Vallás: háború vagy béke?

Az idén hatodik alkalommal rendezik meg a Létkérdés konferenciát, amely a társadalomtudomány és a teológia érdemi párbeszédének előkészítését (majd a későbbiekben a párbeszéd folyamatos fenntartását) tűzte célul a különböző, Magyarországon intézményes formában jelen lévő teológiák bevonásával.
A program keretében, az ELTE BTK Gólyavárban (1088 Bp., Múzeum krt. 18.) november 18-án, csütörtökön többek között előadást tart Csányi Vilmos etológus (A vallás mint konfliktusforrás), Sonkoly Gábor történész (Vallásháború és vallásbéke), Tüske László arabista (Az iszlám és a vallási erőszak) és Tóth-Soma László vallásfilozófus (A vallási erőszak legitimitása). Az előadásokat és vitákat követő kerekasztal-beszélgetésen részt vesz Cser Zoltán buddhista teológus, Kodácsy Tamás református teológus, Vankó Zsuzsa adventista teológus, Rozs-Nagy Szilvia evangélikus teológus és Tasi István (Isvara Krisna dász) kultúraantropológus. Moderátor: Nagypál Szabolcs katolikus teológus. A részvétel ingyenes.


A konferencia honlapja: letkerdes.xtreemhost.com

A korábbi évek előadásai (többek között Pilling János, Nádas Péter, Daubner Béla, Herczog Mária, Vekerdy Tamás, Czeizel Endre) meghallgathatók ITT.

"A vallásháborúk újabb eljövetelére vonatkozó jóslatok alapja a modern tudományosságnak a felvilágosodástól eredeztethető azon tétele, mely szerint a vallások – a premodern történeti tapasztalatok alapján – meghatározó társadalmi normaként belső kirekesztést (vallásüldözés, pogromok, stb.) és külső konfliktusokat (vallásháborúk, erőszakos térítőhadjáratok, stb.) indukálnak. Innen datálható az a vallásokat „dehonesztáló” nézet is, hogy a nem empirikus, illetve nem a nyugati tudományosság racionalitásának elveit követő világmagyarázatok hiteltelenek, mitikusak.
Ám a tudomány és teológia különválása miatt a jelenkori társadalom-, valamint társadalmi jelenségek értelmezésének társadalomtudományos modelljeiben – pl. civilizációk összecsapása, társadalmi, ill. politikai laicitás, posztmodern vallásgyakorlási formák, stb. – megjelenő vallás- és vallásosság-kép nem veszi figyelembe, nem aknázza ki a különböző teológiákra jellemző társadalommagyarázó elveket és rendszereket."

(Részlet a rendezvény honlapjáról)

Dzogcsen: tudatosnak lenni és nem szétszóródni

Az előzetes hírek szerint hamarosan ismét tanítást és konzultációt tart Budapesten, a Sambhala Tibet Központban John Myrdhin Reynolds (Lama Vadzsranatha). A nyingma lámával 2004-ben Hendrey Tibor készített interjút, amely a nol.hu-n jelent meg.



Részlet a beszélgetésből:

H.T.: Mind a szutrikus mind a tantrikus tanítások állítják, hogy az előkészítő gyakorlatok alapozása nélkül nehéz hozzáférni a magasabb szintek megvalósításához. Az a veszély is fennáll, hogy bajba kerül az ember, és még jobban összezavarodik a tudata. Miért gondolja, hogy ez az idő megfelelő a Dzogcsen tanítására, amely a legmagasabb szintű tanítás?

J.M.R.: Én a két régi iskola, a Nyingmapa és Bön szemlélete szerint beszélek. Ha más iskolák lámáit kérdezzük, egészen mást hallunk. A nyingmapák és a bönpók szerint Buddha tanítása három szinten szólal meg: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A Szutra tanításai nem titkosak, Buddha nyilvános tanításait tartalmazzák olyan témákban mint filozófia, pszichológia és így tovább. Úgy halad az ember benne, hogy fogadalmakat tesz, elkötelezettséget vállal, kezdve a menedékvétellel, együttérzést és a megvilágosodás gondolatát fejleszti ki.
Második a Tantra szintje, amit nem szabad összekeverni a Dzogcsennel. Kapcsolódnak egymáshoz, de módszereik különbözőek. A Tantra beavatási rendszer. Mielőtt megkapnánk a tanítást és a gyakorlatot, beavatást kell kapnunk. Így csak a beavatottaknak szól. Ugyanakkor széles körben adnak beavatásokat a tibeti lámák itt, nyugaton is. Nagyon is lehetséges, hogy a nyugatiak beavatásokat kapjanak ezekhez a gyakorlatokhoz. Titkosságát tekintve a kjerim, vagy vizualizációs gyakorlatok nem olyan titkosak, nem is különböznek más vallások hasonló gyakorlataitól, melyekben felidézzük az isteni formát, istenséget, angyalt, és akkor tapasztaljuk, hogy a spirituális energia, az áldás, a bölcsesség árad ebből az isteni formából belénk.
Azután a magasabb tantrákban ön-átalakítás történik, melynek során isteni formává alakulunk, hogy még közelebb kerüljünk azokhoz a képességekhez és bölcsességekhez, melyeket a felidézett archetipikus minőség képvisel. Ezt nyugodtan végezhetjük, ha megkaptuk a beavatást, a vizualizációt és az instrukciót hozzá. Valamivel titkosabb szint a belső jógagyakorlatok szintje, amit tibetiül cá lung néven ismerünk. Ha nem eléggé jól ismered a gyakorlatokat, kárt okozhatsz magadban mind fizikailag, mind pszichikai energiád keringési rendszerében, mint amilyen a kundalíni. Ámbár nincs semmiféle veszély, ha megkaptad a megfelelő instrukciókat és azok szerint haladsz, de ezt például nem lehet pusztán könyvekből megtanulni. Igaz, hogy a hatha jóga is ebből a hagyományból nőtt ki, de kiragadták eredeti spirituális környezetéből, és itt nyugaton főként fogyókúraként alkalmazzák. Lehet, hogy jobban érzed magad tőle és tényleg fogysz is, de magasabb spirituális célja van a hatha jógának és más jógáknak is, amelyeket megtartottak ezoterikus formában azok számára, akiket megfelelően beavattak és instrukciókkal elláttak.

Ne vásárolj semmit!

November utolsó péntekén, ezúttal 26-án, az idén is világszerte megrendezik a "Ne vásárolj semmit!" napot. Az akció vidám és kritikus tiltakozás a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A nemzetközi vásárlásmentes napot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave reklámszakember, aki elmondása szerint megelégelte, hogy munkája során olyasmiket kell rábeszélnie az emberekre, amelyek nagy részére azoknak nincs is szükségük.
A kezdeményezés a már-már betegessé váló vásárlásmánia mellett arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a világ lakosságának 20 százaléka éli fel a Föld készleteinek 80 százalékát. A gazdag országokban a fogyasztási szokások miatt túl nagy arányban vesznek el a földi javakból. A reklámok pedig az emberek elégedetlenségét és mohóságát erősítik azzal, hogy elhitetik: akkor lesznek boldogok, szépek, naprakészek, ha minél több tárgyat birtokolnak.


A témáról bővebben: http://www.sulinet.hu
Kapcsolódó link: A Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapja

Szüret

 Fotó: Pásztor Zoltán

Mi legyen ebédre?

Eszkimó: „Ha nem tudnék Istenről és a bűnről, akkor is pokolra jutnék?” Pap: „Nem, akkor nem.” Eszkimó: „Akkor minek mesélt róluk?”  (Annie Dillard)

"Azzal a paradox ténnyel nézünk szembe, hogy az oktatás az intelligencia és a szabad gondolkodás egyik legfőbb akadálya lett." (Bertrand Russell)

"A demokrácia az, amikor négy farkas és egy bárány arról szavaz, hogy mi legyen ebédre." (Ambrose Bierce)

"Mindenki a terrorizmus megállítása miatt aggódik. Nos, van rá egy igazán egyszerű módszer: ne vegyünk részt benne többé." (Noam Chomsky)

"Ha a disznók szavazhatnának, minden alkalommal a moslékos vödröt hordó embert választanák meg disznópásztornak, akármennyit ölt is mellékesen." (Orson Scott Card)

"Nem bízok azokban, akik jól tudják, milyen tetteket vár tőlük Isten, mert azt látom, hogy ezek a tettek mindig megegyeznek a saját vágyaikkal." (Susan B. Anthony)

"Terrorista az, akinek van egy bombája, de légierőre nem futja neki." (William Blum)

"Politikai rendszerünk a legkegyetlenebb, legalattomosabb és legönzőbb halandóknak ítéli oda a hivatalt, aztán pedig megjátsszuk a meglepettet, amikor a hatalomért bármire képes emberek a hatalom birtokában bármit meg is tesznek." (Michael Rivero)

"Ha valóban az igazságot keressük, akkor életünkben legalább egyszer kétségbe kell vonnunk mindent, amennyire csak lehetséges." (René Descartes)

"Aki felhalmoz – akár pénzt, akár tudást –, az nem lehet szabad." (J. Krishnamurthi)

"Vásárlás… Az emberek elköltik a nem létező pénzüket cuccokra, amelyekre nincs is szükségük… Hogy aztán kimeríthessék a hitelkeretüket és életük hátralevő részében 18%-os kamatot fizessenek valamire, ami 12 dollár 50 centbe került. És még csak nem is tetszett nekik, mikor hazaértek vele. Nem valami okos dolog, emberek, kurvára nem valami okos dolog." (George Carlin)

"Teljes mellszélességgel az egyház és az állam elválasztása mellett vagyok. Szerintem ez a két intézmény külön-külön is eléggé kikészít bennünket, szóval a kettő együtt a biztos halál lenne." (George Carlin)

"Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek." (Paulo Coelho)

"Senki sem inkább rabszolga, mint azok, kik tévesen szabadnak hiszik magukat." (Goethe)

Forrás: http://www.forradalommost.bplaced.net

Erdei túra

További képek az oldaltörés után.

Fotók: Pásztor Zoltán 

Kilépés a nappalból

Részletek Hamvas Béla naplójából

1943. december 12.

Tegnapelőtt és tegnap állandóan visszatért bennem Hoffmansthal egy mondata: bereitet euch auf ungeheures Licht! - Valahányszor a külvilágtól elfordultam, a befelé pillantást ez a mondat kísérte, mint egy felharsanás. Egyébként emészt a munka. Az a munka, amely nem engedélyez önmagán kívül semmit. Ó, szeretnék elmélyedni, szeretnék egész nap imádkozni és meditálni és szolgálni Neki, s az Ő közelében lenni.

1939 óta az Úr álmomban többször megjelent. Hetekig mind magamban őriztem a megjelenés hatását. Az utóbbi másfél év alatt nem, bár sokszor nagyon-nagyon kívántam. A napokban gondoltam ezt: az Úr mindig másféleképpen jelentkezik. A kezdetlegesebb léleknek képalakban. Később már szellemi alakban. Tavaly Oroszországban mint ,,jelenlét,,. Szent színe előtt éltem. November 11-én mint Élő Szó jelentkezett bennem, amikor azt mondta: ,,Nincsen olyan kicsiny dolog, amit meg ne hallgatnék, ha szíved mélyéből szólasz hozzám.,, Milyen nagy kegyelem volt ez! És milyen nagy kegyelem az, ha ezenfelül még világos tudattal meg is értem. Most már tudom, hogy mi a kinyilatkoztatás, és ez hogyan történik.

Nem kell hozzá mágia, hókuszpókusz. Ó, nem. Tiszta szív, semmi egyéb - és az Ő kegyelme.

 

1943. december 9.

Nyugtalansággal beoltva. Türelmetlenség. Az, ami ebben az életben megnyilatkozik, csak mása és kései következménye annak, ami magasabb létemben már megtörtént. Áhítatos figyelem magasabb létem felé. Türelmetlen kívánság, hogy alacsonyabb életem a magasabbal teljesen azonos legyen. A realizálódás vágya és szenvedélye. Mert a magasabb a reális. - Délután gondoltam: milyen csekély különbség van mostani és tíz év előtti életem között - kívülről. Milyen óriási különbség van - belülről. Milyen csekély azonban a valódi realizálás, hogy kívülről nem az látszik, ami belülről van - vagy kívülről nem az van, ami belülről látszik. Hogy tud ez kínozni! Vajon tévedés az egész - hogy megváltozottnak látok mindent (magamat) - pedig csak nézetem és szemléletem változott meg?

Ősszel elmélyülésnek indultam. De azzal, hogy Kató hazajött, megzavarodtam. Meditálni nem tudok, este az ágyban felületesen imádkozom. És hogy ez az élet meglazult, meglazult minden egyéb is. Drága Édes Jó Atyám! Segíts meg. Milyen mély és tiszta öröm volt ősszel este mindig karodba sietni - s most elepedek utána, ó egy csepp a Te jelenlétedből! Egy csepp! Szomjazom.

Akkor kezdtem rájönni a realizálás misztériumára. A szakrális. Az emberben szunnyadó világosság -

(A kézirat megszakad.)

1945. február 22–23. Szentendre - Budapest (Óbuda, Vihar u. 29.)

Isten előtt senki se mondhatja magát jónak. Előtte nincsen érdem. Minden nagy tulajdonságunk az ő ajándéka. S most, amikor napok óta érzem magamban, hogy a szított láng meggyulladt, sajátságos tűzben égek: amikor az Ő nevét magamban kiejtem, csaknem önkívületbe esek, mert tudom, ez nem jóság, nem érdem, nem nagy tulajdonság, hanem az Ő ajándéka. Magamban úgy hívom, hogy az Ima tüze. Kigyúlt végre, hosszú esdeklés, kínlódás, és még hosszabb tehetetlenség után. Amikor gondolatom hozzáér, Őt megközelíti, feléje irányul, Őt hívja, feléje néz, tapogatózik, hozzá kiált, kér, hálát ad - mindannyiszor, ahányszor csak sóhajt vagy fohászkodik, édes meleg láng tüze árad szét bennem, szívemből - vagy az Ő szívéből? - nem tudom, mert ilyenkor az én szívem olyan, mintha az Övé lenne. A szeretet tüze. Uram, édes jó Atyám. Édes Jézusom. Sokáig mintha hiába hívtam volna. Mintha elfordult volna tőlem. Talán éppen legnehezebb napjaimban, életem legsötétebb napjaiban. S ezek a napok azért voltak olyan sötétek és nehezek, mert Ő nem hallgatott meg, s kiáltásom nem ért el Hozzá. Aztán egyszerre, mint mikor a füstön a láng hirtelen áttör, kiáltásom elérte Őt. Fordítva? Az ő szava elért engem? Milyen furcsa, hogy nem emlékszem, melyik nap történt. Azt azonban tudom, hogy ez az az idő, amikor a leszámolás leírásához hozzá kell fognom.

Különös leszámolás! Nem én számolok. Velem számolnak. A leszámolást nem én csinálom, hanem én vagyok az, akivel leszámoltak. Ítélet - fölöttem ítéltek. Semmi szavam nincs, nem volt, és nem is lehetett. Az egyetlen tevékenységem: megérteni, mi történik és történt velem. Mi az értelme annak, ami történik és történt? Ami szóban forog: egy ember élete. Negyvennyolc esztendőm, az az életem, amelyet éltem, s amelyet úgy éreztem, hogy végig élni fogok, mérlegre került, ítélet alá, és elítéltetett, anélkül, hogy az ember maga megérintetett volna. Az emberre rábízták, tegyen amit akar. A sors el nem kerülhető kényszere folytán tökéletes és teljes irányváltozás. Az egyetlen, ami ehhez hasonlít: az apokalipszis, vagy a túlvilági ítélet. Átélni Ardai Virafot, a Bardo Tödolt és a Pert em Herut. Kilépés a nappalból.