A tampura foglya, a vína rabja,
Hogy szökjön észrevétlen
A láncára eszmélt fogoly?
Mily lágyan száll a vínámnak hangja,
S a számtalan káprázat a valóságot eltakarja.
Ám most egyként tekintve a hangot,
s a képzetet mi véle feltámad,
A gondolatoktól szabad térben,
Az ürességben ezek egy-gyökerét megláttam."
(Vínápa, a zene szerelmese - A nyolcvannégy mahásziddha legendája - Soós Sándor)
Tovább:
Írtál kommentárt valamihez?
Tovább:
Írtál kommentárt valamihez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése