Egy csipetnyi India

Fotók: Pásztor Zoltán

Az egyik közelmúltbeli balatoni családi nyaralásunk alatt ellátogattunk a somogyvámosi Krisna-völgy Indiai Kulturális Központba és Biofarmra, amit a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége hozott létre és üzemeltet. A szép természeti környezetben, lankás dombok között elterülő falu kb. 30 kilométerre található a Balatontól, a Krisna-völgyet útbaigazító táblák sora jelzi. A farm bejárata a település egyik belterületi telkén található. A belépőjegy megváltása után szép, díszburkolattal ellátott úton sétálhatunk be, kétoldalt gondosan művelt zöldséges kertek láthatók. A völgyben két életnagyságú elefántszobor között vezet az út, a közelben nagyon szép parkok, pihenők, emlékhelyek (3. 4. kép) késztetik megállásra a látogatót.

A templomba (9. kép) csak idegenvezetővel lehet belépni, egyébként a telep - a magánlakások kivételével - szabadon megtekinthető. Nekünk egy szimpatikus fiatalember magyarázta el részletesen, hogyan telnek a farmon élő, mintegy 130 hívő mindennapjai, melyek vallásuk alapjai, értékei, szertartásai. A látogatók beszámolót hallgathattak meg a Hare Krisna-mantra fontosságáról, sőt zenei kíséret mellett a vendégek is bekapcsolódhattak előbb az éneklésbe, majd egy kis közös táncolásba is.
Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a farmon az "egyszerű élet, emelkedett gondolkodás" elvét követve minden nap közös lelki gyakorlatokat végeznek, a 150 hektáros területen pedig ökológiai gazdálkodásban termelik meg a saját maguk ellátását szolgáló élelmiszereket, egyes termékekből, például zöldségből és mézből még fölöslegük is szokott keletkezni. Az 1996-ban felszentelt templom falai a magyar vidéken jól bevált vályogból készültek, míg a télikert, a kerengő, a díszítések és freskók az indiai kultúrát idézik.

A gazdagon illusztrált templom központi helyén látható a faragott márvány oltár (12. kép), amelyen Krisna és örök társa, Srímatí Rádhárání szoborformái állnak. A hívek egy része családos, de vannak közöttük szerzetesek is. A Krisna-völgynek már olyan lakója is van, aki itt született, szülei itt házasodtak össze és itt élnek.

A szakemberek bevonásával kidolgozott Krisna-völgy program - elmondásuk szerint - egy hosszú távon fenntartható, környezettudatos életmód megteremtését teszi lehetővé. A gyógynövények szárítására egy hatalmas sátorban van lehetőség. A főépületben étterem is üzemel, ahol megkóstolhatók a helyben termelt alapanyagokból készített - számomra nagyon finom, bár kicsit erősen fűszerezett - vegetáriánus ételek.

A faluközösség egyik célkitűzése az önfenntartás. Nemrég adták át a 210 négyzetméteres pincét és terménytárolót (15. kép), amely 200 ember számára egy teljes évre elegendő zöldség és gyümölcs tárolását teszi lehetővé.

A völgy lakói saját tehenészetet tartanak fenn, a "Tehénvédelmi Központ" kapacitása 60 férőhelyre növekedett. Arról nincs fotóm, mert a nagy távolság miatt oda nem gyalogoltunk el, de távolról láttunk nagy szarvú szürkemarhákat és tehénszekereket. Jelenleg is több fejlesztésen dolgoznak, a közelmúltban kezdődött el a vegyszerek nélkül üzemelő, nádgyökérzónás szennyvíztisztító telep és hálózat építése. A völgyben nem használnak vezetékes áramot és vezetékes gázt, a megújuló energiaforrások kihasználására helyezik a hangsúlyt, sok napelem és szélkerék üzemel a házakon.

Összességében elmondható, hogy Krisna-völgy meglátogatása akár egy kellemes családi-baráti kirándulásnak is kiválóan megteszi, a szép környezet megtekintése mellett a vaisnava kultúrából is tetszés szerint kaphatunk ízelítőt, akit pedig még részletesebben érdekel ez a vallás, akár egy tanfolyamra is beiratkozhat.

P. Z.

Krisztus utolsó megkísértése

"Krisztus élete elevenedik meg. Isten őt választotta ki a feladatra, hogy üzenetét eljuttassa az emberekhez. Az igazi dilemma a Golgotán, a kereszten kezdődik, amikor a Sátán utoljára kísérti meg Jézust az emberi élet kínálta kényelemmel és örömökkel. Ha a kereszthalál helyett megtagadja Istent, megszabadul a szenvedéseitől. A testi szenvedések közepette, a halál árnyékában Jézus elképzeli, mi történne, ha engedne a gonosz csábításának és az isteni helyett az emberi sorsot választaná."

Forrás: port.hu

Martin Scorsese kiváló filmje márciusban négy alkalommal a Cinemax és a Cinemax2 televízió műsorán. Zeneszerző: Peter Gabriel. Főbb szerepekben: Willem Dafoe, Harvey Keitel, David Bowie. A film zenéjében közreműködik: Nusrat Fateh Ali Khan (a linkre kattintva meghallgatható az egyik filmzene).

Aki saját életétől többet követel

Fotó: Kopányi Kinga

"A beavatás csak metafizikailag érthető. Mert ahogy itt nincsen szó az ismeretek gyarapításáról, nagyobb műveltségről, testi vagy szellemi erők kifejlesztéséről, mesterség megtanulásáról, ami a természetből könnyen következik - éppen úgy nincsen szó az emberi lény pszichológiai Énjének tökéletesítéséről sem.
A beavatás lépcsői mágikus erők, amelyek az anyagi természet fölötti világba vezetnek. És mindenkinek, aki saját életétől az általánosan elfogadottaknál és gyakoroltaknál többet követel, annak ezekre a lépcsőkre fel kell lépni. Ha nem lép fel, s a magasabb létszínvonal tevékenységeinek egyikébe mégis belefog: pappá, tanítóvá, költővé, kormányzóvá, harcos katonává lesz - semmiféle eredményt nem ér el, tevékenységével csak zavart kelt, munkája lényegtelen és hiábavaló és értelmetlen és értéktelen."

(Hamvas Béla)

Ahonnan indultak a vágyak...

Kőrösi Csoma Sándor szobra Balatonkeresztúron,
a Rabten Tashi Ling Magyar Tibeti Központban (Fotó: Pásztor Zoltán)

 „Emlékünnepély a tokiói Taisho Egyetemen Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) tiszteletére, a keleti tudományok magyar előharcosa, az első Tibeti-Szankszrit-Angol Szótár és az első Szankszrit Buddhológiai Lexikon szerzője, egyike a leghősiesebb alakoknak a Megismerés Történetében, akinek emlékét az egész világon tisztelik, abból az alkalomból, hogy szobra megérkezett Japánba, mint a ‘Magyar Keleti Társaság’ ajándéka a japán nép számára, s mint a magyar barátság megnyilvánulása azokért a nagy szolgálatokért, amiket a japán tudomány teljesített a keleti kutatás és a nemzetközi együttműködés érdekében, 1933. február 22-én, szerdán délután 3 órakor, a Taisho Egyetem dísztermében, Tokyoban, Nishi Sugamo-machi-tér.”

(A Kőrösi Csoma Sándor szentté avatása alkalmából Japánban tartott 1933-as hivatalos ünnepség meghívójának szövege)

"Igenis, mi elismerjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor a buddhizmus legnagyobb szentjei közé tartozik, 'Csoma Boszatcz', a magyar Boddhiszattva örök időkre a szívünkben fog élni."

(Kavagucsi Yekai, japán tibetológus ünnepségen elhangzott beszédéből)

Lászlóffy Aladár

Tibeti kantáta

(részlet)

I.

Idők bozótja, kicsi tájék.

Pedig lehet, csak jelre vár még,

s elered belőle egy más kor,

mint száz patakszál olvadáskor,

szövődik szőnyeggé a rajza:

…születik Wesselényi, Bajza,

géniusz támad Debrecenben,

Bolyait süt Erdély-kemence,

mint fűszál, úgy sarjad a lélek,

s zöld lejtők lesznek a remények.

Lehet, még csak a naptár tudja,

ki lenne az, ki versenyt futna.

Ki választ ott? aki kiválik?

A választott takarva állig,

s még homlokára sincs felírva:

anyja, hazája várja sírva…

A szivárgó, rejtett arányok

miképpen lesznek tudományok,

s a tévhiteknek tévalapja

melyik gazdag kincstárból kapja

a maga jó költségvetését,

cipójához egy Toldi kését,

hogy életét elfaricskálva

világra jöjjön önnön álma?

Hová tart, s éppen merre jár most,

még mindig bírja a magányos

mogorva székely Juliánus?

II.

Cigány népek mind, Nyugat és Kelet:

hajuk tépik halottaik felett,

de bőszen leölik a más fiát –

mindig ilyen erkölcsű a világ.

Viszonylagos, minden viszonylagos:

egymást lesik, holott mind farkasok;

e farkasok közt hogy osonhat át,

ki éppen erre szánta el magát:

szülőföldjéről elfut, mint Zalán,

teveösvényen Nagy Sándor nyomán

s fegyvertelen, hacsak néhány nagy elv

nem az, s fejében féltucatnyi nyelv

nem olyan érték, hogy politikát

vehetnek rajta, netán Indiát

vagy Waterloot élelmes Angliák.

…Egy megetet, a másik megmatat,

megdöngetik a horpadt hátadat,

a bajból jó, a jóból baj ered;

dehát ezek mégiscsak emberek.

A folyamok, a dzsungelek s az éj

s a pusztaság mind-mind nagyobb veszély;

s mint üdvösség, a havasok között

nem kígyóvermek, barbár börtönök,

de lámacellák vak nyugalma vár,

hol hunok titka hűs halomban áll:

mint letelepült Batu-áradat

sóbálványa, halott betűk, szavak,

isten nevében gyűlt emlékezet!

Csak senki sincs, ki addig elvezet.

Ennél rosszabb már az lehet csupán:

itthon ragadni annyi terv után…

III.

Indiába ment, mint Columbus –

hol pálmafa nő, másként lombos.

A családfa még inkább más fa,

több kontinensre hull az árnya;

több nyelvtől emberebb az ember,

s végül az ősi fára fel mer

mászni, hogy újra messze lásson:

az égen is vezethet lábnyom.

Felhágott, messze fel keletre,

Nyugat-mutató emeletre,

ahonnan indultak a vágyak,

melyek egy Földet megmunkáltak…

Időnként, két törökvilág közt

felszárítják, kiseprik Sárközt,

poéták lepik el a bágyadt,

leírt, monoton Hortobágyot,

kivetkőzik a „mindig így lesz”,

szkíták cáfolják Euklídeszt,

s Csomakőrös kicsi határa

kikandikál a láthatárra.

Csillogás: rend a rendetlenségben

Dobronay László tévés rendező-operatőr egy reggel munkába indult gyönyörű, piros sportkocsijával. Elköszönt édesanyjától, aki mindig kikísérte. "Vigyázz magadra, kisfiam!" - mondta a mama, "Persze, vigyázok" - hangzott a rutinszerű válasz. Aztán valahol Fót környékén, egy teherautó előzése közben lesodródott az útról és 140 km/órás sebességgel frontálisan egy fának csapódott...
Amikor kinyitotta a szemét, látta maga előtt az összetört szélvédőt, látott egy mögötte elhaladó autót, majd egy teherautót, ami megáll. Gyorsan kiugrott, hogy szóljon, semmi baj nincs, majd ő intézkedik, de a kocsikísérő akkor már szaladt a közeli üzembe telefonálni. Tudta, hogy a portás emeli a kagylót és hívja az Árpád Kórházat és azt is, hogy az a nő, aki a vonal másik végén felvette a kagylót, egyedül neveli a gyerekét, és legszívesebben otthon lenne, mert a gyereke beteg. Tudta, hogy három mentő van, ebből kettő kint van, a harmadik pedig rossz. Közben a kocsikísérő visszaért, elkezdte terelni a forgalmat, a teherautó vezetője pedig az összetört sportkocsija ajtaját feszegette, hogy kiszabadítson belőle valakit, aki a volánnál ült... valakit, akit eddig önmagának gondolt.
Mindezt és a történet folytatását maga az érintett mondja el Fliegauf Benedek Csillogás című filmjében, amit az éjjel ismét sugárzott az m2 televízió. A riportfilmben három interjúalany meséli el halálközeli élményét: Nádas Péter író, a már említett Dobronay László és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész, zen buddhista szerzetes.

A három beszámoló bizonyos tekintetben egymásra épül, attól függően, hogy az átélt tapasztalás kinek milyen hatással volt az életére. A legkisebb mértékben - legalábbis, ahogyan ezt a filmből meg lehet ítélni - Nádas Péter élete változott meg, pontosabban, az ő esetében járt a legkevesebb következtetéssel. Azt mondja, annyiban változott, hogy "hidegebb" lett, végletesebben fogalmaz és bizonyos élethazugságokba már nem megy bele. Az átélt eseményekre is a beszélgetés végén azt mondja, "ez nem élmény volt, inkább tapasztalat, ami bizonyos értelemben hiábavaló tapasztalat".
Dobronay László sokkal határozottabban látja a korábbi és a mostani életszakasza közötti alapvető minőségi különbséget, úgy érzi, azóta jobb ember lett. Gesztelyi Nagy Judit még tovább megy. Esetében a gyerekkori metafizikai tapasztalás (egy fűnyíróbaleset után került halálközeli állapotba) szellemi út kezdetévé válik, egy kereséssé, amelynek egyik fontos, következő állomása lesz évekkel később, felnőtt korában, "egy pici, csillogó néni" szellemi segítsége mellett, negyven napos böjtölés után átélt "beavatás". Számomra ez a film legérdekesebb része, a halálközeli élmények elmesélése önmagában nem sok új információt tartalmaz (valószínűleg mindenki ismeri Moody kutatásait a témában, hazánkban pedig tudtommal - többek között - Pilling János végzett ilyen vizsgálatokat).
A Gesztelyi Nagy Judit által végrehajtott gyakorlat az elmondottak alapján - általam - pontosan nem meghatározható, leginkább a tantra-jógára, illetve némely buddhista meditációs technikákra emlékeztet. Azt tudjuk, hogy a tantrikus gyakorlatokat követő misztikus fényélményekről, a "belső fényről" (antar jyotih) az upanisadok óta vannak beszámolók és az Átman megfelelőjeként említődnek meg (Brihad-áranyaka-upanisad I. 3., 28.,). A fények a művelet sikerét jelzik (a fény színétől függően).  Ebben az esetben valószínűleg nem egy "végső" megvalósítás elmondását halljuk (ez a jellemzésből elég biztosan megállapítható), de minden bizonnyal mély tapasztalásról van szó. Külön érdekessége a történetnek, hogy nem egy ismert hagyományvonalon belül, szigorúan ellenőrzött körülmények között zajlott a folyamat, hanem elsősorban az érintett saját törekvéseinek eredményeként.

P. Z.

 Kapcsolódó ajánlott olvasmány: http://dzshana.blogspot.com

"Beavatás és halál egyaránt a varázslatot oszlatja el. (...) A beavatás és az elköltözés nem azt jelenti, hogy az emberi lélek reálisabb környezetbe és természetbe lép át; a környezet és a természet éppen az, ami káprázat, és eloszlik. A lét magasabb fokán természet, tárgy, dolog, anyag, külső egyáltalán nincs másként, csak mint a szubjektív lélek varázslata. A beavatásban módszeresen, spirituális eljárás következtében az ember erre a tényre feleszmél; a halálban erre végzetszerűen fel kell eszmélnie.

S a túlvilágon az embert nem az itt tapasztalt világhoz hasonló magasabb természet és környezet fogadja; ami az embert fogadja, az a kényszerű felismerés, hogy semminemű külső valóság nincs. Ami van és ami a valóság; és az egyetlen valóság, az a spirituális Én. A szubjektum. (...) A túlvilág nem objektív, hanem szubjektív világ, nem tárgyi és a dolgok, hanem alanyi és a szubjektumok világa, és a halottak lényén kívül a túlvilágon egyáltalán semmi sincs. Az egész túlvilág semmi egyéb, mint a halottak szubjektivitása. De nemcsak a túlvilág ilyen szubjektivitás, hanem a lét magasabb foka is az. Az emberi lélek, amikor a beavatás lépcsőit átéli, vagy amikor elköltözik, alapvető változáson esik át: a külső és tárgyi világból önmagát kitépve találja. Kénytelen feleszmélni arra, hogy a külső és tárgyi világ mindig is valótlan volt, és sohasem is volt semmi egyéb, mint lefokozott éberségű létben saját lényének varázslata."

(Hamvas Béla)

Oka nem voltam szenvedésnek

Az egyiptomi hagyomány szerint a halál után az ember negyvenkét bíró elé kerül, ahol "megmérettetik a szíve". A szívet az "ib" vagy a "hati" szóval jelölték, és az élet forrásának, a lelkiismeret lakhelyének tartották. Ezért ezt kellett lemérni, amikor a halott életéről akarták megtudni az igazat, és ezért volt a szív halál utáni tartósítása is elsődlegesen fontos. A szív az egyéni sors székhelye.

"Hati" a megvalósított sorsot jelenti, a múlt egészét, a halott ki nem használt lehetőségeivel együtt. "Ib" a jövendő sors, mint a tiszta, meg nem valósult lehetőségek egésze, valamint az emberben meglévő rossz és jó gyűjtőhelye. Ez a lelkiismeret helye is. Ezért a mágikus erők a Hati tartományába tartoznak, a profetikus tisztánlátás pedig az Ibben gyökerezik. A halott mindkét szívhez ragaszkodik, és elhárítja azt, hogy bármelyiket alárendelje a másiknak: " Ib szívem maradjon meg helyén! Hati szívem maradjon meg helyén! Honoljon béke köztem és a szívem között!" (Halottak Könyve, 26. fejezet), "Ne legyen hát fölcserélve Ib és Hati szívem az Alvilág istenei előtt!" (28. fejezet)

A szívmérlegelés szertartása a következőképpen zajlik: Osiris egy baldachin alatt ül, körülötte a negyvenkét bíra (negyvenkét isten), akik a negyvenkét nomost szimbolizálják. Előttük egy mérleg, egyik felére Anubis felteszi a halott szívét, a másik felébe egy madártoll - Maat tolla kerül, az igazság szimbóluma, vagy Maat kis szobrocskája. Maat maga nincs jelen a tárgyaláson, csak az ítéletnél. A mérlegelés eredményétől függ a halott további sorsa. A mérlegnek egyensúlyban kell maradnia. Ha a szív alászáll, akkor lehúzták a bűnei. Ha azonban felmentő ítélet születik, akkor szent szellemmé, Khu-vá változik. Thot ellenőrzi a mérlegelést, és lejegyzi az eredményt.



A közelben ott áll Anubis, a sakálfejű isten és más istenségek, például Bastet, Kenemti, Neba és Khemi. Egy emberevő szörny is jelen van, akinek krokodilfeje oroszlántestben és víziló hátsó lábaiban folytatódik, készen arra, hogy felfalja a gonoszt. Akiket maa kherunnak, a hang igazának ítélnek, azok Osiris áldását élvezhetik, és beléphetnek királyságába. Minden tettükben teljes szabadságot élveznek, bejárhatják az istenek birodalmát, vigaszt és segítséget nyújthatnak a kárhozott lelkeknek, beszállhatnak Ra mennyei bárkájába, kedvük szerint változhatnak át bármilyen állattá, egyszóval istenné válnak.
A szívmérlegelés közben a halott elmondja tagadó bűnvallomását. Ebben azt sorolja fel, hogy milyen súlyos vétket nem követett el a földön:

"Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést az embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent.
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek.
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtottam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt el nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg a szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogtam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oltottam el olyan tüzet, melynek égnie kell.
A húsáldozatok szabályait betartottam.
Nem loptam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!"
(Nu-papirusz)

Miután a halott megtisztul, áthalad kilenc csarnokon. A kilenc számmisztikai értelemben nem más, mint a beavatás száma. A kilenc csarnokon való átkelés a beavatottság elérése a kilenc fokozaton keresztül. Ezután a lélek teljesen átváltozva, megtisztulva megleli békéjét és örök életét a túlvilágon.

Forrás: http://osara.wicca.hu

Világok arca

Nemrég HD-minőségben is felkerült az internetre a Baraka, minden idők (szerintem) egyik legjobb filmje. Ron Fricke 1992-ben készítette el a több mint 20 országban forgatott, szöveg és narráció nélküli, tökéletes analógiás rendszerben megszerkesztett, rendkívüli hatású "képes beavatását".
A Baraka nem a hasonló stílusban forgatott Powaqqatsi-filmek folytatása, azoktól kiindulási pontjában és mondandójában is lényegileg eltér. Minden benne van, amit az ember jelenkori ontológiai helyzetéről tudni kell és tudni érdemes.
Egyetlen szó nélkül.
Vagy talán éppen ezzel együtt.

Zene: Dead Can Dance és Michael Sterns

P. Z.