Érdekes kísérlet zajlott az idén tavasszal a nyugat-indiai Ahmedábád egyik kórházában: Prahlad Jani jógit két héten keresztül tartotta megfigyelés alatt egy harminc tagú orvosi bizottság, mert az idős férfi azt állítja, hogy 70 éve nem eszik és nem iszik. A 83 éves aszkéta, akit a helyiek sadhu-ként, szent emberként tisztelnek, a megfigyelés alatt biztosan nem vett magához folyadékot és táplálékot - közölte G. Ilavazahagan, az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet élettani kutatásokkal foglalkozó részlegének igazgatója.
Az orvosok mágnesesrezonancia-vizsgálatot, DNS-elemzést és hormonteszteket végeztek, elektródákkal mérték Jani agy-, vese- és szívműködését, valamint egyéb idegélettani és génvizsgálatokat is elvégeztek. Ezeken kívül részletesen elemezték az aszkéta vérét is. A férfi azt állítja, kizárólag a meditációból nyeri az életben maradáshoz szükséges energiát. Arról is beszélt, hogy egy misztikus és megmagyarázhatatlan folyamat révén egy szájpadlásán található lyukon keresztül nyer vízcseppeket.
A jógi az indiai Mehsana körzetében született és nevelkedett. Elmondása szerint nyolcéves korában egy istennő megáldotta, és azóta barlangokban él. Életét Ambaji istennő szolgálatának szentelte, ennek megfelelően tűzvörös szárihoz hasonló ruhában jár, orrkarikát és karpereceket visel, haját pedig karmazsinszínű virágok ékesítik. Homlokán piros „tika” látható, mely a férjezett hindu asszonyok hagyományos megkülönböztető jele. Követői az idős férfit mataji-nak, istennőnek szólítják.
A kórházi tartózkodás során a fakír egy speciális kórteremben lakott, melyben a vécékagylót elreteszelték, és folyamatos videofelvételt készítettek. Állításának igazolása érdekében Mr. Jani beleegyezett, hogy a tíz nap során nem mosakszik. Mindössze száz milliliter vizet adtak neki minden nap, hogy a száját kiöblíthesse, ezt miután kiköpte, mércével ellátott edényben fogták fel, így ellenőrizve, hogy nem ivott a folyadékból.
A hinduk között nem szokatlan, hogy 8-10 napos böjtöket tartanak, a jógik pedig akár 50 napig is képesek élelem nélkül meditálni (a leghosszabb feljegyzett koplalás, amit túl is élt az éhező, 74 napig tartott), víz nélkül azonban csak néhány napig képes működni az emberi szervezet, 72 óra után már halálosak is lehetnek a kiszáradás tünetei, és 5-6 napnál tovább elméletileg lehetetlen víz nélkül élni a tudomány jelenlegi állása szerint.
A vizsgálatokat vezető orvos, dr. G. Ilavazhagan szerint, ha sikerül rájönniük, hogyan képes táplálék nélkül élni a jógi, az "forradalmasíthatja az orvostudományt".
Forrás:
http://news.bbc.co.uk
http://abcnews.go.com/Health
http://www.dailytelegraph.com.
http://index.hu/tudomany
http://index.hu/tudomany
http://geographic.hu
8 megjegyzés:
Hónapokkal ezelőtt olvastam egy cikket, erről a jógiról szólt.
Itt van:
szkeptikus.blog.hu/2010/06/02/az_ember_aki_rosszul_hall_istennot_lat_keveset_beszel_es_lehet_hogy_nem_is_eszik
A vége nagyon durva, tényleg csak erős idegzetűeknek. Szívesen beszélgetnék róla, meg úgy általában a jelenségek mibenlétéről, de csak miután elolvasódott a szkeptikus cikk!
Kösz a linket. Elolvastam. Erre is csak azt tudom mondani, mint ami a bejegyzésem első szava: érdekes.
De ne tőlem kérdezd, hogy tényleg táplálkozik-e vagy sem, mert fogalmam sincs! :)
Valóban érdekes. Az én hitemet azonban nem befolyásolja, és szerintem azokat, akik eddig is idegenkedtek a témától, nem fogja rávenni, hogy jógázzanak. Most őszintén, mi haszna van az ilyesminek? (Biztos van...)
Nem tudom, hogy az ilyen tudományos vizsgálatoknak van-e értelme. Annak, ha ilyesmiről olvasunk, lehet: az, hogy számunkra ismeretlen és megítélhetetlen eseményekhez, személyekhez megpróbálunk egy "semleges" hozzáállást kialakítani magunkban. Ha valamiről nem tudom, hogy igaz, vagy sem, akkor nem alkotok róla véleményt, sem azt nem mondom, hogy szerintem igaz, sem azt, hogy szerintem hamis. Csak azt állapítom meg, hogy valaki ezt mondja, a másik meg amazt.
Érdemes végiggondolni: mi marad saját, megingathatatlan tapasztalatként a világból, ha ezzel a szemmel nézünk végig mindent és mennyi minden mások véleménye, tapasztalata, amit esetleg fenntartások nélkül átvettünk?
Hát pont ez az, ami a dilemmát okozza!:) Semleges nem tudok lenni, lévén, hogy egyik oldallal sem lehetek tisztában. Mivel a jógagyakorlatokban még nem tartok ott, hogy ilyen irányú tapasztalataim lesznek és ellenőrizhetem (bár nem valószínű, hogy valaha a sziddhiket megtapasztalom, viszont nem is vágyom rá), a tudományos kutatás pedig kortünet, mindent ezzel magyaráznak manapság.
Odáig már eljutottam, hogy ne higyjek el semmit, amit nem vizsgáltam meg, és ne vessek el semmit, ami a tudatom előretébe kerül.
Egyébként szerintem csak arról vagyunk képesek tapasztalatot szerezni, amihez már megérettünk, azazhogy a tudatunk a megfelelő szinten van-e annak a megértéséhez, felfogásához. Abból következtetek, hogy régebben is ott voltak dolgok, csak nem vettem észre őket, mert még nem tartottam ott, hogy észrevegyem.
Ebből kifolyólag gondolom úgy, hogy a Dzsani egy olyan ember, aki félreértette a hagyományokat, és a tudomány pedig nem ezt vizsgálja, hogy az egó miért fordítja ki állandóan a valóságot, hanem azt, hogy a hagyományban lévő dolgok marhaságok-e.
A tudomány is "májávid", nem?
Nem értem, miért ne lehetnél semleges. Éppen akkor lehetsz, ha egyik oldallal sem vagy tisztában. Amennyiben pl. a sziddhikről saját, biztos tapasztalattal rendelkeznél, akkor nem lehetnél semleges, persze, még ekkor is nyilatkozhatnál róla "távolságtartóan", hiszen nem biztos, hogy mindenkire mindent rá akarnál bízni.
A tudomány nyilván azért nem vizsgálja, hogy "az egó miért fordítja ki állandóan a valóságot", mert nem ismeri el ezt a "kifordítottságot". Miért nem? Talán azért, mert azt a feltételt szabja, hogy minden "kollektíven" is értelmezhető legyen, miközben a metafizikai tapasztalás kizárólag egyedi, személyes és egy kívülálló számára teljes lényegében megérthetetlen.
Ha jól értelmezem, akkor annak ellenére meg kell próbálni felvenni a semleges álláspontot, hogy esetleg nagyon nehéz nem kibillenni, illetve véleményt alkotni valamiről. Sokszor úgy vagyok vele, hogy nem szívesen alkotok véleményt, de sajnos nem lehet (nem tudok?) megmaradni nélküle.
A hétköznapi életünkben elkerülhetetlen, hogy bizonyos dolgokról véleményt alkossunk, de egyrészt szerintem nem kell folyamatosan mindent minősítenünk, másrészt úgy is megformálhatjuk az álláspontunkat, hogy tudatában vagyunk: végső soron minden állítás hamis (vagy mindegyik igaz - nézőpont kérdése). A fogalmi gondolkozás keretein belül minden vélemény más feltételektől függ, tehát viszonylagos. Ha ezeket a feltételeket megváltoztatom (megváltoznak), akkor az adott álláspont is megváltozik (megváltozhat).
Talán a legjobban érthető, hogy mire gondolok, ha végignézed a különböző vallások isten- és világképét, vagy az Átman-fogalom megítélését. Az Átman és az egyéni lélek fogalmát. Ha így nézem, akkor ennek van igaza, ha amúgy, akkor meg annak. Vagyis mindegyiknek és egyiknek sem. Mi értelme az ítéletalkotásnak? Ahogyan a másik posztban említett Mikszang-fotózás szellemi háttere is tartalmazza: ne változtass, ne ítélj, csak légy tükör és módosítások, torzítások nélkül szemléld a valóságot, ha meg akarod ismerni "a tudat igaz természetét."
Már az is "valami", ha elfogadom, hogy az álláspontom csak abban az adott összefüggés-rendszerben igaz. Azon a szinten az attól még lehet helyénvaló (az értékrendem, vagy valami más szempontok szerint), tehát kiállhatok mellette, harcolhatok érte. Ennek azonban látni kell a helyét és a viszonylagosságát - feltéve, persze, ha kell.
Megjegyzés küldése