Jan Garbarek újra Debrecenben

Hamarosan ismét Debrecenben koncertezik Jan Garbarek: december 7-én, 19 órától lép közönség elé a Kölcsey-központ nagytermében. Az Európa legjobb tenorszaxofonosaként számon tartott, 63 éves norvég zenész régi kedvence a magyar hallgatóságnak. A legemlékezetesebb cívisvárosi fellépésének minden bizonnyal az 1985-ös jazz napokon, az elektromos hegedűn játszó, indiai Lakshminarayanan Shankarral közösen bemutatott koncertje nevezhető (a Song for Everyone című albumról egy részlet az alsó ablakban meghallgatható).
A program hivatalos ajánlójában ez olvasható:
Jan Garbarekre nem lehet csak jazz-zenészként tekinteni. Bár John Coltrane-on nőtt fel – a szaxofon óriást hallva döntötte el, hogy ő is ezen a hangszeren fog játszani –, hamar felfedezte magának a keleti kultúrák zenéjét (ahogy Coltrane is), majd más irányokba is feszegetett zenei határokat. Hamar kialakult sajátos hangja és stílusa, amelyet a jazzben kevésbé elmélyültek is könnyen felismernek. Garbarek hangjában mindenki megtalálta a neki valót: görög, indiai és szláv zenészek, zeneszerzők írtak az ő szaxofonjára dallamokat, beleszőve saját kultúrájuk egy-egy jellegzetes motívumát. Ahogy elmeséli, nem volt egyszerű rátalálni erre a sajátos hangzásra. „Coltrane 'Countdown'-jával kezdtem, amiben rengeteg hang van. Pontosan ugyanazt játszottam, aztán igyekeztem kivenni a tőlem felszínesen szóló hangokat. A 'gyomlálás' után eljutottam egy letisztult szintre, ahol az esélye meg volt annak, hogy valami újat teremtsek”.
Garbarek az elmúlt években hazánkban is járt legsikeresebb munkájával, az Officiummal, melyben középkori dallamokat játszik a Hilliard Ensemble társaságában. Az Officium időutazása továbbra is tart világszerte, közben azonban saját csapatával is turnézik -parádés szereposztással: a billentyűs Rainer Brüninghaus, akivel már több mint húsz éve együtt zenélnek, a basszusgitáron a brazil származású Yuri Daniel játszik, s a trió az ütőhangszerek mesterével, az indiai Trilok Gurtuval egészül ki.

http://www.fonixinfo.hu



"Garbarek akkor is fúj, ha éppen nem játszik. Félreáll a színpadon s míg a többiek zenélnek, ő nyomja magában, egyedül. Mély lélegzetű zene ez, skandináv melankóliával és azokkal a másoktól oly ritkán hallható, magasba röpítő fényes hangokkal. Nem, ez nem dzsessz, ez Garbarek beszédmódja. Szaxofonjának szférikus beszéde. Ráolvasás.
Így volt ez a veszprémi várban is. Garbarek a levegős, helyenként teljesen lecsupaszított játékával már a koncert kezdetekor egyértelműsítette: itt nem lesz mellébeszélés, habverés, mélybúvár kaland következik."

(Részlet a naplo-online.hu beszámolójából, amely a 2009-es veszprémi koncertről készült. Teljes cikk a linken.)

Jan Garbarek: Nem stílusokban gondolkozom - az index 2006-os interjúja.
L. Shankar-Garbarek-Gurtu az 1985-ös debreceni jazz napokon.
Itt pedig Trilok Gurtu zenél.

Diploma előtt

Az önismeretről és a gyermekekről

"És egy férfi azt mondta: Beszélj nekünk az Önismeretről.

És ő válaszolt, és ezt mondta:

Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.

De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.

Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.

Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.

És ez így van jól.

Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia;

És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.

De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;

És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.

Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.

Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".

Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".

Mert a lélek minden úton jár.

Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.

A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."



"És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.

És ő így szólt:

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.

Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.

Általatok érkeznek, de nem belőletek.

És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.

Mert nekik saját gondolataik vannak.

Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.

Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.

Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.

Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.

Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.

Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;

Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."

