Az ölelés, mint tanítás. A részvét hatalma.
"A mások boldogsága az én boldogságom, a mások lelke az én lelkem. A mások fájdalma az én fájdalmam, a mások bánata az én bánatom."
(Amma, indiai spirituális tanító, aki eddig több millió embert ölelt magához)
Ammá azonban érintetlen maradt a kritikákkal és büntetésekkel szemben és képes volt a saját világában maradni. Ebben az időben Ammá a szabad ég alatt töltötte nappalait és éjszakáit, lemondva az evésről és az alvásról. Ebben az időben állatok és madarak gondoskodtak róla, ennivalót hoztak neki és segítették visszatérését a mély meditatív állapotból.
Meditálás közben és azon kívül, Ammá megpróbálta megtalálni minden szenvedés és szomorúság forrását, amit maga körül tapasztalt. Egy ponton felismerte, hogy az emberiség szenvedésének oka az emberek karmájában keresendő, vagyis korábbi cselekedeteinek gyümölcsében. Ammá azonban ezzel a válasszal nem volt megelégedve és még mélyebbre tekintett. „Hogyha valakinek a szenvedés a karmája, akkor nem a mi dharmánk (kötelességünk), hogy segítsük őt?”. Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, akkor vajon az a helyes, hogy elsétálunk mellette és azt mondjuk: „Ez a karmája, így kell szenvednie. Nincs mit tenni!”? Nem! Az a kötelességünk, hogy segítsünk neki kimászni a gödörből!
Ammá hosszú órákat töltött mély meditációban. Szülei és rokonai nem értették, hogy mi történik vele. Tudatlanságukból fakadóan dorgálni kezdték és ellenezték spirituális gyakorlatait.
Ammá azonban érintetlen maradt a kritikákkal és büntetésekkel szemben és képes volt a saját világában maradni. Ebben az időben Ammá a szabad ég alatt töltötte nappalait és éjszakáit, lemondva az evésről és az alvásról. Ebben az időben állatok és madarak gondoskodtak róla, ennivalót hoztak neki és segítették visszatérését a mély meditatív állapotból.
Meditálás közben és azon kívül, Ammá megpróbálta megtalálni minden szenvedés és szomorúság forrását, amit maga körül tapasztalt. Egy ponton felismerte, hogy az emberiség szenvedésének oka az emberek karmájában keresendő, vagyis korábbi cselekedeteinek gyümölcsében. Ammá azonban ezzel a válasszal nem volt megelégedve és még mélyebbre tekintett. „Hogyha valakinek a szenvedés a karmája, akkor nem a mi dharmánk (kötelességünk), hogy segítsük őt?”. Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, akkor vajon az a helyes, hogy elsétálunk mellette és azt mondjuk: „Ez a karmája, így kell szenvednie. Nincs mit tenni!”? Nem! Az a kötelességünk, hogy segítsünk neki kimászni a gödörből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése