A felhőtlen nevetés, a humorérzék, a helyzet komikumának és paradoxonának felismerési képessége különleges adomány. Igazi rejtély. A magam részéről, az olyan emberre, aki minden különösebb magyarázat nélkül nem tud nevetni, semmimet nem bíznám és vele szemben erős gyanakvással viseltetnék.
Poonja elmesél egy történetet egy szentről, aki egy falu melletti hegy tetején élt. Az egyik teliholdas éjszaka a remete elkezdett kacagni és csak kacagott, kacagott. Felébredt az egész falu, felmentek hozzá és azt kérdezték tőle:
- Mi történt, uram?
- Nézzétek! Nézzétek! - mondta vidáman. - Ott egy felhő!
Sokan látják a felhőket az égen, de kinek jutna eszébe nevetni rajtuk?
Csak az tud nevetni, aki - ha csak arra a kis időre is, de - megszabadult a problémáitól, a gondolataitól, a szenvedésétől, végső soron: az elméjétől. Minden problémához "szükség van" az elme működésére, ha ez nincs, minden, még egy felhő látványa is okot adhat a nevetésre.
A létezés végső soron önmaga is egy paradoxon, ha tetszik, "nevetséges" ellentmondások sorozata.
Aki felhőtlenül nevetni tud mindenen, az vagy őrült, vagy bölcs, esetleg a kettő együtt...
Pásztor Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése