Össze kell törni a tükröt?

A tükör ferde szög s amit megmutat, nem is az én, hanem a maszk. A maszk se nem az Én, se nem a Te. Nem az ember és nem a világ. A kettő között van, de nem egyenes vonalban, hanem ferdén elhelyezve, a megtört vonal irányában. De a tükörben nem az a baj, hogy hamis, hanem, hogy impotens. Vagyis: nem azért impotens, mert hamis, hanem azért hamis, mert impotens.

A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi.




Lehet úgy állni, hogy a sugarak ne törjenek meg és ne verődjenek vissza? Úgy, hogy a pillantás egyenesen áthatoljon a téren s elérje azt, amire irányul? Úgy, hogy az ember keresztüllásson a tükrön? Mi a lehetősége annak, hogy az ember át- és keresztüllásson, s szeme sugara ne önmaga visszaverődött maszkját, hanem a világot érje? Össze kell törni a tükröt?

Ismét és utoljára: a maszk igazsága. Minden megmarad annak, ami volt és ami. Az ember világhelyzete csak egyetlen esetben változik: akkor állhat egyenes szögben és tud a dolgok közé lépni tisztán, ha összetöri, de nem a tükröt, hanem azt, ami a tükörben van: a bálványt. Azért igaz a maszk, mert az igazság rajta múlik. A világot csak akkor látni, ha az ember istent lát és nem bálványt.

(Szöveg: Hamvas Béla, tovább itt: hamvasbelaorg.hu, a videót a szöveg alapján készítette: Lukács Orsolya.)

Világ-erdő, zöld-izzású tavasz

Halljátok, hogy zörög? -

Jaj, miben járok itt?

Jaj, miben gázolok?

Millió ember-fáról időtlen idők óta 

Lehullott levelekben.

Ez a világ-erdő,

Ezek a történelem tölgyei, 

Tövükbe temetkezik a tavasz: 

Az én tavaszom, a te tavaszod, 

Mindnyájunk zöld-izzású tavasza. 

Ni, Hellas fájáról a cserfalomb, 

Ni, Róma törzséről a száraz ág, 

Napóleon és Dante sudaráról 

Egy-egy bíborlevél. 

Fakult szerelmek, fonnyadt forradalmak 

Zizegve, zúgva kísértenek itt.

Milyen világ! 

Szeretném belevetni magamat 

Hanyatt a tengermélységű avarba,

És úgy zizegni el együtt vele

Minden bölcsesség útolsó szavát: 

Nem érdemes! -

De mit használna az? 

Jövőre újra zöld láng csap a fákból 

És esztelenül szép lesz a tavasz.

(Szöveg: Reményik Sándor Avarban című verse, a fotók szerzőjét nem ismerem, az interneten, forrás megjelölése nélkül láttam. A képeket érdemes alaposan megnézni, a kéztartást, a teáscsészéket, a kanalak irányát, stb. Zseniális.)

Miért problémázunk annyit?

A Buddhista Misszió munkatársai szerkesztették 2003-ban fél éven keresztül, hetente egyszer a Rádió Café vallási műsorát. Az adás azóta megszűnt, de az elkészült műsorok továbbra is meghallgathatók itt:

http://radio.sztaki.hu

A témák közül néhány: Mi a káprázat? Tükör és valóság. Miért problémázunk annyit? Mit kezdünk a hírekkel? Csak menekülés a vallás? Az idő: egy szubjektív dolog. Ki vagyok én? Allergia és tudat. A tudás határai. 

Ez pedig egy kis humor a Buddhista Misszió honlapjáról:

Egy becsvágyó szerzetes szeretett volna találni magának egy gurut. Elment hát egy kolostorba, ahol is a tanítója azt mondta neki:

– Itt maradhatsz, de van egy fontos szabályunk: minden tanítvány betartja a hallgatási fogadalmat. Te is csak tizenkét év múlva szólalhatsz meg.

Tizenkét évi csendes meditáció után elérkezett a nap, amikor a tanítvány elmondhatott egy dolgot vagy feltehetett egy kérdést. Ő ezt mondta:

– Túl kemény az ágy.

Újabb tizenkét év kemény hallgatás következett, amikor is újra lehetősége nyílott beszélni. Ekkor így szólt:

– Nem jó az étel.

Ismét tizenkét év kemény munka következett, s megint szólhatott. Íme a szavai 36 évi gyakorlás után:

– Abbahagyom.

A guruja azonmód válaszolt neki:

– Jól van hát, hisz úgysem csinálsz egyebet, mint panaszkodsz.

Mocsárban élni

Válogatás az elmúlt négy hónap fotóiból. Az első kép Hosszúpályi közelében készült, a többi Debrecenben. Fotók: Pásztor Zoltán

Álom, tudat, buddhizmus

Aki vasárnap nem tudta élőben követni, most itt megnézheti A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Álom, tudat, buddhizmus című házi konferenciájának előadásait.
Fent Farkas Attila Márton A tudatos álom és a buddhista meditáció, itt pedig: Jankovics Marcell Álom és mese, míg itt: Jakab Katalin Az alvás és álom tibeti jógája című előadása látható.

Magam középpontjához érkezem

Fotó: Pásztor Emese

Jorge Luis Borges

A homály dicsérete

Elogio de la sombra

Az öregség (mások nevezik így)

boldogságunk évada is lehet.

A vadállat halott, vagy majdnem az.

Marad az ember és a lelke.

Így élek homályosan csillogó formák között,

ez még nem a teljes sötétség.

Buenos Aires,

mely rég külvárosokra szakadozva

nyúlt a végtelen préribe,

megint csak a Recoleta lett, a Retiro,

az Once bizonytalan utcái,

azok a düledező házak,

amiket még most is Délnek nevezünk.

Hosszú életem során körülvett a dolgok

sokasága,

Abdérai Démokritosz kiszúrta a szemét, hogy

eszmélkedjen,

az én Démokritoszom az idő lett.

Nem bántó ez a félhomály,

mintha egy enyhe lejtőn csordogálna,

akár az örökkévalóság.

Barátaim elvesztették az arcukat,

de a nők most is olyanok, mint annyi év előtt,

nem tudom, megváltozott-e ez az utcasarok,

s a könyvek lapjain nem állnak betűk.

Mindettől megszállhatna a rémület,

de szelídnek érzem, mint egy hazatérést.

Szövegek nemzedékei születtek e földre,

és én csak néhányat olvastam közülük,

s ezeket olvasom emlékezetben újra,

olvasom és alakítgatom.

Délről, keletről, északról, nyugatról

összefutnak az utak, amik elvezettek

magam titkos középpontjához.

Ezek az utak léptek voltak és léptek visszhangjai,

nők, férfiak, haláltusák, feltámadások,

nappalok és éjszakák,

álmok és félálmok,

a tegnapnak, a világ minden tegnapjának

minden legkisebb mozzanata,

a Dán erős kardja és a Perzsa holdja,

a holtak tettei,

a viszonzott szerelem, a szavak,

Emerson és a hó, s még annyi minden.

Most már elfeledhetem őket. Magam

középpontjához érkezem,

a magam algebrájához és kulcsához,

a magam tükréhez.

Rövidesen megtudom, ki vagyok.

Somlyó György fordítása

(Forrás: http://dakini.freeblog.hu)

Kéreg és háncs nélkül

- Azt az elméletet vallja-e, Gótama úr, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.
- Tehát azt az elméletet vallja Gótama úr, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?
- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.

(...)
- Van-e egyáltalán valamilyen elmélete Gótama úrnak?
- Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.

(...)

- Gótama, mintha egy falu vagy város határában állna egy nagy szálafa, és a mulandóság törvénye szerint lefoszlana róla lomb és gally, lefoszlana róla kéreg és háncs, és idő múltán lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán állna a törzs, ugyanúgy lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán áll előttem Gótama úr magyarázata. Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! […] Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

(Fotók: Pásztor Zoltán, szöveg: Aggi-vacchagotta Szutta, Példázat a tűzről (részlet) - forrás: http://a-buddha-ujja)