2011. okt. 10.

Mátrix IV.: Facebook-forradalmak


"A történeti emberiség mérhetetlen többsége a valósággal soha szemtől szemben nem állott. Amit látott, amit tanult, ami ellen küzdött, amit kívánt, amiért élt és meghalt, saját képzelgése volt, legfeljebb korának kollektív álma."

(H. B.)

Ritkán foglalkozom ezen a helyen aktuálpolitikai kérdésekkel (mostanában már máshol sem nagyon), de most úgy látom, figyelemre méltó események kezdődtek. Az már teljesen bizonyos, hogy az internet elterjedése - valamikor az ezredforduló környékén - alapvetően változtatta meg a világot, talán nem is látjuk még a jelentőségét, hogy mennyire. Vagy inkább úgy kellene fogalmazni: a kormányok talán még nem jöttek rá, mennyiben befolyásolhatja a hatalomgyakorlás feltételeit ez az új "erő". Mintha csak most, 2011-ben kezdenének ráébredni erre.
A Wikileaks-ügy és az arab világon végigsöprő, eredetileg a Facebookon szerveződött forradalmi hullám már rávilágított az internet jelentőségére, vagyis arra, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha az emberek gyorsan és közvetlenül tarthatják a kapcsolatot egymással és ebbe a hatalomnak gyakorlatilag semmi beleszólása nincs. A megmozdulások kormányokat, rendszereket döntöttek meg, a zavargások futótűzként terjedtek egyik országról a másikra. Egyiptomban elűzték az egyébként is élete végén járó elnököt (fenti fotó), majd a tüntetők kitörő lelkesedéssel fogadták a hírt, hogy a katonaság puccsal átvette a hatalmat sikerült elérni pontosan meg sem fogalmazott céljaikat. Ezután Tunéziában, Líbiában, Bahreinben, Iránban robbantak ki tüntetések, olyan országban is, ahol a gazdasági helyzet ezt egyébként nem indokolná.




A modern világ legnagyobb "káprázata", a "mája tipikus szupermegjelenése" (Dúl Antal), az internet kellett hozzá katalizátornak. A "háló" az arab világban megvillantotta az erejét, de bekövetkezett, amire talán senki nem számított: a tüntetéshullám, a politikai-gazdasági rendszerek megváltoztatásának igénye, a vezetőkkel és a "létező" demokráciával szembeni elégedetlenség Európára, sőt a világ egyik legkifinomultabb módszerekkel fenntartott "demokratúrájára", az Egyesült Államokra is átterjedt. A multinacionális nagyvállalatok kapzsisága, a munkavállalók kiszolgáltatottsága, a bankok pénzéhsége és uzsoramódszerei ellen tiltakozók száma mára a több tízezret is elérte és folyamatosan nő. Hogy erről és például a "májusi spanyol forradalomról" a sajtóban alig lehetett-lehet hallani? Az nem véletlen. Akinek eddig voltak illúziói a nyugati "demokratikus, szabad sajtó" működéséről, az most nézzen sok televíziót és olvasson sok újságot, aztán tájékozódjon egy kicsit az interneten is, majd hasonlítsa össze a kettőt (vagy nézze inkább az Al-Jazeerát, ott többet megtudhat). Úgy látom, az amerikaiak jelentős része most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor kezd szembesülni ezzel a fájó és gyötrelmes felismeréssel és ennek eredményeként talán ott is elkezdődhet egyfajta "ébredés az amerikai (mély)álomból"...

(Bővebben magyarul például itt: Egyre többen tüntetnek a Wall Street ellen, angolul ITT, a szerveződő "békés világforradalomról" magyarul ITT.)


Az elhallgatás nem csak hazai sajátosság, a három hete kezdődött tüntetéssorozat az amerikai sajtóban is botrányos helyzetet teremtett. Szembetűnő, hogy egyes lapok - a szakmai követelményeknek és jogos olvasói elvárásoknak megfelelve - folyamatosan és részletesen beszámolnak a tiltakozásokról, máshol viszont szinte semmi hírt nem adnak róla. A helyzet már ott is téma és a Brooklyn-híd elfoglalása utáni letartóztatásokat követően (700 embert vittek el a rendőrök), a média új stratégiára váltott. Mivel elbagatellizálni már nem lehet a megmozdulásokat, most úgy próbálják meg beállítani az egészet, mintha csak egy hippifelvonulásról vagy jópofa bohóckodásról lenne szó (tisztelet a kivételnek, például a The New York Observernek) - miközben a twitter cáfolta, hogy blokkolná az "Occupy Wall Street" mozgalommal kapcsolatos híreket. (A Facebookkal kapcsolatban ez a gyanú néhány napja bennem is él.)

(A tüntetéshullám terjedése itt térképen is nyomon követhető: aljazeera.net)



Az önmagukat Anonymous-csoportnak hívó szervezőkről egyelőre nem lehet tudni semmit, azt azonban nem nehéz észrevenni, hogy a megmozdulások ideológiai alapját - épp az internetnek köszönhetően az elmúlt tíz évben tömegesen elérhetővé vált - olyan filmek teremtették meg, amelyek felhívták a figyelmet a pénzügyi és politikai rendszer visszásságaira és tarthatatlanságára (például Michael Moore filmjei, vagy a Zeitgeist-csoport által készített alkotások, amelyek - többek között - Jiddu Krishnamurti filozófiájából merítenek erőt).
De még ettől is izgalmasabb kérdés, hogy milyen hatásai lehetnek egy ilyen megmozdulásnak, járhat-e érdemi következményekkel, ha igen, milyen módon változna meg az egész világ, ha Amerikában elindulna egy tényleges demokratizálódási folyamat (megváltozhat-e például a jelenlegi militáns, agresszív külpolitika, milyen következményei lennének ennek a Közel-Keleten és így tovább). Válhat-e politikai erővé egy ilyen ("alulról szerveződő", már ha ezt annak lehet nevezni) társadalmi mozgalom, meddig tudná megőrizni eredeti jellegét, vagy ami még fontosabb kérdés: hogyan kell egyáltalán értékelni ezt az egészet? 





Ugyanarról van szó, mint a Hagyomány értelmében minden esetben a "forradalmak" során, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenység helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép? Vagy ebben az esetben, először a történelemben - mivel alapvetően nem kasztok elleni lázadásról lehet szó, és a kasztrendszer felbontásáról  (ezekben az országokban a hatalmat egy jó ideje már nem hagyományos kasztok birtokolják), hanem valamifajta "visszafordításról" (jut eszembe: igaz is, ki mondta, hogy a Matrixban a revolutiont forradalomnak és nem fordulatnak, átfordításnak kell fordítani?) -, a tudatos tevékenység dominanciájáról, az emberek "öntudatra ébredéséről" kellene beszélnünk? 
Ismerve a világ törvényeit: egyáltalán létezik ilyen?

Pásztor Zoltán



4 megjegyzés:

metarjuna írta...

Jó gondolatok, köszönöm őket.
Szerintem "tudattalan, vak, ösztönös, zavaros tevékenység kerül a felszínre", amelyeket előbb vagy még előbb ki fogják aknázni azok, akik ellen "forradalom" zajlik. Ebben nem fogok csalódni.
A forradalom vak dolog - mert pont a fiatalság, a tiszta akarat áll mögötte. A tudattalan, ahogy sejted.
Nem hiszek a demokráciában sem, hacsaknem mint a Vízöntő-korban a szétzilálásnak, a teljes szétrobbanás idejének.
De hogy mi épül helyette....csak remélem, hogy nem még sötétebb.

P. Z. írta...

Igen, az alaphelyzet ez, csak eljátszottam a gondolattal, hogy lehet-e más forgatókönyv is. A Hagyomány forradalom-értelmezése (és Hamvas is erről ír) az az, amikor egy alacsonyabb szintű kaszt, vagy a kaszttalan tömeg megdönti a fölötte álló kaszt uralmát. Elképzelhető-e, hogy egy magasabb kaszt visszatér a hatalomba? Időlegesen mindenképp lehetséges, volt is már rá példa, ez a világ alapvető rendjét, illetve irányát (a hanyatlást) még nem változtatja meg. De azt nem mondom, hogy ez pl. Amerikában meg is fog történni.

metarjuna írta...

Szóval.
Nincs más forgatókönyv-
http://index.hu/kulfold/2011/10/15/autokat_gyujtogatnak_a_tuntetok_romaban/

P. Z. írta...

Sok itt a kérdés. :) Például mire utal a szervező csoport jelképe, a fej nélküli ember? Miért annak a Guy Fawkes-nek az arcképét viselik álarcként, akit 1606-ban az angol parlament és az uralkodó ellen szervezett merényletkísérlet miatt kivégeztek? Miért az a csoport jelszava, hogy "Mi vagyunk a Légió. Nem felejtünk. Nem bocsájtunk." Ismerős valahonnan ez az egész. De honnan is, honnan is... :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...