2012. jan. 28.

A félelem nem ment meg semmitől

Fotó: P. Z.


"Ha végigtekintünk félelmeink külön, siralmas történetén, két dolgot állapíthatunk meg. Egyik az, hogy rengeteget féltünk hiába, teljesen fölöslegesen. Annyi energiát fordítottunk félelemre, amellyel nyelveket tanulhattunk, karriert építhettünk vagy nagy műveket alkothattunk volna. Másik az, hogy ha rémképeinknek csak egy tizedrésze megvalósul, hozzátartozóinkkal együtt már ezerszeres halált haltunk volna a legválogatottabb kínzások közepette. Mindkét tény azt bizonyítja, hogy erőink nagy részét egészen terméketlen, negatív és destruktív dolgokra pazaroljuk. Mert félelemmel sohasem javíthatunk sorsunkon, legfeljebb nagyon súlyos mértékben ronthatunk rajta. A félelemmel soha el nem háríthatjuk a rosszat, sőt felfokozzuk veszélyét. A félelem nem ment meg semmitől, csak nagyobb bajba taszít. A félelem nem gyógyít, hanem megbetegít.

A félelem, az úgynevezett ijedtség reflexein túl, legnagyobbrészt készületlenségünk miatt vesz erőt rajtunk rajtaütésszerűen, azért, mert mint az élet legtöbb veszélyforrásával szemben, ezen a vonalon sem építettünk védelmi rendszert. A védelmi rendszer annyiból áll, hogy az elkerülhetetlen, létformánk törvényét az élet minden relációjában és pillanatában számításba vesszük. Pontos költségvetést készítünk, amelynek alapösszege a következő tétel: az, hogy születtünk, magába rejti a biztos halált! Most azt kell eldöntenünk, mi az élet? Miért van az élet? Mi a halál? És miért van a halál?

Ha ezt a gondolatsort végignyomoztuk, élővé tettük magunkban, nem sok félnivalónk marad, mert érdeklődésünk és törekvéseink súlypontja áthelyeződik az egyedül lényeges kérdésre: mi az élet célja? Mi az élet kozmikus célja és a kozmikus célon belül mi az egyéni célunk fejlődésünk jelen etapjában. A félelemnek persze célunk kijelölése után is sok titkos, váratlan fegyvere marad. Félelmetes nyomorúság, bánat, borzalomkomplexumok párolognak körvonaltalanul tudatunk küszöbén túl. Mégis biztos, hogy a bajok nagy részét elkerülhetjük, ha azokat a dolgokat önként megtesszük, amelyeket a sors kemény csapásai volnának hivatva véghezvinni, megismerésünk gyarapodása és erkölcsi gyógyulásunk érdekében.

A félelem kioldásának, vagyis megváltásának másik forrása bennünk: szorongásaink, antipátiáink, idioszinkráziáink, neurózisaink koncentratív és meditatív elemzése. Ezek az iszonygátak általában védő és figyelmeztető berendezések bennünk. Veszélypontokon jelző tilalomtáblák és útmutatók. Elriasztanak egy iránytól, ahol már többször rosszul jártunk."


(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája - részlet)

Csak tüzet adjon!



A mester egyszer, a városban járván, egy presszó teraszán magányosan kávézó nőt pillantott meg. Odalépett hozzá, és tüzet kért tőle.

- De hiszen nincs is cigarettája! - csodálkozott a nő.

- Nem dohányzom. Csak tüzet adjon - mosolygott a mester.
A nő megvilágosodott. (Először volt boldog.)

(Halmai Tamás: Az üresség közepe - részlet, a fotó szerzője ismeretlen)

2012. jan. 25.

Milyen kívánság formálta ki testünket?


"Láttam egyszer egy asszony arcát, s megpillantottam benne mindannyi, még meg sem született gyermekét. És egy asszony belenézett az arcomba és ismerte minden ősömet, akik már meghaltak, mielőtt ő megszületett.
Szeretnék most megvalósulni. De hogyan tehetném, úgy, hogy bolygóvá váljak, amelyen élet van. Nem ez minden ember célja? 

Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré. Milyen kívánság formálta ki testünket és miféle mag köré? Ha Isten engem, egy kavicsot, abba a csodálatos tóba beledobna, számtalan gyűrűvel zavarnám meg felületét. De mélyére érve nagy nyugalom fogna el. Szótlanságot adjatok nekem és én dacolok az éjszakával." 

(Kahlil Gibran: Homok és tajték - részlet; 
a szöveg Baltásné Nagy Ildikó ötlete alapján párosítva a fotóhoz)

2012. jan. 22.

Sajtból van

Fotó: P. Z.
Végre sikerült egy elfogadható képet készítenem a Holdról, az eddigiek mind homályosak lettek. Csak egy kis, egyszerű "kézi" fényképezőm van, az ilyen távoli tárgyakat általában nem tudja jól befogni (vagy csak én nem értek hozzá). Ez is csak "véletlenül" sikerült, a sorozat többi tagja nem lett jó. Néhány napja, korán reggel, fagyos időben, teljesen tiszta légkör mellett készítettem.

2012. jan. 19.

Semmi sem az, aminek látszik

Fotó: P. Z.

"Ez a varázsbarlang egyébként a szamszára egész felfordulását is jelképezi, mert ebben a vidámparkhoz hasonló intézményben, ebben az elvarázsolt barlangban semmi sem az, aminek látszik: a szendvicsek elpukkannak, a sütemény füstölögni kezd, a bor tűzszikrákat szór, a fotel kilöki magából azt, aki beleül. A felcserélődés állapota ez, még mindig az alkímiai erjedés stációja..."

(Danyi Zoltán: Hamvas Béla ezoterizmusa 
- alkímia, hermetika, mágia a Karnevál című regényben)

2012. jan. 16.

"Valahogy így gondoltam"

Fotó: P. Z.


"Kánha a földre borult mestere iránti szeretetében és tiszteletében, s minden ereje abban a pillanatban visszatért.
Egyedül indult a takács keresésére, akit csodálatos módon, a beérkezettség jeleinek megnyilvánulása által talált meg. Leborult előtte és kérlelte, hadd legyen a tanítványa. Mindenben engedelmességet fogadott neki. Azután rögvest együtt mentek el a hullaégető helyre, ahol is egy viszonylag még frissnek mondható holttestre leltek.
– Na, fiam, egyél!
– Hogy én?!!!
– Jó étvágyat.
– Krbrzstlkzstkr – zihálta Kánha, azzal leszelt a hullából egy kiadós szeletet, és salátával meg hagymával egy zsemlébe rakta.
– Ne így! Még a végén elterjed ez az undorító szokás! – mondta megvetően mestere, avval farkassá lett és vicsorogva zabálni kezdte étkét, majd egyszerre visszaváltozott emberré:
- Valahogy így gondoltam."

(Részlet Soós Sándor: A nyolcvannégy mahásziddha legendája című könyvéből. 
Ez a rész a Kánhapa (Krisnácsárja), a sötét sziddha fejezetben található. 
A teljes könyv letölthető INNEN.)

2012. jan. 15.

Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred



Tolvaly Ferenc filmje (teljes film).

"Úgy érzem, minél közelebb utazom a buddhizmus szent helyeihez, annál jobban távolodom tőlük. Más utat kell választanom. A lelkem mélyébe kell ereszkednem, hogy megtaláljam, amit keresek.
Tiszta lappal kezdeni.
Nagyon hosszú lesz ez az út..."

Tolvaly Ferenc író, filmrendező, üzletember, médiaszemélyiség a Wikipédia szerint 1957-ben született Marosvásárhelyen.

A jól menő dolgok már untatnak - interjú a szerzővel.
Böjt Coelho módra - könyvrecenzió.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...