Az új orvoslás oszlopai

"Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."


Forrás és teljes cikk: www.ujakropolisz.hu

Nincs tudás, nincs tudatlanság

A forma üresség, az üresség valójában forma. Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az egyben üresség, ami üresség, az egyben forma.

 Így az érzékelés, név, fogalom és tudás szintén üresség. Ezért, ó, Sáriputra, minden dolog (dharma) üresség jellegű, nem keletkeznek és nem szűnnek meg, nem szennyezettek és nem makulátlanok, nem tökéletlenek és nem tökéletesek.

Ezért, ó, Sáriputra, itt, ebben az ürességben nincs forma, sem név, sem fogalom, sem tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és tudat. 

Nincsenek formák, hangok, illatok, ízek, tapinthatók és tudattárgyak. 

Nincs szem, s így tovább, egészen addig, hogy: nincs tudat(osság elem), nincsenek tárgyak, nincs elmebeli ismeret. 

Nincs tudás, nincs tudatlanság, nem létezik a tudatlanság eltörlése, egészen addig, hogy: nincs romlás és nincs halál; nem létezik a romlás és halál eltörlése; nem létezik a Négy Igazság, vagyis a szenvedés, a szenvedés eredete, a szenvedés megszüntetése, és a hozzá vezető út.

Nincs tudás, nem létezik a nirvána elérése, sem a nirvána el-nem-érése.

(Fotók: Pásztor Zoltán, szöveg: Prajnaparamita Hridaya Sutra - részlet, Bánfalvi András fordítása)

Karma és nevelés

"A karma törvényeit figyelembe véve látnunk kellene a születés okát, azt a problémát, ami a gyermek életét alapvetően befolyásolja, és ami a megszületésére kényszerítette. Abban kell segítenünk őt, hogy feloldhassa e kényszert, és megszabaduljon a kiváltó kötöttségtől.
Ez több szempontból is nagyon nehéz feladat. Egyfelől tisztánlátást, bölcsességet vár el a szülőktől, másrészt alapvető ellenállásba ütközik a gyerek részéről, mert egy olyan problémát érint, amit már előző életében vagy életeiben sem sikerült feloldania.
A szülők tehát segíthetnek a gyermeknek rávezetéssel, neveléssel, de természetesen a gyerek is hat a szülőkre, sőt, a gyermek a szülők karmájának egyik beteljesítője. Folyamatos kölcsönhatásról beszélhetünk, ahol a nevelő szerepét a szülő kapja, de neki is figyelmesnek kell lennie arra, amire gyermeke tanítja."

(2. oldal, 3.oldal, 4. oldal)
(Ubornyák Katalin írása a Kagylókürt folyóirat 37. számában.)
A folyóirat honlapja: kagylokurt.hu

Mi az ugyanaz, mi a más?

Fotók: Pásztor Zoltán

Ha minden dolog üres,

Akkor minek van vége, minek nincs vége? 

Mi az, aminek vége is van, meg nincs is vége? 

Mi az, aminek nincs sem vége, sem nem-vége?

Mi az ugyanaz, mi a más? 

Mi az örök, mi a nem-örök?

Mi az, ami mindkettő, örök is, meg nem is örök? 

Mi az, ami semelyik?

Megszűnik minden gondolat, 

Megszűnnek a szavak, csend van. 

Buddha sehol, senkinek, 

Semmilyen tant nem hirdetett.

(Szöveg: Nágárdzsuna - Mūlamadhyamakakārikā - részlet.)

A vallások végső igazsága

Szász Ilma elemzése

"Minden nagy vallás misztikusainak végső tapasztalása a formafölötti, egységes, harmonikus LÉT-TUDAT megélése. Az ez alatti ÉN-TUDATTAL és végtelenszámú sajátossággal rendelkező személyes Istennel való azonosulás már csak az ún. teisztikus-antropomorf vallásokban (judaizmus, kereszténység, iszlám, a hinduizmus számos ága és a mahajána buddhizmus) jelentkezik, a non-teisztikus-nem-antropomorf hínajána-buddhizmus ún. anatma-margajában és a klasszikus taoizmusban már nem. A személyes istenélmény alatti szintekből pedig számos, csak adott helyre-időre vonatkozó tanítás származik, sőt nagyszámú emberi torzítás is jelentkezik. Érdemes az egymásnak ellentmondó tanításokat ütköztetni, valamint egybevetni korunk tudományos szemléletével, hogy a ma embere számára egy szellemi fejlődését elősegítő (és toleranciáját fokozó!) világkép kialakulását tudjuk előkészíteni. E cél érdekében összevetem a (látszólag) ellentmondó tanításokat:

a Világ nem–kettőzöttsége (advaita) - kettőzöttsége (dvaita)

emanáció - teremtés

nem-látás (avidja)- bűn

lélekvándorlás/reinkarnáció - feltámadás

örök világtörvény - üdvtörténet

az emberiség történetének nagy leszálló korszakai - le- és felszálló koraszakok

önmegváltás - kegyelmi út stb.

az általam áttekinthető minden szinten. Elsősorban nem a megfogalmazott Írások abszolút tekintélyére, hanem az istenrealizált emberek tapasztalataira támaszkodom, mert akárcsak a mélyen hívő Gandhi a Védákra, én is úgy tekintek a világ nagy értékű és sugalmazott írásaira: ”Hitem a szent iratokban nem kötelez arra, hogy minden egyes bennük lévő szót vagy verset sugalmazottnak tartsak”. Bízom a bibliai ígéretben is, hogy a Szent Szellem az, ami elvezet minket minden adott korszakban az akkor feltárható igazságra."

Folytatás és teljes cikk a szerző honlapján.

Bármi is legyen, az nem az

Aki elgondolja a megszabadulást,
aki a megszabadulásra gondol, 
aki a megszabadulásról gondolkozik, 
aki azt gondolja, hogy "enyém a megszabadulás", és örül a megszabadulásnak 
- az nem ismeri a megszabadulást, az nem ismeri az utat, 
az nem sorolható a "nemes tanítványok" közé.

Fotó: Pásztor Zoltán

Létezik út,

létezik úton járás, 

de nem létezik az, aki az úton jár.

 "Van egy fő számítógép. Emberek, állatok, madarak, rovarok, növények, kövek - a legkisebb homokszemig minden fel van szerelve egy terminállal, hogy felfogjon és továbbadjon mindent, ami vele történik. Ezek az üzenetek állandóan jönnek-mennek a terminál és a fő számítógép között, éppen úgy, ahogy a pilóta szüntelenül kapcsolatban áll a légi irányítókkal, akik a repülőgép környékének minden mozgását szemmel tartják. Amikor két szubjektum találkozik, vagy hallanak valamit, akkor üzeneteket váltanak és adnak tovább a központba. Vegyük például, hogy valaki az erdőben sétál, majd meglát egy tigrist. Egymásra néznek. "Étket találtam" - adja át a tigris. "Veszélyben vagyok - adja át az ember -, hogyan menekülhetnék meg?" Minden, ami történik, felvételre kerül, vagy olyan, mintha egy tévékészüléken lenne látható, egy hatalmas tévékészüléken. A nap, a hold, a csillagok, az égbolt, maga a föld, a folyók, az emberek, az állatok - minden a képernyőn található. Mindannyian kapcsolatban állunk minden létező dologgal.

Hajnali két óra.

Bármi is legyen, az nem az.

Nincs titok, nincs elme, nincs teremtő, nincs teremtés - nincs probléma."

(Megjegyzés: A Maddzshima-nikája ide vonatkozó részét, kis mértékben önkényesen megváltoztattam. Az utolsó idézet forrása: H. W. L. Poonja: Az igazság oroszlánja - Egy advaita mester feljegyzései. A fotót néhány évvel ezelőtt egy nemzetközi pályázaton neveztem "Gondoskodás" címmel, beválasztották a legjobb 10 közé.)

Tisztán ragyogó forrás

Első pillanatra könnyed olvasmánynak tűnik, de mégis nehezen fogyasztható, alapos megfontolást, többszöri értelmezést kívánó mű a Sunrjú Szuzuki zen mester Szandókai-kommentárjait tartalmazó Tisztán ragyogó forrás, amely 2010-ben jelent meg a Filosz Kiadó gondozásában. A zen buddhizmus kiemelt jelentőségű versének a témája az északi és a déli iskola közötti viszály (előbbi a fokozatos, lépésről lépésre történő gyakorlás doktrínáját, utóbbi a megvilágosodás elérésének hirtelen és azonnali jellegét tanította), s más ellentétpárok, mint amilyen az egy és a sok, a fény és a sötétség, az azonosság és a különbözőség.

A huszonkét rímpárból (negyvennégy verssorból) álló Szandókai (Can-tung-csi) gyakran azt a mintát követi, hogy először megfogalmazza a megszakítottságot, majd a folytonosságot, végül pedig azok egymást kiegészítő voltát.

Szuzuki mester elmondása szerint a vers címében a szan szó szerint "három", de itt azt jelenti, "dolgok". A dó azonosság. Egy dolog megfeleltetése egy másiknak. Ugyanakkor az "egységre" is utal, vagy "az egyén teljes létezésére", ami itt azt jelenti, "hatalmas tudat" vagy "nagy tudat". Tehát szerinte van egy teljes létezés, amely magában foglal mindent, és a számos dolog megtalálható egy teljes létezésben. Bár azt mondják, "sok létező", azok valójában részei az egy teljes létezésnek, amely magába foglal mindent. Ha azt mondjuk "sok", akkor az sok, és ha azt mondjuk, "egy", akkor az egy. A "sok" és az "egy" a teljes létezés különböző módokon való leírása.



A kommentárok olvasása közben bepillantást nyerhetünk a zen komplex szemléletmódjába. Buddhistaként nem eszünk különleges zöldséget, csupán mert az rendkívül tápláló - olvasható a könyvben -, és nem választjuk azért, mert jin vagy jang, savas vagy lúgos. Egyszerűen megenni az ételt, ez a mi gyakorlásunk. Nem csupán azért eszünk, hogy fenntartsuk magunkat. Ahogy az étkezési szútránk mondja: "Az utunk gyakorlásaként megesszük ezt az ételt." Így foglaltatik benne a nagy tudat a gyakorlásunkban. Azt gondolni, hogy "ez csupán zöldség", nem a mi megértésünk. Úgy kell kezelnünk a dolgokat, mint önmagunk részeit, a gyakorlásunkon belül, a nagy tudaton belül. A kis tudat az a tudat, amelyet a vágy vagy valamilyen sajátos érzelmi burok, illetve a jó és rossz megkülönböztetése korlátoz. Így többnyire, habár azt gondoljuk, hogy megfigyeljük a dolgokat úgy, ahogyan azok vannak, ténylegesen nem ezt tesszük. Miért? A megkülönböztetéseink vagy a vágyaink miatt. A buddhista út kemény törekvést jelent, hogy elengedjük a jó és rossz effajta érzelmi megkülönböztetését, hogy elengedjük az előítéleteinket és úgy lássuk a dolgokat, ahogyan vannak.

P. Z.