2012. jan. 25.

Milyen kívánság formálta ki testünket?


"Láttam egyszer egy asszony arcát, s megpillantottam benne mindannyi, még meg sem született gyermekét. És egy asszony belenézett az arcomba és ismerte minden ősömet, akik már meghaltak, mielőtt ő megszületett.
Szeretnék most megvalósulni. De hogyan tehetném, úgy, hogy bolygóvá váljak, amelyen élet van. Nem ez minden ember célja? 

Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré. Milyen kívánság formálta ki testünket és miféle mag köré? Ha Isten engem, egy kavicsot, abba a csodálatos tóba beledobna, számtalan gyűrűvel zavarnám meg felületét. De mélyére érve nagy nyugalom fogna el. Szótlanságot adjatok nekem és én dacolok az éjszakával." 

(Kahlil Gibran: Homok és tajték - részlet; 
a szöveg Baltásné Nagy Ildikó ötlete alapján párosítva a fotóhoz)

2012. jan. 22.

Sajtból van

Fotó: P. Z.
Végre sikerült egy elfogadható képet készítenem a Holdról, az eddigiek mind homályosak lettek. Csak egy kis, egyszerű "kézi" fényképezőm van, az ilyen távoli tárgyakat általában nem tudja jól befogni (vagy csak én nem értek hozzá). Ez is csak "véletlenül" sikerült, a sorozat többi tagja nem lett jó. Néhány napja, korán reggel, fagyos időben, teljesen tiszta légkör mellett készítettem.

2012. jan. 19.

Semmi sem az, aminek látszik

Fotó: P. Z.

"Ez a varázsbarlang egyébként a szamszára egész felfordulását is jelképezi, mert ebben a vidámparkhoz hasonló intézményben, ebben az elvarázsolt barlangban semmi sem az, aminek látszik: a szendvicsek elpukkannak, a sütemény füstölögni kezd, a bor tűzszikrákat szór, a fotel kilöki magából azt, aki beleül. A felcserélődés állapota ez, még mindig az alkímiai erjedés stációja..."

(Danyi Zoltán: Hamvas Béla ezoterizmusa 
- alkímia, hermetika, mágia a Karnevál című regényben)

2012. jan. 16.

"Valahogy így gondoltam"

Fotó: P. Z.


"Kánha a földre borult mestere iránti szeretetében és tiszteletében, s minden ereje abban a pillanatban visszatért.
Egyedül indult a takács keresésére, akit csodálatos módon, a beérkezettség jeleinek megnyilvánulása által talált meg. Leborult előtte és kérlelte, hadd legyen a tanítványa. Mindenben engedelmességet fogadott neki. Azután rögvest együtt mentek el a hullaégető helyre, ahol is egy viszonylag még frissnek mondható holttestre leltek.
– Na, fiam, egyél!
– Hogy én?!!!
– Jó étvágyat.
– Krbrzstlkzstkr – zihálta Kánha, azzal leszelt a hullából egy kiadós szeletet, és salátával meg hagymával egy zsemlébe rakta.
– Ne így! Még a végén elterjed ez az undorító szokás! – mondta megvetően mestere, avval farkassá lett és vicsorogva zabálni kezdte étkét, majd egyszerre visszaváltozott emberré:
- Valahogy így gondoltam."

(Részlet Soós Sándor: A nyolcvannégy mahásziddha legendája című könyvéből. 
Ez a rész a Kánhapa (Krisnácsárja), a sötét sziddha fejezetben található. 
A teljes könyv letölthető INNEN.)

2012. jan. 15.

Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred



Tolvaly Ferenc filmje (teljes film).

"Úgy érzem, minél közelebb utazom a buddhizmus szent helyeihez, annál jobban távolodom tőlük. Más utat kell választanom. A lelkem mélyébe kell ereszkednem, hogy megtaláljam, amit keresek.
Tiszta lappal kezdeni.
Nagyon hosszú lesz ez az út..."

Tolvaly Ferenc író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség a Wikipédia szerint 1957-ben született Marosvásárhelyen.

A jól menő dolgok már untatnak - interjú a szerzővel.
Böjt Coelho módra - könyvrecenzió.

2012. jan. 12.

Szeretem azt, aki megállott

Fotó: P. Z.


Ady Endre

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

2012. jan. 10.

Nem csőd, csak megoldandó feladat

Fotó: Pásztor Zoltán

"Az egész világ zeng attól, hogy válság van. Reggeltől estig azt halljuk, hogyan zuhannak a részvényárfolyamok, minek megy fel éppen az ára, hány embert bocsátottak el, mekkora az államháztartás hiánya, és mennyit kell elvenni az emberektől, hogy a lyukakat betömjék. Szakértők azt jósolják, lesz ez még rosszabb is, ez még csak a kezdet. A média kedvenc olvasottság- és nézettségfokozó eszköze a félelemkeltés. Így aztán most mindent bele. Válság mindenütt. Ha rajtam múlhatott volna, most nem lenne válság.
A válság a polgár számára fikció, átláthatatlan folyamat, olyan, mint a világegyetem tágulása. Elhitetik velünk, hogy részesei és alakítói vagyunk a nagy folyamatoknak. Amit eddig a hátunk mögött elszúrtak, azt most hirtelen közös üggyé, közös felelősséggé akarják tenni. A politika és a média arra kényszerít bennünket, hogy reggeltől estig a válságban gondolkodjunk, hogy a válság gondolata hasson át, szorongasson és bénítson meg minket.
De jó ez valamire? Azon aggódjak, hogy a Nikkei index esik? Azt se tudom mi az...
Robert Rosenthal kísérleteivel megmutatta, hogy ha egy osztályban a gyerekek véletlenül kiválasztott csoportjáról hamis tesztek alapján azt állítják, hogy szuperintelligensek, akkor ezek a gyerekek az év végére kiváló eredményt fognak produkálni, a "buták" pedig leromlanak. A Rosenthal hatás lényege, hogy a dolgokról alkotott hiedelem megvalósítja a hiedelmet.
Aki elhiszi, hogy válság van, aki elhiszi, hogy az most tönkre fogja zúzni az ő kis életét, az akaratlanul is legrosszabb félelmeit valósítja meg. Félelmében már nem teszi meg azt sem, amit megtehetne, s ezzel idézi elő végül a vesztét. Aki viszont azt gondolja, vannak a nehézségek, amelyek azért valahogyan csak megoldhatók, az meg is fogja őket oldani.
Sok család életében megfigyelhető, hogy egyszer fent, egyszer lent. Forradalmak, háborúk, koncentrációs táborok, diktatúrák, kitelepítések, erőszakos beszervezések, nincstelenség, betegség, halál és munkanélküliség. Ezer válfaja van a szenvedésnek és a balsorsnak, s a megpróbáltatások sosem múlnak el, csak mindig másokat érintenek. Ez amolyan történelmi vetésforgó. Nincs család, amelyben valamikor valakinek ne kellett volna helytállnia. Talán most Ön következik, talán most az Ön helytállásán és erején múlik, lesz-e jövője a családjának. A sorscsapás egyben mindig küldetés is. Terhes küldetés, néha kell meggyőzésként egy cethal is, de előbb-utóbb rájövünk, hogy nincs más választás."

Forrás és teljes cikk: Szendi Gábor: A válság
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...