Pentekoszté

Fotók: Pásztor Zoltán

Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.
Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt:
"Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek."
Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

"Visszatérni csak oda lehet, ahol az ember már volt.

Először a újkorból a kereszténységbe tértem vissza, anélkül, hogy az újkorral való közösséget, és nehézségeinek vállalását megtagadtam volna, anélkül, hogy hozzá hűtlenné váltam volna, hiszen méltónak találtam a gyűlöletre és az ellene való lázadásra, és soha nem vetettem meg annyira, hogy dicsérjem.

Aztán a kereszténységből a hagyományba tértem vissza, oda, ahol a kereszténység is otthon van, a héberek és hinduk, a kínaiak és az egyiptomiak, az indiánok és a görögök közé, oda, ahol a kereszténység is megszületett, ahol minden gondolat és szokás, rítus és eszme, törvény és tudás annyira hasonló, hogy felcserélhető, és mindaz, ami van, még egymáshoz egészen közel áll.

Aztán a hagyományból visszatértem az alapállásba, a fundamentumra, a status absolutus-ra, anélkül, hogy megtagadtam volna akár az újkort, akár a kereszténységet, akár a hagyományt, az egészet magammal hoztam és helyére visszatettem, és a

létbe visszatértem anélkül, hogy

az életet megtagadtam volna,

oda, ahol semmi sem hasonló, és nem rokon, és

nem felcserélhető, hanem

egy

ahol semmi sem szabálytalan, hanem normális,

amihez képest minden egyéb

viszonylagos és esetleges és múlandó,

ahol az ellentétek összetartoznak,

kint és bent ugyanaz,

tűz és víz egymásban van, mert

középpont,

egyetlen,

lét,

mozdulatlan és örök."

(Hamvas Béla)

"Íme az én szeretett fiam, benne gyönyörködöm"

(Az utolsó képre kattintva a szöveg nagyítható.)