"Már vak és süket vagyok. Úgy tűnik, ennek kellett történnie ahhoz, hogy megtaláljam önmagamat."
Ma este, 23.50 órától az m2 televízión: Szkafander és pillangó (francia-amerikai életrajzi dráma). Julian Schnabel filmje.
"Jean-Dominique Bauby az Elle női magazin jól menő és híres főszerkesztője. Aztán egy napon, életének teljében, 43 évesen agyvérzést kap. Mély kómába zuhan. S mikor felébred, nem tudja mozdítani egyetlen porcikáját sem, nem tud beszélni, nyelni, enni, lélegezni. Csak segítséggel.
Locked-in-syndrome (LIS=bezátság szindróma). A test él ugyan, vegetál, de ennek semmi külső jelét nem adja. "Növény". Szakafanderbe zárt lét. A szellem viszont tökéletesen ép, szárnyalna, de mihelyt belejönne a szárnyalásba, a szkafander megakadályozza az elrugaszkodást, és szívszorító verdeséssé válik.
Bauby-t a teljes bezártság állapotából a bal szeme menti meg. Azt tudja mozgatni. A bal szemével beszél. A bal szem nem csak a lélek tükre, hanem az elszabadult szellempillangók szárnyainak mozgatója, az üde fuvallat, mely gondolatokat, szavakat, hangokat visz a szellem szárnyán.
Bauby ironikusan, ugyanakkor sorsával megbékélten beszél magáról. Nem egy összefüggő történetet olvashatunk, hanem gondolat-röppeneteket a még szkafander nélküli életből, amelyeket a jelen bezártsága még értékesebbé fényesít, s azt sugallja, hogy minden pillanat fontos az ember életében, s minden pillanatot úgy kellene élni, mintha az lenne az utolsó. Életre kelnek volt illatok, szagok, ételek, italok, nők, tapintások, simogatások, ölelések, napfelkelték, naplementék, utazások, tájak, emberek, mert a szellem tökéletesen ép. Szárnyal. Csak az a szkafander, az vet gátat a teljes, a felszabadult szárnyalásnak."
Az idézet forrása (a film alapjául szolgáló könyvről): bajla.blogter.hu
Börtön és szárnyak
Szállj csak, szállj csak szabadon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése