A nagyobb tenger

Fotók: Pásztor Zoltán

"A lelkem és én elmentünk a nagy tengerhez fürdeni. Amikor a partra értünk körülnéztünk, hogy egy csendes, titkos helyet találjunk magunknak.

Rátaláltunk egy emberre, ki egy szürke sziklán ült és egy zsákból sót merített, s azt a tengerbe szórta. "Ez a pesszimista - mondta a lelkem, - itt nem fürödhetünk, menjünk el innen."

Tovább vándorolva elértünk egy öblöt, ahol egy férfit láttunk, aki ékszertől díszes dobozból cukrot szórt a tengerbe. "Ez az optimista - mondta a lelkem, - ő nem láthatja meg ruhátlan testünket." 

Továbbmenve láttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat szedett a part szélén s ezeket óvatosan visszadobta a vízbe. "Ez előtt sem szabad fürödnünk - mondta a lelkem, - ez a humánus filantróp." 

Továbbmentünk, ekkor egy férfit láttunk, aki saját árnyékát követte a homokban.

Nagy hullámok jöttek - mentek és az árnyékot eltörölték, de ő tovább követte árnyékát.

"Ez a misztikus - mondta a lelkem, - menjünk tovább." 

Továbbmentünk, míg egy férfira leltünk egy csendes öbölben, aki a vízről lefölözte a habot és egy alabástrom kehelybe gyűjtötte.

"Ez az idealista" - súgta a lelkem - "nem láthatja meg a meztelenségünket."

Továbbmentünk, hirtelen egy hangot hallottunk: "A tenger! A végtelen, hatalmas tenger!" Amikor közelebb értünk, egy férfit láttunk, aki a tengernek háttal állva egy kagyló zúgását hallgatta. Így szólt a lelkem: "Menjünk tovább. Ez a realista, aki az Egésznek hátat fordít, amit felfogni nem tud, és diribdarabokra fecsérli idejét." 

Így mentünk tovább, míg egy sziklás területen egy férfira nem leltünk, aki homokba dugta a fejét. Ekkor így szóltam a lelkemhez: "Itt fürödhetünk, ez nem láthat minket." 

"Nem, nem - felelte a lelkem, - ez az összes közül a legrosszabb, ez a puritán." 

A lelkem ekkor nagyon elszomorodott, s így szólt: "Menjünk el innen. Itt nem találunk csendes, titkos helyet, ahol fürödhetnénk. A szél nem simogathatja aranyhajamat és fehér keblemet, a fény nem leplezheti le szent meztelenségemet." Így a tengert elhagytuk, hogy keressünk egy nagyobb tengert."

(Kahlil Gibran: Homok és tajték - részlet)