, amely elsüllyeszt és megbénít, megbutít és összemorzsol. Az anyag, ahogy Baader írja, “az özvegyen maradt természet", mert szellemférje meghalt, és most elárvultán a világ gonosz, vad és tompa erői szállták meg.

(Képek: National Geographic, szöveg: Hamvas Béla)

2011. máj. 12.

Üzenete éppen olyan jelentős, mint 2500 évvel ezelőtt



A BBC filmje Gautama Sziddhártha (Gótama Sziddhattha), a Buddha életének részleteit újra-felfedező ásatásokat követi, majd bemutatja Sziddhártha küszködéseit, miért és hogyan akarja mindenáron megtalálni a megoldást az élet szenvedéseire. A film képi világában és szövegében elsősorban a Théraváda tradícióból és az ősi Indiát kutató forrásokból merít.


2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész.

2011. máj. 10.

Az élet, akárcsak a víz, a hó és a jég, állandóan változik



Tibeti Halottaskönyv II.

>>A Tibeti Halottaskönyv leírása szerint a haldoklás és a halál utáni állapot állandóan választási lehetőségeket kínál. Vagy belekövesedünk kötődéseinkbe és félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát. A Tibeti Halottaskönyv arra tanít minket, hogy ez a lehetőség életünk minden percében nyitva áll.

A Lét tündöklő folyamának se kezdete, se vége nincs; csak mi, emberek vetítjük (ki) rá az élet és a halál, az öröm és a rémület, az istenek és a démonok képeit.

A haldoklás bardója a testi hanyatlással kezdődik, és addig tart, amíg a tudat el nem válik tőle. Amig élünk, négy elem: a föld, a víz, a tűz és a szél támasztja alá a tudatunkat, és ezek szabják meg észlelésünket. Haldoklás közben ezek az elemek sorra egymásba olvadnak, és végül, amikor a hétköznapok minden leple szertefoszlik, láthatóvá válik a tudat közvetlen valósága.

"Cering Szönam! Azért jöttünk, hogy segítsünk. Cering Szönam! Figyelj most jól! Cering Szönam, ütött a halálod órája! Ne félj! Most, hogy haldokolsz, tested alkotóelemei egymásba enyésznek. Úgy érzed, mintha hegyek közt préselődnél, mintha hullámokon hánykolódnál, mintha tűz emésztene, mintha erős szél sodorna el. Ez a haldoklás bardója. Itt az idő, hogy felismerd a saját természeted! Ne rémülj meg!"

"Ez a világ szilárdnak, tartósnak tűnik, pedig valójában nincs benne semmi maradandó. Az élet, akárcsak a víz, a hó és a jég, állandóan változik, alakot vált." - tanítja Pema Csödren.<<

2011. máj. 8.

Persze, ki lehet tépni bármelyik lapot




A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: - Tessék. Ide sodorta magát az élet.

Az Intő Jelek Boltja intő jelekkel van tele, a vevők csak belépnek, még körül se néztek, és "Még körül se néztünk! És máris! Mintha intenének! De melyik kinek?" - Kinek melyik - mondja a boltos.

A Vakvéletlen boltjában csapkodja a legyeket a boltos. - Ez nem ám a sors keze - mondogatják a legyek. - Ettől nem kell félni!

Mosonyi Alíz

2011. máj. 7.

Idevilágol a túlsó part


Itt vetkezik, itt dobja le mezét

S már nem is kell tán.
Bemegyek és megfogom a kezét
Ablakhoz viszem s megmutatom:
Idevilágol a túlsó part.

Túl a Dunán leányok siklanak
S bánt e forróság
Ez asszonyság, ez a minden-szabad,
Ez az elérés és ez a jelen:
Idevilágol a túlsó part.

Hallga csak: hajós tülköl s Ő zokog,
Be, bolond nászéj
S a vérük a vérük búgva lobog
Nekik (kislyányok, várakozók):
Ide világol a túlsó part.

(Szöveg: Ady Endre - A túlsó part, fotó: ismeretlen)

2011. máj. 6.

Tudás és tudatlanság, mindkettő elégtelen



Aki az élőlényeket mind önmagában tudja tartani, 
mint Énjének részeit, 
s önmagát mindabban, ami él, 
az nem ismeri többé a félelmet, sem a haláltól, sem mástól.
Mert akinek minden élőlény Én lett, az felébredt; 
s hol marad a bánat és hol marad a gond, ha az Egyet látni tudod?




A tudatlanok a vak sötétségben bolyonganak, 
de még sűrűbb sötétségben járnak azok, 
akik tudást tudásra halmoznak.
Az út máshová vezet, mint ahová a tudás, vagy nem tudás. 
Így tanították az őskor nagy mesterei, akiknek szava reánk maradt.
Aki tudja, hogy a tudás és tudatlanság, mindkettő elégtelen, 
és e kettős felismeréssel lépi át a halált, csak az halhatatlan.




Sűrű éjszakába lép, aki azt hiszi, hogy semmivé válik; 
de még sűrűbb éjszakába lép, aki azt hiszi, hogy valamivé válik.
Más az, mint valamivé, más az, mint semmivé lenni. 
Az ősidők mesterei így tanították, s így maradt reánk a hagyomány.
Aki tudja, hogy nincs valamivé levés, de megsemmisülés sincs, 
és e kettős felismeréssel lépi át a halált, csak az halhatatlan.




(Fotók: Pásztor Zoltán, szöveg: Ísa-upanisad, részlet)

2011. máj. 5.

Variációk egy témára

I. Az amerikai elnök hosszas huzavona után végül az Oszama bin Laden holttestéről készült fotó publikálásáról döntött.

I. Az elnök és biztonsági kabinetje a Fehér Ház szituációs szobájában élőben nézte végig az akciót.
II. Leon Panetta, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója a PBS közszolgálati televíziónak szerdán nyilatkozva kijelentette: sem Barack Obama, sem ő nem látta azt, ahogy Oszama bin Ladent lelőtték.

I. Oszama bin Laden egy nőt használt élő pajzsként a rátörő amerikai kommandósokkal szemben.
II. A washingtoni Fehér Ház visszakozott hétfő este azzal a közléssel kapcsolatban, hogy Oszama bin Laden élő pajzsként használt egy nőt, amikor amerikai kommandósok megtámadták.

II. A terrorszervezet vezetőjének a holttestét Amerikába szállították.
III. Bin Laden holttestét az egyik helikopter Afganisztánba szállította, ahol DNS-vizsgálatot végeztek rajta.

I. Tűzpárbajban ölték meg Oszamát.
II. Bin Ladennél nem volt fegyver.

(Folyt. köv.?)

2011. máj. 2.

A botrány szemtelen és a megbocsátást leköpi

"Nem bűn, valami más történt itt. A nürnbergi perben, amelyben a német fasiszta vezérek fölött ítélkeztek, ez a valami világosan megnyilatkozott, de csak kevesen vették észre. A fasiszták elsősorban nem gonosztevők voltak; ez ma már igen jól látszik, ha másból nem is, abból, hogy ilyen lények egyebütt is éppen elegen éltek és élnek, és esetleg még vérlázítóbb tetteket követtek és követnek el."


"A per után pedig a német fasizmus hatalmi gyakorlata az egész földön elterjedt, annyira, hogy ma már alig-alig van nép és állam, amely a fasizmus által bevezetett hatalmi praxis tanulságai nélkül önmagát fenn tudná tartani. Amelyik pedig nem teszi, száját befogja, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Mindazokért a tettekért, amelyekért Hitler vezérkarát kivégezték, ma - újabb nürnbergi törvényszéknek - meg nem számlálható államfőt és minisztert és tábornokot kellene sürgősen vád alá helyeznie. Ma viszont az ilyen bíróság felállítására nincs lehetőség, hiszen a hitlerizmus közgyakorlattá lett.
Ezen kívül ma ott tartunk, hogy a nyílt bűncselekmények magasan az általánossá vált szennyes aljasság lemérhetetlen áradata fölött állnak; bizonyos tekintetben egy kirívó gaztett számunkra csaknem megkönnyebülés, de mindenképpen megkülönböztetett érték, amit az elaljasodottak milliói meg sem tudnak közelíteni."


"Olyan magatartás és életrend és belátás terjedt el, sőt vált csaknem kizárólagossá, amely a lezajlott ötven év történeti eseményeit nemcsak engedélyezi, hanem azokat magától értetődőnek tartja, mint mondják, ez kérem, történeti szükségszerűség. Persze a múlt század nevezetes elméletei által jól előkészítve (világnézetileg megalapozva), miután megállapítást nyert, hogy az ember természetes kiválasztás útján jött létre, ha egészséges állat akar lenni, morális gátlásait le kell vetnie, és ha népének vagy osztályának érdekeit hangoztatja, nyugodtan fosztogathat, és hazudozhat és öldökölhet, és a humanitás nevében pillanatok alatt több százezer lakosú várost tűntethet el a föld színéről.
Mindez kétségtelenül katasztrófának látszik, de mint ahogy az imént már erről szó esett, oly katasztrófának, amelyben a nagyságnak semmi nyoma, amelyben semmi komolyság, semmi tragikum, semmi vétség, annál inkább infernális atmoszférában való otthonosság, sajátságos piszok, amely azzal sem menthető, hogy az ember róla nem tud, mert nem is mentegetőzik, hanem olyan életet él, amely már majdnem semmi egyéb, mint a humánumnak nyíltan és szándékosan, sőt előre megfontoltan és kihívóan permanens bántalmazása.
A bűn fogalma tulajdonképpen elavult; az ember oly erőkkel él bizalmas közelségben, amelyektől eddig mindig irtózott, és amelyeket elrejtett és tagadott és üldözött; viszont itt ma a tisztátalanságban való jártasság olyan tüneményesen virtuóz fokát érték el, az élettechnika annyira állandósult és olyan általánossá vált, amire eddig példa nem volt."


"Minden jel arra vall, hogy ebben a drámai helyzetben egy eddig az emberiség által tiszteletben tartott életrend morzsolódik fel. Azért olyan kimondhatatlanul fájdalmas. A botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll. Itt marad előttünk mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrány hőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. Ez a piszok az, amely a nürnbergi per vádlottjait jellemezte, és ez a hetyke, komisz és ronda hitványság jellemzi az azóta fellépett botrányhősöket, s ehhez képest a közönséges gaztett figyelemre méltó emberi érték. A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét."


"Nyugaton a gengszter, keleten a terrorista, akikre mindnyájan egyre veszélyesebben hasonlítani kezdünk. Az első világháború óta életünk mindinkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk, a világtörténet kezd botrányba fulladni. A katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya..."

(Szöveg: Hamvas Béla, képek: hírügynökségi tudósítások. 1. Izrael fehér foszfort vet be civilek ellen palesztin területeken, amely jelenleg is háborús bűncselekménynek számít. 2. A világ vezető "demokratikus" gazdasági államainak genovai tanácskozása ellen tüntető "panaszának meghallgatása után". 3. Oszama bin Laden halálhírét ünneplő tömeg Washingtonban. 4. "Mosolyfotó" a G8-ak találkozóján.)

2011. máj. 1.

A mindentudást eléri, az erőknek mestere

Ki az az ember, aki a visszaesés ellen biztosított?
Ez az ember, íme, a külső alakhoz kötött és alakhoz nem kötött képességek birtokában van. Képességeit kedve szerint élvezi, gond és erőfeszítés nélkül. Lehetetlen, hogy ez az ember hanyagságból képességeinek egy részét elveszítse. Ezt az embert a visszaesés ellen biztosítottnak hívják.

Ki az, aki a haladásra alkalmas?
Az az ember, akit sem elkövetett tett, sem romlottság, sem gonoszság következménye útjában nem akadályoz, akiben van hit, aki tetterős, értelmes, aki a helyes utat el is tudja érni, aki a jóságban tökéletesedni tud, azt az embert haladásra alkalmasnak hívják.


Ki az, aki tökéletesen felébredt?
Ez az ember, íme, olyan dolgokat is megért, amelyeket azelőtt sohasem hallott, olyan igazságokat is felismer, amelyeket azelőtt sohasem tanult, a mindentudást eléri, s az erőknek mestere. Ezt az embert tökéletesen felébredtnek hívják.

(Szöveg: Abhidammo - Puggala Pannatti, részlet, fotó: ismeretlen)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...