Hogy Milarépa már mindent tudott,
a házát utólszor is felépítette,
és úgy cserélt, kedvére, alakot,
miként tavasszal téli szört a medve;
s szavára dombot növesztett a táj,
s fölfelé hullt a kő, ha ő akarta -
egy este eljött érte a halál
és leült mellé pipálni a padra.
- Eljöttem érted - mondta. - Készülődj! -
Majd sokáig hallgattak mind a ketten.
Messzire néztek, és szemük előtt
eltünt a táj a hízó szürkületben.
- Várj, holnapig még hadd gondolkodom -
szólt Milarépa -, tudom, hogy megértesz! -
A halál elment. S másnap jókoron
indult a láma öreg mesteréhez.
- Ó, Mester - szólt -, a halál hívogat,
de érzem, volna rajta is hatalmam;
ma este még újból meglátogat,
ó, engedd, hogy házamtól elzavarjam! -
A Mester válaszolt: - Megteheted,
ha sajnálod itthagyni por-hazádat;
ha rákiáltasz, szót fogad neked,
de vésd eszedbe: ez tilos varázslat! -
- Ha megteszed, többé nem hajt a fű
szavadra rózsát, és a kő sem enged
intéseidnek, és az együgyű
bodzák többé datolyát nem teremnek;
enned kell akkor, mikor megéhezel,
s vágyadon nem lesz elmédnek hatalma...
Én ennyit mondok, - te meg úgy teszel,
ahogy a szíved óhaja sugallja...
Így szólt a mester, aztán lefeküdt.
És Milarépa illőn megköszönte.
Hazamentében játszott: színezüst
virágport hintett a meddő rögökre;
szólt a folyónak, folyjon vissza - és
megtette; minden engedett szavának,
a fán halak csipogtak, s a nehéz
elefántok az égen szálldogáltak.
Otthon még egyszer elgondolkodott,
elevődött a felborult világgal.
Utána mindent a helyére rakott,
s még aznap este elment a halállal.
(Garai Gábor verse - a fotó saját)
2 megjegyzés:
nekem a B verzió (a halál kicselezése) jobban tetszik :) http://www.nepmese.hu/mesetar/Mes%C3%A9k/A-HAL%C3%81L-%C3%89S-A-V%C3%89NASSZONY/details
egyébként nem vagyok képben ezzel a Milarepával kapcsolatban, de wikin azt írják és a versből is úgy tűnik, hogy meghomályosodott, istenfélévé vált, ki tudott lépni a testéből stb., akkor nem értem, hogy miért félt a haláltól és miért voltak még mezei vágyai (és hogy tud meghalni egyáltalán)
Miből gondolod, hogy félt a haláltól? Félni tőle és hatalmat szerezni fölötte, két különböző dolog. A vers - az én értelmezésem szerint - arról szól, hogy ezt a hatalmat hogyan lehet "realizálni": a megszerzett képességek felhasználása révén elért uralommal vagy valami más módon. Ez valójában egy csapda. A legnagyobb.
Meghalni nem különösebben nehéz, ha nincs a birtokunkban semmi, amivel tehetnénk ellene. De a legnagyobb dilemma, ha van. Alapesetben nem kérdés, hogy meghaljunk-e. Ha ez a döntésünkön múlik, akkor veszítünk el mindent, ha meg akarjuk tartani és akkor nyerünk, ha vesztünk. Csak az a kérdés, ki az, aki veszít és ki az, aki nyer.
Megjegyzés küldése