"Richard Feynman ahhoz hasonlította a kvantumelméletet - azaz a kísérleti előrejelzések - pontosságát, mintha Észak-Amerika kiterjedését az emberi hajszál vastagságával határoznánk meg. Eszerint a kvantumelméletnek valamiféleképpen igaznak kell lennie. Ahhoz azonban, hogy a kvantumelmélet előrejelzései működjenek, olyan misztikus feltevésekre van szükség, hogy maga Feynman is kénytelen volt megjegyezni: "Aki azt hiszi, hogy érti a kvantumelméletet, az nem érti a kvantumelméletet." Az egész olyannyira különös, hogy a fizikusok is csak paradox értelmezésekhez folyamodhatnak.
A tudomány megtanított minket arra, szemben minden intuíciónkkal, hogy az olyan látszólag szilárd dolgok, mint a kristályok vagy a kőzetek, valójában szinte semmi másból nem állnak, mint üres térből. Így hát a legkeményebbnek, legszilárdabbnak, legsűrűbbnek látszó kő, szinte teljes egészében üres tér, megszakítva egy-egy parányi részecskével, melyek azonban olyan ritkák, hogy nem is kellene, hogy számítsanak. Akkor miért látjuk és érezzük a követ olyan szilárdnak és áthatolhatatlannak?"
(Richard Dawkins biológus professzor előadása a "különös" világegyetemünkről)
3 megjegyzés:
Nem ez a Richard Dawkins az a megrögzött mutterrealista?
Vannak akik az Isteni jelenlét megízleléséhez csak lassan jutnak el. Ez a tudomány ez ilyen. Ilyen fetisiszta.
Meddig gondolkodnak még?
Olvasnivaló Dawkins témájában:
http://konzervatorium.blog.hu/2011/03/22/dawkins_cafolata_avagy_a_vallas_sikeresebb_mint_a_termeszettudomany
Rihárdó: Szerintem, az említett példák ellenére, sosem. Ez egy másik út, nem ugyanoda vezet. Ha egy tudós, egyénileg eljut oda, akkor ezzel azonnal ki is lép a rendszerből.
Met: Kösz a linket! Az "istencáfolat" egyébként logikusan következik a tudomány szemszögéből ezekből az új elméletekből. Vagyis, hogy nem az addigi, megrögzött gondolkodási sémáinkat haladjuk meg (pontosabban meghaladunk minden gondolkodási sémát), hanem a "természetfölöttit" is behúzzuk az anyagi szintű magyarázatok sorába. Valószínűleg éppen ez fog történni. Pedig ezek a linkek, amiket az új tudományos elképzelésekről meg szoktam osztani, épp azt bizonyítják, hogy lenne kiindulási pont. Csak a "baj" az, hogy nincs kollektív (tudományos) megértés ezen a szinten, kizárólag egyéni van. Az pedig, mint tudjuk, "az emberi élet anyagából" készül és nem gondolatból.
Megjegyzés küldése