Ha meglepő dologgal, eseménnyel találkozunk, rácsodálkozunk valamire, valakire, fájdalom, rossz ér vagy a világban felborul valami, kérdezzük meg magunktól:
"Hol lel majd üdvöt A tampura foglya, a vína rabja, Hogy szökjön észrevétlen A láncára eszmélt fogoly?
Mily lágyan száll a vínámnak hangja, S a számtalan káprázat a valóságot eltakarja. Ám most egyként tekintve a hangot, s a képzetet mi véle feltámad, A gondolatoktól szabad térben, Az ürességben ezek egy-gyökerét megláttam."
(Vínápa, a zene szerelmese - A nyolcvannégy mahásziddha legendája - Soós Sándor) Tovább: