Nem elég
(Arszenyij Tarkovszkij verse)
Hogy tovatűnt e nyár!
Mintha nem lett volna még.
Bár verőfényben áll,
Csakhogy ez már nem elég!
Mint egy levél a múlt,
S amit adhatott az ég,
Minden ölembe hullt,
Csakhogy ez már nem elég!
Jó-rossz el nem tűnik,
Nincs ok nélküli vég,
Minden fényben ázik,
Csakhogy ez már nem elég!
Szárnyával betakart,
S oltalmat nyújtott az Ég,
Így minden sikerült,
Csakhogy ez már nem elég!
Minden ágacska ép,
Tűzben egy levél sem ég,
Áttetsző, tiszta, szép,
Csakhogy ez már nem elég!
(Fordította: Fórizs László, forrás: http://forizslaszlo.com)
Arszenyij Alekszandrovics Tarkovszkij (Oroszország, Jelizavetgrad, 1907. június 25. [a régi orosz naptár szerint: június 12.] – Moszkva, 1989. május 27.) orosz költő, műfordító; Andrej Tarkovszkij filmrendező apja.
Ősei arab fejedelmi törzsből származtak, melynek első ismert tagja a XV. századtól Dagesztán kormányzósága élén állott. 1925-től 1929-ig az Állami Irodalmi Főiskola hallgatója volt, majd a rádiónál dolgozott. 1926-tól publikált verseket és tárcákat. 1932-től kezdve türkmén, grúz, örmény és arab költőket fordított.
Részt vett a második világháború harcaiban, a moszkvai csaták után amputálni kellett egyik lábát. Önálló verseskötete először 1962-ben, ötvenöt éves korában jelent meg. Magyarországon verseit először fia, Andrej Tarkovszkij Tükör című filmjében hallhattuk. Arszenyij Tarkovszkij az orosz „ezüstkor” kései, és az úgynevezett „csendes líra” képviselője volt, aktuálpolitikai kérdésekre soha nem reagált. Az újrafelfedezett kereszténység erkölcse és a vallásos-metafizikai szemlélet az ő és majd fia felfogásán is érezhető.
Forrás: http://hu.wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése