A szülők nagyon kedvesek, De én még fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt értékelhessem. A hegyvidékek és a völgyek csodaszépek, De ostoba vagyok, mert a síkságot még sosem láttam.
KETTŐ
A tudat táplálékára törekedtem, Kiélesítve az értelem lándzsájának hegyét, És felfedeztem örök szüleimet, Kiket sosem feledhetek.
HÁROM
Szemléletemet nincs, ki befolyásolja, Megnyilvánítom eredeti természetemet, S ifjú hercegként jelenek meg. Ez az egyedüli apa, a guru kegye által vált valóra.
NÉGY
Szüntelenül másokért cselekszem. A pradzsnyá, minden akadályon áthatolva Öreggé és bölccsé tette a herceget, Aki már senkitől sem fél.
ÖT
Táncolok a térben, Felhőkbe öltözöm, Megeszem a Napot s megfogom a Holdat, Társaim a csillagok.
HAT
A meztelen kisgyermek gyönyörű és méltóságteljes. Az égen a vörös virág nyílik. Különös látni az alaktalan táncost, Ahogy az önmagától szóló trombita dalára táncol.
HÉT
A vörös rubin palotában Hallgatom a magszótag hangját. Örömmel figyelem az illúzió táncát, És a jelenségek csábító hölgyeit.
NYOLC
A harcos, kinek kardja nincs, A szivárványon lovagol, S hallgatja a transzcendens öröm végtelen kacaját. A mérges kígyó nektárrá válik.
KILENC
Tüzet iszom, vízbe öltözöm, Kezemben a széljogar. Földet lélegzem, A három világ ura vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése