"A négy kaszt mindegyike a társadalomban más kaszt által helyettesíthetetlen tevékenységet fejt ki, a munkát, a vásárt, a gyűlést és az ünnepet. A munka a szolgáló kaszt jegyében áll. Az a tevékenység ez, amelyben minden ember, aki bármilyen munkába fog, találkozik. Mindenki, amikor dolgozik, arra az időre shudra-vá lesz, ahogy minden ember találkozik a vásáron, amikor vesz és elad, a gyűlésen, amikor a közügyek intézésében részt vesz és az ünnepen, amikor a lét magas értékei előtt hódolatát bemutatja. A munka csak a felbomló társadalomban és a lehajló civilizációban válik kényszerré, amelyet rabok végeznek. A szolgáló kaszt pedig csupán a lét eredeti értékei számára érzéketlenné vált embernek megvetett. A szellemi kaszt a munkát sosem veti meg, csak a kshatriya és a polgár. Mindenki tudja, aki valaha dolgozott, hogy a munka szabadság is, szükség is és ezek szerint gyönyör is és átok is és a shudra kaszt az, amelynek ezt a kettősséget viselnie kell. De mindenkinek, ha dolgozik, szolgálóvá kell lennie, ami annyit jelent, hogy bázissá és fenntartóvá. A munkát a megélhetés alapjává tenni értelmetlenség. És ugyanilyen értelmetlenség a munkát kényszerként a közösség minden tagjára kiterjeszteni, mert akkor a munka éppen azt a vonását veszti el, ami benne a legfontosabb, hogy személyes és aktív részvétel a világalkotásban. A munkás kaszt akkor érti meg magát teljesen, ha felismeri, hogy a munka kiváltság és a többi kaszt, amikor dolgozik, a szolgálat kiváltságában részt vesz. Minden munkában van valami előkelőség, az önmegvalósításnak nem sejtett és meg nem ismételhető egyetlen egyszeri mozzanata, ami csak a munkás személyes lényéből és vállalkozásának szenvedélyéből érthető."
