Nemrég át kellett helyeztetnem lakáson belül a gázkazánt, ehhez építettem egy különálló kis kazánházat. Amikor a tűzfal elkészítése következett, arra döntöttem, hogy az egyszerűbb és nem is csúnyább lambériázást választom a falazás helyett. Ezt alapvetően kétféleképpen szokták megvalósítani: vízszintes vagy függőleges deszkázással (lambéria helyett természetesen lehet vastagabb hajópadló is). Mivel ebben az esetben nagyon alacsony lejtési szögű tetőről volt szó, inkább a vízszintes burkolás látszott célravezetőbbnek, a függőleges elhelyezés esetén nagyon sok apró elemet kellett volna kivágni és felhelyezni, amelyek ráadásul a napfény hatására könnyebben deformálódnak, valamint a ferde vágás miatt elhasadozhatnak.
Csakhogy akkor éppen nem volt kéznél olyan hosszú faanyag, ami a vízszintes változathoz elegendő lett volna, hanem csak néhány rövidebb darab maradt valami korábbi munkából. Mivel nem akartam az időt arra vesztegetni, hogy néhány szál deszkáért bejárom a fél várost, ezért azt találtam ki, hogy "arany középútként" a lapokat a szarufákkal párhuzamosan rögzítem. Így végül ilyen lett (a fal még nincs színező vakolattal bevonva, a főépületre pedig még csak a polisztiroltáblák vannak felragasztva ezen az oldalon):
A ferde deszkázás olyan hatást kelt, mintha egy nagy, kiterjesztett szárnyú madár lenne, amelyik éppen fel készül szállni, nekem a Makovecz-épületek jutnak róla eszembe. Ez a megoldás ráadásul sokkal egyszerűbb, gyorsabb és kevesebb anyag felhasználásával jár, mint akár a vízszintes, akár a függőleges rétegezés. Az ereszt meg lehet hosszabbra hagyni, tetszés szerint (az ajtó védelme miatt nálam ez lényeges is volt), sőt, az alacsony tetőszög miatt a nagyobb eresz látványosabb is, még jobban kiemeli a kiterjesztett "szárnyak" hatását. A tető bitumenes hullámlemezzel fedett.
A végeredmény olyan jól sikerült, hogy most, amikor a külső hőszigetelés miatt fel kellett állványozni a házat, a lépcsőfeljárat tetejének is az átépítése mellett döntöttem, a korábbi kúpos tető helyett ott is ez a megoldás lesz. Nagyon könnyen megvalósítható, pár mondatban leírom a menetét, hátha valaki éppen építkezik és kedvet kap hozzá.
Először természetesen el kell készíteni azt a vázat, amihez a deszkákat rögzítjük. Ez nálam 50x50-es keresztmetszetű fenyőből áll, amit facsavarral és kapupánt-csavarokkal építettem be. A tartóváz középvonalába be kell illeszteni egy függőleges elemet is, amihez a lambéria belső végeit fogjuk rögzíteni. Ezután a két leghosszabb, felső lambéria következik.
Csakhogy akkor éppen nem volt kéznél olyan hosszú faanyag, ami a vízszintes változathoz elegendő lett volna, hanem csak néhány rövidebb darab maradt valami korábbi munkából. Mivel nem akartam az időt arra vesztegetni, hogy néhány szál deszkáért bejárom a fél várost, ezért azt találtam ki, hogy "arany középútként" a lapokat a szarufákkal párhuzamosan rögzítem. Így végül ilyen lett (a fal még nincs színező vakolattal bevonva, a főépületre pedig még csak a polisztiroltáblák vannak felragasztva ezen az oldalon):
A ferde deszkázás olyan hatást kelt, mintha egy nagy, kiterjesztett szárnyú madár lenne, amelyik éppen fel készül szállni, nekem a Makovecz-épületek jutnak róla eszembe. Ez a megoldás ráadásul sokkal egyszerűbb, gyorsabb és kevesebb anyag felhasználásával jár, mint akár a vízszintes, akár a függőleges rétegezés. Az ereszt meg lehet hosszabbra hagyni, tetszés szerint (az ajtó védelme miatt nálam ez lényeges is volt), sőt, az alacsony tetőszög miatt a nagyobb eresz látványosabb is, még jobban kiemeli a kiterjesztett "szárnyak" hatását. A tető bitumenes hullámlemezzel fedett.
A végeredmény olyan jól sikerült, hogy most, amikor a külső hőszigetelés miatt fel kellett állványozni a házat, a lépcsőfeljárat tetejének is az átépítése mellett döntöttem, a korábbi kúpos tető helyett ott is ez a megoldás lesz. Nagyon könnyen megvalósítható, pár mondatban leírom a menetét, hátha valaki éppen építkezik és kedvet kap hozzá.
Először természetesen el kell készíteni azt a vázat, amihez a deszkákat rögzítjük. Ez nálam 50x50-es keresztmetszetű fenyőből áll, amit facsavarral és kapupánt-csavarokkal építettem be. A tartóváz középvonalába be kell illeszteni egy függőleges elemet is, amihez a lambéria belső végeit fogjuk rögzíteni. Ezután a két leghosszabb, felső lambéria következik.
A középen lévő végét le kell vágni a megfelelő szögben, hogy összeillesztés után ne legyen közöttük rés (nálam 70 fokos), egy gérvágó fűrésszel pontosan és gyorsan elvégezhető a művelet. Ezután a külső végét kell derékszögben levágni, majd csiszológéppel a vágott felületet elmunkálni., végül kis facsavarokkal a helyére szerelni. Következnek az alatta lévők. Ezeknek csak a belső végét kell a megfelelő szögben levágni, a külső végét most még hosszabbra hagyjuk. Mindet a helyére illesztjük és néhány kis csavarral a beállítás idejére, ideiglenesen megfogatjuk.
Az alsó "fogazás" kialakítását nem számolgatni kell mérőszalaggal, van egy sokkal gyorsabb módszer: egy hosszú lécet vízszintesen oda kell illeszteni a felszerelt lapokhoz úgy, hogy a két legfelső elem alsó sarkát egy vonallal össze tudjuk kötni. Ennek a vízszintes vonalnak és a deszkák alsó szélének a metszéspontjánál kell azután derékszögben elvágni a fákat. Ehhez persze, megjelölés után előbb sorra le kell bontani, vágás után ezeknek is elmunkálni csiszolóval a külső végeit, majd véglegesen vissza lehet rakni mindent. Most már csak egy függőleges elemet kell a megfelelő formára kivágni, ami a középső illesztéseket elfedi (ez a "madár" törzse), majd jöhet a festés (nálam mahagóni vékonylazúrt kapott), végül a tető további részei kerülnek sorra.
.
Ilyen kis tetőnél a vázszerkezetnek nem kell túl vastag alapanyag, nálam itt, a lépcsőfeljárónál 80x45-ös keresztmetszetűek a szarufák, a talpszelemenek egy kicsit vastagabbak. A kazánház szélesebb alapterületű, ott is vastagabb szarufákat választottam. Lényeges, hogy az alacsony tetőszög miatt a gerincvonal alatt is alá kell támasztani egy vízszintes gerendával a szarufákat, ahogyan a legutóbbi képen látszik, így a nagy hónyomásnak is jobban ellent tud állni. Nekem még hátra van a lécezés, a festés, a széldeszkák felszerelése (az ehhez szükséges védő lemezidomokkal) és végül a hullámlemez felszegelése.
Ez az oldalfal elkészítése semmivel sem több idő, mint a hagyományos változat (ez itt ma a tartóvázzal együtt kb. 2 órába került), viszont egy ilyen apró ötletnek köszönhetően sokkal látványosabb.
Így születik "organikus" építészet abból, ha nincs kéznél elég hosszúságú faanyag...
P. Z.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése