Utolsó ajándék

Hajnali két óra.

A felhő: ragyogás.

A föld: ragyogás.

A falevél: ragyogás.

A fű: ragyogás.

A madár: ragyogás.

A levegő: ragyogás.

A Nap is ragyogás, de nem úgy, ahogyan szokott.

Telített fehéren, túlcsordulón, üresen.

Kívül van minden, nem érint.

Harmatos fűben járok.

Talpam alatt csigák roppannak.

Ki vagy Te?

Az vagyok, aki irtózik az alvástól,

akinek nincs szüksége semmire,

mert mindene megvan,

mert minden belőle árad itt ki.

Mi a ragyogás?

Isten-e a ragyogás?

Középpont-e a ragyogás?

Beérkezés-e a ragyogás?

Túl van-e szenvedésen a ragyogás, vagy innen van rajta?

Egy egyenlő Egy.

Kettő egyenlő két fél.

Három egyenlő három harmad.

Két fél nem egyenlő Egy,

de három harmad újra Egy.

A ragyogás:

nem isten,

nem középpont,

nem beérkezés.

Nincs túl szenvedésen, innen van rajta.

Akkor tehát: Ánanda a ragyogás?

A legbelső burok?

Ánanda a ragyogás.

A legbelső burok.

Az utolsó ajándék tőlem, neked,

amit nem kell, hogy elfogadj.


Látod őket?
Bolondok mind, kívül nincs remete!

Számítok rád!

Megértetted?

Megértettem, amit meg kellett értenem.

(Szöveg: P. Z., fotó: ismeretlen szerző)