2010. júl. 11.

Aranykori hagyomány

http://szfinx.blogspot.com/

"Az élet élvezete és az, hogy az ember önmagát visszanyerje, tulajdonképpen egymást nem zárja ki. Mégis, aki az életet élvezi, önmagát elveszti, és aki önmagát vissza akarja nyerni, annak az élet gátlástalan élvezetéről le kell mondania. (...) A gátlástalan életszomjúság az embernek nem az eredeti magatartása, hanem azért keletkezett, mert valamit, ami az életnél fontosabb, elveszített. A szomjúság a primordiális létezés teljessége elvesztésének következménye. (...) A lefokozott állapot kínzó hiányérzete az, amely sóvárrá teszi, és a lefokozott állapot homálya az akadálya annak, hogy önmaga lehessen. (...) Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja, hogy mi történik, sőt tiltakozik, ha életélvezetében világossággal háborgatják."
(Hamvas Béla: Hagyomány és kereszténység. In.: Scientia Sacra. III. 10-es kötet. Medio Kiadó. 2006.)
(...) 
László András egy megközelítéséből kiindulva a mai embernek először Előbeavatásra van szüksége, ami annyit tesz, hogy ki kell jönnünk a konzumtranszból.
Ezt követheti a Beavatás, amikor kiúszunk a folyó közepére, a valósággal nézve farkasszemet. Ennek során ki kell húznunk fejünket a hipnotikus felhőből, az individuális lélek, a teremtett dolgok, az Idő és Tér abszolutizálásának a csapdájából.
A harmadik lépcsőfok a Megvalósítás, amikor az árral szemben fölfelé, a forrás felé úszunk. Buji Ferenc példájával élve ennek a törekvésnek a jellege az önmagát felfelé, újra és újra meghaladó pisztrángéhoz hasonlatos, ezért ezt kvázi "pisztráng-fölötti létként" aposztrofálhatjuk. Két forrás van. Az egyik a szennyező forrás, a másik a tiszta forrás. A törekvőnek meg kell haladnia, túl kell jutnia az előbbi szemléleti akadályon, hogy a följebb fekvő tiszta vízhez juthasson.
(...)

"Huntington szerint a nyugati eszmék nem hogy nem lesznek egyeduralkodók a világban, hanem elfogadottsága saját civilizációs keretei közé szorulnak vissza. (...) Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen önveszélyes autoimmun folyamatok mellett a virulens és erőteljes iszlám dinamikusan terjeszkedik az öreg kontinensen, immár az őslakosság körében is, az értelmiség egy része pedig a keleti vallásokban keres fogódzót. (...) Ma már ugyanis nem kérdés, hogy a harmadik évezred történelmét nem az identitásában és belső kohéziójában megroggyant, elöregedő és dekadens Nyugaton, hanem az egyre izmosodó, gazdasági, demográfiai fölényt képviselő Keleten írják majd." (Gyöngyösi Márton - Hegedűs Tamás: Stratégiai fordulat kelet felé. Átrendeződés a világpolitika és a világgazdaság színpadán. In.: Barikád. II. évf. 1-2. 2010.)
(...)
"Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?
Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.
Kislány: Egyedül mész?
Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.
Ki.: De eltévedsz.
B.A.: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.
Ki.: De hol van a gyűlés?
B.A.: Nem tudom, angyalom.
Ki.: A többiek tudják?
B.A.: Nem, ők sem tudják.
Ki.: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?
B.A.: Elég menni, menni...Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag vándora című filmből)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...