A Felébredett ismeri az utat, amely a teisztikus istenséggel való - az életben vagy a halál után megvalósítható - egyesüléshez vezet: sőt odáig megy, hogy kijelenti, számára olyan könnyű ezt az utat kijelölni, mint annak megmutatni egy adott helység felé az utat, aki onnan származik.
De a buddhizmus igazsága az, hogy van "ennél magasabb szabadság". A "szentség" mániáját is meg kell haladni, csakúgy, mint a vágyra és a létezésre irányuló mániát. Az önmagunkban szemlélt brahmá-viharákat avagy a négy sugárzó kontemplációt úgy kell tekintenünk, mint ami: '"nem vezet a megforduláshoz, nem a megszűnéshez, nem a nyugalomhoz, nem a tudáshoz, nem a felébredéshez, nem az ellobbanáshoz - hanem csak a szentség világába való felemelkedéshez.
(Fotó: Pásztor Zoltán, szöveg: Julius Evola - A felébredés doktrínája; részlet)
12 megjegyzés:
Mióta kajtatom ezt a könyvet... :(
Hát igen. A szent is csak az ego egyik arca. lehetünk szentek, de az árnyékban ott a bűnös is...
Ezt nagyon szeretem Ácsán Szumétho-tól:
"Egy keresztény egyszer afelől érdeklődött nálam, hogy vannak-e a
buddhizmusban angyalok: "Nálunk keresztényeknél az angyalok gyönyörű, fehér, sugárzó lények, akik hárfán játszanak!" Mire én ezt feleltem: "Nos, a buddhista angyalok nem egészen ilyenek. Ők az öregség, a betegség és a halál! A negyedik dévaduta (isteni küldött) pedig a szamana, az az emberi lény, akinek spirituális felismerései vannak."
Nem könnyű olvasmány, de fontos könyv. Előbb-utóbb csak meglesz valahonnan!
Vagy a fordítás nem pontos, vagy Evola csupán fontoskodik, vagy a blog olvasója korlátolt...,vagy más okból : a szentség hangsort önkényesen tartalmazza ez a szöveg. Azáldóját!
Itt nem arról van szó, hogy tagadnák a szentséget, vagy az istent/isteneket, hanem arról, hogy az isteni létszférákat is a világtörvény által alávetettnek tekintik, még ha az emberi létformától határtalanul "tágasabbak" is (pontosabban ezen fogalmi rendszerben értelmezhetetlenek) - ezért nem tartják végső célnak az elérésüket. Erre értendő, hogy ezt is meg kell haladni, mert "van ennél magasabb szabadság" (Nirvana) is. Ez az egyik alapvető különbség a buddhizmus és sok más, teisztikus vallás között, amelyek az istennel történő egyesülést tűzik célul. Az már egy más kérdés, hogy mára mi maradt meg ebből a buddhizmusban, mert nagyon sok irányzatnál ez az eredeti és alapvető eltérés már eltűnt.
"Isten országa BENNETEK van." Jézus
Ő is ezt tanította. Vagyis, a nem-kettősséget. Az Én mindent meghalad. Ami keresünk, bennünk van. A kereső és a keresett: egy.
Evolának igaza van.
Evolát nem tartom olyan értelemben vett "érintettnek", mint mondjuk Hamvast - erről már egyszer kifejtettem a véleményemet, nem kis vitát kiváltva -, de oda kell rá figyelni, fontos megállapításai vannak.
Megrendeltem a könyvet. :)
Evola inkább filozófus volt, nem? Megmaradt a gondolkodás szintjén, Hamvasnál pedig érzem a megvalósulást is. Legalábbis, a Bor filozófiája nekem erről szól. A legszeretettebb Hamvasom. :)
Nála nem érzem a személyes megvalósítást, de ettől persze még lehet, talán csak jól titkolta. :)
A "feltétlenhez vezető út" elméleti szintű alapos ismerete nagyon fontos, máskülönben fennáll a veszélye, hogy valaki valamely "égbe" jut, miközben azt hiszi, a Nirvánát érte el, de önmagában ez nem elegendő. Mint tudjuk, Buddha a legkedvesebb tanítványát, Ánandát is kizárta a zsinatból, mert bár "tudományban" nem volt párja, nem volt megfelelő gyakorlati tapasztalata.
Mármint Hamvasnál nem?
Nem tudom... Néha én is kételkedem benne. A bor filozófiája tiszta dzogcsen, zen, tantra. Nem is tudom mivel illessem. Máskor meg azt hiszem, visszacsúszott egy megváltó Jézus hitbe.
Most olvasom Evolát, tegnap éjjel fél háromkor arra riadtam: hoppá, le kéne feküdni aludni... :))
Nagyon jó. Evola nagyon tisztán látta a dolgokat. Abszolút tisztán.
Annyira precíz, és annyira erőteljes. És végig míg olvastam, nagyokat bólogattam: igen, igen, igen.
Végre valaki leírja pl. a mahajana boddhiszattwa ideáljának lehetetlen voltát. Nekem ezzel például mindig is bajom volt. Úgy egyáltalán a megmentő sztoryval. Használják sokan a megváltás szót, meg a megmentést, de mi a fenét jelent? Szerintem semmit. Az Élet az egyetlen igaz Guru, ugyan ki is menthetne meg bennünket önmagunktól?!
Szóval Evolánál találkoztam most először hasonló gondolatokkal erről, mármint saját gondolataim erről ugyan azok, mint Evoláé.
Szóval jó a könyv. Alapmű szerintem, ha valaki a buddhizmussal akar foglalkozni.
Szóval igen, mindkettő elengedhetetlen. A gyakorlat, a megvalósítás is, és a tiszta, józan ész is.
Evolára értettem, Hamvas egyértelműen "beavatott", egyes írásaiból a megvalósítási szintek is pontosan azonosíthatók. Érdemes lenne egyszer ezt valakinek pontosan feltárni.
Ami a többit - pl. a mahayana szerepét - illeti: erről régóta tervezek egy külön posztot, most itt nem mennék bele.
Á, akkor jó. :) Az az igazság, Hamvas műveinél nem tudom az időrendiséget. De a Bor filozófiája mindent elmond.
Hát igen. Már a könyv felénél járok. Evola azt kell látnom - féloldalas maradt. Rettentően bal-agyféltekés. Kissé féfrimán vagy hímsoviniszta vagy mi. :))
No de senki sem tökéletes. A könyv tényleg mindemellett zseniális, nagyon jó.
Na, nem járatom a szájamat akkor többet. :) Várom a postot.
Megjegyzés küldése