Születtem azon nap, mikor Név se volt,
Se kit Név jelezzen, az ős Lét se volt.
Belőlem fakadt Név s a Névveljelölt
Azon nap, mikor még Mi és Én se volt.
Szerelmem hajából Jelentés fakadt,
Mikor még hajában végesség se volt.
Keresztet kutattam keresztül-kasul,
De Ő és keresztre-feszítés se volt.
A bálvány-seregben pogányság helyén
Bolyongtam, de ott még a tűz s lég se volt.
Herát s Gandahára hegyéről körül
Tekinték, de fenn s lenn, irány s tér se volt.
A Qáf hegy csucsáról figyeltem, ahol
Az Anqá madár ült, de föld s ég se volt.
A Kábára néztem, de arrafelé
Az ifjú sosem járt, a vénség se volt.
És Ibn Szína bölcset faggattam magát,
De Ibn Szína akkor személy s lény se volt.
A titkok helyéhez közel jártam én,
A felső nagy udvarban ő mégse volt.
De végül tekintém tulajdon szivem,
S imé ott enyém lett, ki másé se volt.
Jó Samsz-e Tebrízí de megrészegült!
Ily ittas szerelmes teremtmény se volt.
(Rúmi)
Kapcsolódó poszt: Bort ittam szeretőm emlékére
A Radio Darvish elérhetősége ITT.
A fotók nagyobb méretben a képekre kattintva az oldaltörés után:
1 megjegyzés:
De szép ez a vers...
Megjegyzés küldése