A világ teremtése

...Az idő alighogy múlott,
csak egy csöppet tellegetett,
előjön a búvárkacsa;
egyenesen száll az égen
fészkének helyet keresni,
lakóföldet föltalálni...  

...Kedves madár, búvárkacsa,
röpköd erre, röpdös arra.
Vízanya térdét megtalálja
kinn a tenger kék vizében;
zsenge zsombéknak gyanítja,
füves földhalomnak véli.
  Röpköd erre, röpköd arra,
térdkalácson megtelepszik.
Rak reá fészket magának,
színarany tojását tojja,
hat tojása színaranyból,
hetedik tojása vasból...

...Kezdi költeni tojását,
melengeti azt a térdet.
Költi aznap, költi másnap,
harmadik nap egyre költi.
Hanem a vízanya végre
- vízanya, egek leánya -
érzi, hogy nagyon melegszik,
gyenge bőre gyullad lángra;
tüzesedni véli térdét,
minden ízét olvadozni.
   Meg is rázza hát a térdét,
minden tagját megmozgatja:
a tojások vízbe vesznek,
tenger habjaiba hullnak;
megrepednek, töredeznek,
apróra elhasadoznak.
   Mégsem hulltak az iszapba,
sem a vízbe el nem vesztek.
Az aprója ismét épül,
pora-töredéke szépül:
a tojás legalsó része
alsó földdé átváltozik,
a tojásnak felső része
felső éggé átváltozik;
sárgájának felső része
világító fényes nappá,
fehérjének felső része
átváltozik halvány holddá;
ami a tojásban tarka,
az az égen csillagokká,
a fekete foltok benne
fenn az égen fellegekké...."

(Kalevala, Első ének; ford. Nagy Kálmán)