Tisztán ragyogó forrás

Első pillanatra könnyed olvasmánynak tűnik, de mégis nehezen fogyasztható, alapos megfontolást, többszöri értelmezést kívánó mű a Sunrjú Szuzuki zen mester Szandókai-kommentárjait tartalmazó Tisztán ragyogó forrás, amely 2010-ben jelent meg a Filosz Kiadó gondozásában. A zen buddhizmus kiemelt jelentőségű versének a témája az északi és a déli iskola közötti viszály (előbbi a fokozatos, lépésről lépésre történő gyakorlás doktrínáját, utóbbi a megvilágosodás elérésének hirtelen és azonnali jellegét tanította), s más ellentétpárok, mint amilyen az egy és a sok, a fény és a sötétség, az azonosság és a különbözőség.

A huszonkét rímpárból (negyvennégy verssorból) álló Szandókai (Can-tung-csi) gyakran azt a mintát követi, hogy először megfogalmazza a megszakítottságot, majd a folytonosságot, végül pedig azok egymást kiegészítő voltát.

Szuzuki mester elmondása szerint a vers címében a szan szó szerint "három", de itt azt jelenti, "dolgok". A dó azonosság. Egy dolog megfeleltetése egy másiknak. Ugyanakkor az "egységre" is utal, vagy "az egyén teljes létezésére", ami itt azt jelenti, "hatalmas tudat" vagy "nagy tudat". Tehát szerinte van egy teljes létezés, amely magában foglal mindent, és a számos dolog megtalálható egy teljes létezésben. Bár azt mondják, "sok létező", azok valójában részei az egy teljes létezésnek, amely magába foglal mindent. Ha azt mondjuk "sok", akkor az sok, és ha azt mondjuk, "egy", akkor az egy. A "sok" és az "egy" a teljes létezés különböző módokon való leírása.



A kommentárok olvasása közben bepillantást nyerhetünk a zen komplex szemléletmódjába. Buddhistaként nem eszünk különleges zöldséget, csupán mert az rendkívül tápláló - olvasható a könyvben -, és nem választjuk azért, mert jin vagy jang, savas vagy lúgos. Egyszerűen megenni az ételt, ez a mi gyakorlásunk. Nem csupán azért eszünk, hogy fenntartsuk magunkat. Ahogy az étkezési szútránk mondja: "Az utunk gyakorlásaként megesszük ezt az ételt." Így foglaltatik benne a nagy tudat a gyakorlásunkban. Azt gondolni, hogy "ez csupán zöldség", nem a mi megértésünk. Úgy kell kezelnünk a dolgokat, mint önmagunk részeit, a gyakorlásunkon belül, a nagy tudaton belül. A kis tudat az a tudat, amelyet a vágy vagy valamilyen sajátos érzelmi burok, illetve a jó és rossz megkülönböztetése korlátoz. Így többnyire, habár azt gondoljuk, hogy megfigyeljük a dolgokat úgy, ahogyan azok vannak, ténylegesen nem ezt tesszük. Miért? A megkülönböztetéseink vagy a vágyaink miatt. A buddhista út kemény törekvést jelent, hogy elengedjük a jó és rossz effajta érzelmi megkülönböztetését, hogy elengedjük az előítéleteinket és úgy lássuk a dolgokat, ahogyan vannak.

P. Z.