Egyszer egy Nobushige nevű katona meglátogatta Hakuint és azt kérdezte tőle:
- Tényleg létezik a pokol és a mennyország?
- Ki vagy te? – kérdezte Hakuin.
- Én egy szamuráj vagyok. – válaszolta a harcos.
- Te, szamuráj?!… – kiáltotta Hakuin.- Aztán miféle uralkodó akarna egy ilyen őrt, mint te? Az arcod olyan, mint egy koldusé.
Nobushige erre olyan dühbe gurult, hogy kezdte előhúzni a kardját, de Hakuin csak folytatta:
- Úgy, szóval van egy kardod is? A te fegyvered valószínűleg túl életlen ahhoz, hogy levágd a fejem.
A sértegetések hatására Nobushige nem tudta tovább türtőztetni magát. Kirántotta hüvelyéből a kardot, a magasba emelte és épp lecsapni készült, amikor Hakuin halkan ennyit mondott:
- Látod, fiam, itt nyílnak a pokol kapui.
A szamuráj keze mozdulatlanná vált a levegőben e szavak nyomán. Megérezte a mester önfegyelmét, lassan letette a kardot és leborult előtte a földre. Hakuin ekkor így szólt:
- A mennyország kapui meg itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése