Halljátok hát mágikus igéimet!

Fotók: Pásztor Emese

Az ősóceánból kiemelkedve

Befutom az ég végtelen távlatait...

(...) S himnuszokat énekelek utam során;

Életlehelettel táplálkozom,

Mely mágikus erővel tölt el.

(...) Torkom ép, s most

A "Törvény és Igazság" istennőjének

Bárkáján utazom tovább.

Pásztor Zoltán

Zazen



(1.)

Mögöttem ólálkodik a Mester

bottal a kezében

kedvező alkalomra vár

láttam az árnyékát

túljárok az eszén

egyenesen ülök

csak a szomszéd kap egyet.

(2.)

Nem értem

ha mostantól

nem veszek tudomást semmiről

nem hallom kintről telefon ciripelését

ablakon át lányok vihogását

mellettem ülő szuszmákolását

örökre zazenben maradok

mert nem hallom meg

a zárórát jelző gongütést sem.

(3.)

A jobb lábam lótuszba fagyott

az egészet nem érzem

a Mester csak dörög

ne foglalkozzak vele

nem is érdekelne csöppet sem

ha az ő lába lenne zsibbadt

zazen után irány az ügyelet

amputáció 1.0 rendel

sebaj
majd fél lábbal sántikálok

a Nirvánába.

Madárszabadító, felhő, szél

A debreceni származású Szaladják "Taikyo" István rendező, operatőr, zen-buddhista tanító "filmes meditációját",  a ritkán látható Madárszabadító, felhő, szél című - orosz környezetben forgatott - filmjét vetítik az Ady-filmklubban (Debrecen, DAB-székház) január 12-én, szerdán 17 órától.

Forrás: zen.eoldal.hu

"Mikor e sorok íródnak, a 37. Magyar Filmszemle éppen a közepén tart, tehát van még hátra egy s más, ám nyugodt szívvel jelentem ki, Szaladják István Madárszabadító, felhő, szél című munkája nemcsak a szemle, hanem a teljes magyar filmtörténet egyik legjelentősebb munkája. Tökéletesen mindegy, kap-e díjat, vagy sem, az is mindegy, külföldön díjazzák-e, sőt, valószínűleg még tömegek sem fogják megnézni. Mégis a legfontosabb filmek közé tartozik, mert megvan benne az az elementáris erő, az a kristálytisztára összesűrített mondanivaló, az a katarzis, amely csak a legnagyobb művekben. És mint ilyen, nem trendi sem."
(...) "E letisztult és átgondolt, mélyen spirituális filmet Szaladják eleve orosz közegbe szánta, mivel abban a kultúrkörben látja még élőnek a zarándoklat rítusát. Filmje hiteléhez elengedhetetlen a szereplőkből sugárzó orosz transzcendencia, ezt más kultúrából jövő színész eljátszani nem tudja. Orosz szereplői (végig orosz nyelvű a film) sem játszanak, lényük, jelenlétük azonban utánozhatatlan. Egy nem orosz színész sem tud úgy a távolba meredni mélyen, nagyon mélyen elgondolkozva, miközben szemébe fújja haját a szél, mint például e film szereplői. Ahogy a madárszabadító kinyitja a kalitkát, mindegyiket megtalálja, hallja és érti a madarak énekét; ahogy kinyitja a kalitkát, és összezárt tenyeréből szélnek ereszti a madárkát, érezzük a dolog nagyszerűségét. Szakrális értelemben vett áldozathozatal történik, a szabadság áldozatát a madárszabadító szenvedi el, mivel a feldühödött parasztok utolérik. Profán, hétköznapi megváltóként vérbefagyva egy trágyadombon fekszik, kezei széttárva, teste a parasztok vizeletében ázik. A folyó túloldalán azonban Vászka kedvese, Szonja mellett fekszik a búzában, a felhőket nézik és boldogok. Az élet szép."

Frecska Sándor: Madárszabadító, felhő, szél

"Organikus" építészet - házilag

Nemrég át kellett helyeztetnem lakáson belül a gázkazánt, ehhez építettem egy különálló kis kazánházat. Amikor a tűzfal elkészítése következett, arra döntöttem, hogy az egyszerűbb és nem is csúnyább lambériázást választom a falazás helyett. Ezt alapvetően kétféleképpen szokták megvalósítani: vízszintes vagy függőleges deszkázással (lambéria helyett természetesen lehet vastagabb hajópadló is). Mivel ebben az esetben nagyon alacsony lejtési szögű tetőről volt szó, inkább a vízszintes burkolás látszott célravezetőbbnek, a függőleges elhelyezés esetén nagyon sok apró elemet kellett volna kivágni és felhelyezni, amelyek ráadásul a napfény hatására könnyebben deformálódnak, valamint a ferde vágás miatt elhasadozhatnak.
Csakhogy akkor éppen nem volt kéznél olyan hosszú faanyag, ami a vízszintes változathoz elegendő lett volna, hanem csak néhány rövidebb darab maradt valami korábbi munkából. Mivel nem akartam az időt arra vesztegetni, hogy néhány szál deszkáért bejárom a fél várost, ezért azt találtam ki, hogy "arany középútként" a lapokat a szarufákkal párhuzamosan rögzítem. Így végül ilyen lett (a fal még nincs színező vakolattal bevonva, a főépületre pedig még csak a polisztiroltáblák vannak felragasztva ezen az oldalon):

Több mindennél, ami megismerhető

"Az én Istenem a régi gyermekidőben a Föld felett függő, csillagos kulisszák mögött lakott; hosszú, vattás szakálla volt, és trónuson ült. Unalmas, távoli öregúrnak tűnt előttem, akivel egyszer, ha meghaltam, vétkeim miatt esetleg kínos ügyeim lesznek. Fiatal koromban egyszerre izgatni kezdett valódi kiléte... Körültapogattam, megmértem, arcába néztem. Rájöttem: hozzám hasonlít. Tökéletlen, véges és tehetetlen, mint én vagyok... Valahol bent bolyong testetlenül, körvonalak nélkül, megfoghatatlanul, egészen mélyen. Nincs hangja, csak impulzusai vannak, amelyek a gondolat küszöbéig érnek, mégis több minden gondolatnál és szónál, több a látható formavilágnál, amely körülvesz, a káprázatoknál és fájdalmaknál, a félelemnél és a halálnál. Több mindennél, amit ismerek, és ami megismerhető."

"Akit különféle vallási vagy tudományos dogmák nyűgöznek le, akinek szelleme kötött, nem szintetikus, akinek érzelmi élete felderíthetetlen, zavaros és zsarnok erejű, az sohase lépjen az ismeretlen birodalom területére, mert elnyelik a szakadékok, vagy felfalják a sötétség szörnyei."

Szepes Mária

Első fotók

Mint kiderült, a lányom kiváló "Mikszang-fotós", bár eddig a percig halvány fogalmunk sem volt eme fontos körülményről. Íme, az első összeállítása, amit a karácsonyra kapott új fényképezőgépével készített, az utómunkálatokat is beleértve, teljesen önállóan. Szerintem nagyon jók.

Fotók: Pásztor Emese

Arannyá változtatni a létezést

"Az, hogy Hamvas életmûvét alig ismerik, és az, hogy a Karnevált kevesen olvassák, nem teljesen azonos probléma. Hamvas Bélának, főleg az esszéi között, szép számmal akadnak olyan írásai, amelyek az olvasónak semminemû megértési nehézséget nem okoznának. Gondolati tartalmuk persze megszokott olvasmányainkhoz képest legtöbbször igen furcsa (elképesztõen kánon- és iskolafüggõk vagyunk!) – de maga a tartalom tökéletesen követhetõ, és mivel izgalmas, talán tolerálható is. Nyelvileg pedig varázslatosak ezek az alkotások. (Csak példaképpen: Fák, Aranynapok, Apokalyptikus monológ, de ilyen a kötetnyi terjedelmû A magyar Hüperion is.) Hamvas teoretikus jellegû írásainak nagyobbik részérõl persze nem merném ugyanezt állítani: a Mágia szutra, a Hexakümion, a Regényelméleti fragmentum vagy a Scientia sacra három kötete hosszas kínlódások nélkül aligha közelíthetõ meg.

Egészen más a helyzet a Karnevállal. A könyvesboltokban (amennyiben épp kapható – eddig két kiadásban jelent meg) a regények közt található, és belepillantva is annak tûnik. Mégis: nagyon igényes, értelmes, okos olvasók is kihátráltak már az elolvasásából. Dühödten, vállvonogatva vagy elkeseredetten, de gyakran feladják. Ismerõseim körében nagyjából minden ötödik ember volt képes egyáltalán végigolvasni. Érthetõ, hogy számukra Hamvas Bélából elsõsorban nem a feledhetetlen élmény maradt meg. Emlékezetem szerint Sükösd Mihály egy tíz évvel ezelõtti, más tárgyú bírálatában Hamvas regényérõl (leplezetlen elutasítással) mint „regényszerû szövegmennyiségrõl” tett említést. Neki sem sikerült.

Vajon miért? Mi ennek a nehezen-olvashatóságnak az oka? Azt gondolom, az ok a Karneválnak a világirodalomban is egyedülálló sajátos felépítésében és persze az e mögött rejlõ, ismereteim szerint szintén teljesen egyedülálló célrendszerében rejlik."

(...) "Hamvas szerint a beavatás a tradicionális kultúrák legfontosabb eljárása: alkímiai tevékenység. Az alkímia csak a kései, elfajult, haszonelvű kultúrákban jelent aranycsinálási technikát: eredetileg olyan módszer volt, amelynek segítségével az ember önmaga silányságából bányássza elő a legbelsejében rejlõ aranyat. Nem aranyat csinál, hanem arannyá változtatja a létezést. Ez számunkra nyilván metafora. Ám gondolhatunk a dologról bármit, annyi biztos, hogy így már másként hangzik az egész. Maga Hamvas Béla ezt a törekvést nem tartotta misztikus zagyvaságnak: nagyon is komolyan vette. Elő kell hozni magunkból az aranyat. Vagy van tisztességes ember, aki másképp gondolja? Aligha. Legfeljebb más „fogalmi rendszerben” gondolja ugyanezt."

Rejtett struktúrák Hamvas Béla Karnevál címû regényében - Oravecz Barna írása az Újnautilus irodalmi és kulturális portálon (ötlet: HamvasBéla.org hírlevél)