(Kahlil Gibran: A próféta - részlet, Révbíró Tamás fordítása)

Zenészek Tibetért

Időpont: 2010. szeptember 17. 16 óra
Helyszín: Fonó Budai Zeneház, 1112 Budapest, Sztregova utca 3.
Fellépők: Laár András és a Tündértantra, Gesztelyi Nagy Judit, Kanalas Éva, Dresch Dudás Mihály, Jeszenszky István.



Laár András és a Tündértantra
Laár Andrást leginkább úgy ismerik,mint a KFT zenekar alapítóját, énekesét, vagy a L'art pour l'art formáció tagját. Kevesen tudják, hogy emellett tagja és alapítója a Budapesten működő Tündér Tantra Körnek, mely kör tagjai heti rendszerességgel összeülnek és buddhista, szanszkrit nyelvű mantrákat, hindi bhajanokat, magyar dalokat énekelnek közösen. Ezek a mantrák a mai napig őrzik isteni erejüket, bár ezúttal korszerű „világzenei” hangzásban szólalnak meg.

Gesztelyi Nagy Judit
Gesztenyi Nagy Judit zenész, tradicionális Reiki mester és zen buddhista tanító gyermekkora óta játszik fuvolán. Később Európa-szerte, Afrikában, Indiában és Tibetben tanulmányozta a meditációs zenét. Utazásai során sokféle egzotikus hangszerrel megismerkedett, amelyek közül néhányat, például a szívéhez közelálló shakuhachit ezen a koncerten is láthatunk, hallhatunk.

Kanalas Éva
Kanalas Éva számos hazai és nemzetközi fesztiválon mutathatta be a magyar népzene legtöbb keleti párhuzamot hordozó népdal kincsét. Énekesi pályafutására döntő hatást gyakorolt, hogy eljuthatott olyan távoli vidékekre, az Orosz Föderáció délkelet-ázsiai köztársaságaiba, ahonnan feltételezhetően a magyarok valaha elindulhattak Európa felé. Az Altáj hegységben, Tuvában, Hakasz Földön, később Baskiriában gyűjtötte az ott élő népek dalait és énekelte köztük a rokon magyar népdalokat. „Elkezdtem a hangom hangszerként  használni, és egy olyan nyelven énekelni, amely nem ismer nyelvi korlátokat, amit akár mindenki érthet e világon, hiszen minden emberben ott rejtőzik az ősi tudás, az ősnyelv, a hangokon keresztüli kommunikáció. E hangok a vajúdás pillanataitól, a gyermekek halandzsa-nyelvén keresztül léptek tovább, önnön magukat megszülve, és alakítva kísérve és eljátszva az emberi élet fordulóit a haláltusáig.” 1999-ben megalapította az Ojanna Hangszínházat. E rituális közeg, amelyben az emberi hang, mint hangszer jelenik meg, ahol az ének a pillanatban születik, az artikulálatlan beszédtől a táltosi éneklésen keresztül a magyar népdalokig, miközben mindennapjainkban is új élő rítust teremtenek.

Dresch Dudás Mihály
A mai magyar dzsessz kiemelkedő alakja, kiváló szaxofonos, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki. Kezdetben elsősorban a klasszikus amerikai fekete jazz, valamint a gospel és a spirituálé iránt érdeklődött. A nyolcvanas évek elejétől kezdve rendszeresen koncertezett neves hazai jazzmuzsikosokkal. Dresch Mihály számos rangos fesztiválra és jazzklubba kapott meghívást. Pályafutása során olyan neves előadókkal lépett színpadra és készített felvételeket, mint John Tchicai, Archie Shepp, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, Lee Konitz, David Murray és Dewey Redman. Bár Dresch teljesen egyedi zenei világot alakított ki, a mainstream jazztől sosem távolodott el teljesen, albumain rendre szerepel egy-egy örökzöld kompozíció is.

Jeszenszky István
Jeszenszky István kezdeti sikereit népzenei fesztiválokon érte el. Fiatal gyerekként a citerajátékával aranyérmet nyert. Később klasszikus, és jazz-gitáron folytatta tanulmányait. Végül közelebbi kapcsolatba került az improvizációs zenével. A citera, amely Ázsiai eredetű, természetesen kikövezte az utat a keleti zene felé. A döntő hatás a világhírű művésztől, Ustad Ali Akbar Khantól kapta, Svájcban, a Zeneakadémián. 1990-ben a híres sarod-zenész, Sharan Rani mester tanítványa lett Új-Delhiben. Kezdetben, mint magántanítvány, később a helyi Zeneakadémia ösztöndíjasaként, István nem csak a komplex zene-művészetet (tabla, éneklés, sarod) tanulmányozta, de megismerkedett a keleti életformával és életfilozófiával is. 1994-ben a Delhi Nemzeti Drámaiskola megbízta őt, hogy az Einstein című, Mohan Maharishi által rendezett színdarabhoz zenét komponáljon. István maga is tanított, és résztvett számos nemzetközi koncerten, többek között a Delhiben rendezett World Music Fesztiválon is, 1994-ben. Itt a saját darabjait adta elő, melyekben a keleti és a nyugati zenei hagyományokat keverte, valamint adta az első klasszikus indiai zenekoncertjét is. Másik hasonlóan jelentős esemény volt számára a Videshi Kalakar Ustav Fesztivál. István, mióta Indiából hazatért, különböző zenekarokban játszott, melyekkel felléptek Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, és természetesen Magyarországon is.

Őszidő-szonáta

Fotó: Pásztor Zoltán

Tibeti filmhét a Sambhalában

A dalai láma budapesti látogatása tiszteletére tibeti filmhetet rendez a Sambhala Tibet Központ (Budapest, 1012. Attila út 123. 11-es csengő) szeptember 10-től 17-ig.

A program:

2010. szeptember 10., péntek
14.00: Kundun
16.00: Gyógyító Buddha
18.00: Tibet: Buddhista trilógia
20.00: Reneszánsz I-II.

2010. szeptember 11., szombat
14.00: Hét év Tibetben
16.00: Ez maradt Tibetből
18.00: Tibet története I-II
20.00: Titkos küldetés Tibetbe

2010. szeptember 12., vasárnap
14.00: A Tibeti Halottaskönyv I-II
16.00: Mulandóság – Őszentsége a XIV. Dalai Láma élettörténete
18.00: Nap a felhők mögött
20.00: Reneszánsz I-II.

2010. szeptember 13., hétfő
16.00: Tibetben a lélek
18.00: Tibet története I-II
20.00: Titkos küldetés Tibetbe

2010. szeptember 14., kedd
16.00: Az élet vendége - Csoma legendárium
18.00: Ez maradt Tibetből…
20.00: Tibet: Buddhista Trilógia

2010. szeptember 15., szerda
16.00: Tibet az elveszett ország
18.00: Gyógyító Buddha
20.00: Tíz kérdés a Dalai Lámához

2010. szeptember 16., csütörtök
16.00: A tibeti jógik
18.00: Tibet története I-II.
20.00: Titkos küldetés Tibetben

2010. szeptember 17., péntek
14.00: A lázadó szerzetes – Gedun Csöpel élete
16.00: Nap a felhők mögött
18.00: Tibet: Buddhista trilógia
20.00: Reneszánsz I-II.

Kundun



Kundun (1997)
(amerikai film/angol/magyar nyelv/magyar felirat 130’)
Rendező: Martin Scorsese/zene: Philip Glass.

"Kundun, Jelenlét - így nevezik a Dalai Lámát a tibetiek. A buddhista vallás fejének önéletrajzi írása alapján készült film 1937-ben kezdődik, amikor egy kis tibeti tanyán rábukkannak a kétéves Tenzinre, akiről kiderül, hogy ő a Dalai Láma XIV. reinkarnációja. Négyévesen a gyermek a Potala Palotába kerül, ahol először még nem érzi jól magát, később azonban megbarátkozik új környezetével. A már felnőtt Kundun felismeri a veszélyt, amit a kommunista Kína jelent Tibet számára. Kína be akarja bizonyítani, hogy Tibet Kína része, és ezért nem riad vissza az erőszak alkalmazásától sem. Ettől kezdve Őszentsége vállára szinte elviselhetetlenül nagy súllyal nehezedik saját és népe sorsa."
2010. szeptember 10./péntek/14.00

Hét év Tibetben



Seven years in Tibet (1997)
(amerikai film/magyarul beszélő/magyar felirat 130’)
Rendező: Jean Jacques-Annaud/Henrich Harrer szerepében: Brad Pitt.

"A Hét év Tibetben című könyv előszava - megjelent a Bódhiszattva kiadónál.
Mára Nyugat számára Tibet vagy csupán az izgalmas misztikum fényét, vagy pedig a börtön-lágerek sárga lámpáinak vigasztalan pislákolását jelenti. Nem igazán lehet tudni, melyik fogja végérvényesen elhomályosítani Tibet igazi, természetes, áhított arcát. Világunk legborzalmasabb pusztításának idején játszódik ez az európai kultúra egyik központjából érkező ember és a régi Tibet találkozásáról szóló könyv. Az egyik kultúra félreértelmezett felsőbbrendűségénél fogva pusztít, míg a másik anakronisztikusnak tűnő szellemisége miatt fog hamarosan pusztulni. Heinrich Harrer mint - nemcsak alaposságánál fogva-ízig-vérig igazi német lelkületű ember kerül barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába, Tibet fővárosába, a Dalai Lámák ősi székhelyére.
Elsősorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemű utazó és tapasztalt hegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és később barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmód és technikai csodák megismertetésében. Szemtanúként hogyan látja és éli meg a helyszínen a Tibettel szemben mindig résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását.
Szerencsére nemcsak kalandos útleírás, érdekes korkép, és néprajzi megfigyelésekben is bővelkedő beszámoló ez a könyv, hanem elsősorban egy önmagával küzdő ember belső életének megváltozásáról, spirituális fejlődéséről szóló szinte akaratlan önvallomás is. Az ember tiszta vagy téves tudata és a megélt, kivetített külvilág: e két dolog uniója, feszültsége és ennek polaritása okozza szenvedésünket vagy boldogságunkat anyagi világunkban.
Létezik-e valami tiszta mező, boldog sziget, meg tudjuk-e találni itt a földön Sambhalát, tudatunk mitikus birodalmát, ahol a szomorúságtól ugyan nem, de a szenvedéstől, fájdalomtól végre mindenképpen megszabadulhatunk? Hogy Harrernak sikerült-e, ennek eldöntése nem a mi feladatunk, de talán az nem véletlen, hogy mindez Tibetben történt, abban az országban, ahonnan az emberi élet szellemi hagyománya - minden materialista nyomás ellenére - máig is a leghitelesebbként sugárzik a világba."
2010. szeptember 11./szombat/14.00

A többi filmismertető az oldaltörés után.

Az ébrenlét a bátorság

Baranyi Ferenc verse

Éjfélkor a sötét belémlát,

ilyenkor vallanak a némák,

és a süketek dobhártyája

beleremeg az éjszakába.

Nem könnyű a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,

ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:

lehurrogni lelked, ha ámít,

rágondolni, amire nem mersz,

akármilyen nehéz, keserves,

büntetni magad röstellt könnyel,

társ-nélküli, szegetlen csönddel,

nézni, midőn a képre fény száll,

amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem

legláthatóbb a tükör-éjben,

s én látom legjobban, hisz éjjel

magam vagyok rossz számizével.

Nincs kínzóbb a felismerésnél:

hazugnak látni, mit beszéltél,

mondandónak, mit elhallgattál,

adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,

bíráim legkegyetlenebbje,

s még az lehet csak, akin látszik,

hogy éjszakákat áttusázik,

aki velem éber az éjben:

legyen bírám s ha kell, pribékem,

de megítélni hogy merészel,

aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,

magát-vizsgáló becsülettel,

s ítéljen el, egyazon szinten,

mint embert ember, istent isten,

mint ön-legyőző ön-legyőzőt,

miként legyőzöttet legyőzött,

de sárga törpék tű-sisakban

ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!

Bár nehéz a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

de áldozzunk ennyit magunknak,

kiéjszakázott igazunknak,

s azoknak, akik tisztelettel

úgy neveznek minket, hogy ember.

(Fotó: Pásztor Zoltán)