A felnőttek furcsák néha

, Fotók: Pásztor Emese

Svéd gyerekversek
(Ingrid Sjöstrand versei)

Gyereknek lenni azért rossz

Gyereknek lenni azért rossz,

mert igazán sehová

nem tartozol.

Persze nagyon klassz,

hogy derék szüleid vannak

és egészen tűrhető testvéreid

- ha vannak -

mégis

nincs semmid, amit magad választottál.

Van egy klubunk,

Sten meg én vagyunk a klub,

de kettõhöz tartozni nem elég.

Néha levelet írok magamnak,

egy régi bélyeget ragasztok rá,

és bedobom a levélszekrényünkbe,

hogy a többiek azt higgyék,

van valakim, aki csak az enyém

és akiről ők nem is tudnak.


Holnap leszek nyolc éves

Holnap leszek nyolc éves. Ez persze nagyon klassz. Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van. Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül. Miért lógatom úgy az orrom? Meg tortát is fogok kapni. Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.

Mikor usziból jövet

Mikor usziból jövet

sorbaálltunk a buszmegállónál,

Johan végigfutott mellettünk,

és minden lányra ráhúzott

a nedves fürdőnacijával.

Mindegyikre, csak rám nem.

Monika azt mondta, biztos komál engem.

Nem tudom . . .

Hátha csak kifelejtett?

A hajam a derekamig ér

A hajam a derekamig ér,

ha nyújtom egy kicsit.

Anya haja olyan, mint egy fiúé

- mint a fiúké volt régen.

A bátyám haja olyan, mint egy lányé

- mint a lányoké volt régen.

A nővéremnek parókája van

- ez egy másvalakinek a haja.

Apának nincs haja.

Meg ne próbáld!

Meg ne próbáld!

mondja apa,

és nagyon szigorúan néz rám.

És egész testem reszket,

és már úgy érzem, gyáva vagyok,

ha meg nem próbálom.

Ha fülünket a földre szorítjuk

Ha fülünket a földre szorítjuk egy nyári napon, hallani a motozó gyökereket, amint helyüket keresik, ágbogaikkal átfonva egymást a talaj nagy úthálózatában.Valami szöszmötöl. Egy giliszta fektet le csöveket. Micsoda zsivaly! Pockok suhannak metró-alagútjaikban! És még van, aki ásót mer nyomni a földbe!

Délután néha

Délután néha a háztetõ
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tetõ nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

Mamának este nincs ideje

Mamának este nincs ideje a gyerekekre,
és papa, õ is rosszul áll idővel,
és a nővérem,
neki aztán semmi ideje taknyos kölykökre.

A könyvtáros néninek
nincs ideje beszélgetni velem,
mert annyian jönnek könyvért.

Csak a részeg, öreg bácsinak
a könyvtár elõtt,
annak van ideje beszélgetni a gyerekekkel.
Még jó, hogy a részeg öreg bácsira
nincs ideje senkinek se.

Óriási termekben rohangáltunk

Óriási termekben rohangáltunk,
a srácok meg én.
Minden teremnek három ajtaja volt,
olyasfélék, mint az étteremben,
csak be kellett lökni õket.
A három közül kettõ
mindig koromsötétbe nyílt,
de a harmadik mögött újabb terem volt.
Rohantunk egyiktõl a másikig,
tovább, tovább,
de sose volt vége.

Álmodtál már ilyesmit?

Sietek

Sietek.

Nem érek rá

leckét írni,

kivinni a szemetet,

kitakarítani.

Be kell majszolnom az egész világot,

mint egy paradicsomot,

mielõtt megöregszem,

mielõtt meghalok.

Mikor sötétedni kezd

Mikor sötétedni kezd,

akkor jó sétálni.

Járom az utcát,

belesek az ablakokon.

Az emberek odabenn

úgy mozognak az ablak mögött,

mint halak az akváriumban,

ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,

jó beúszni

a saját akváriumomba.

Valaki mondja: Szervusz.

Hol jártál?

És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is

hal vagyok a kivilágított tartályban,

és azokra gondolok, akik belesnek,

akiknek nincs fénytartályuk,

ahol melegedjenek.

Mind a rókákra és a nyulakra,

az otthontalan macskákra

és emberekre.

Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,

mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm,

mit csinálsz?

És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?

Hozzám, hozzád, mindenkihez,

aki véletlenül épp itt él

épp most,

és akin múlik,

hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz,

talán, igen.

Anyuban azt nem bírom

Anyuban azt nem bírom,

hogy mindenre tud mondani

valami okosat.

Ha azt mondom,

hogy minden olyan unalmas,

hogy semmi kedvem suliba menni,

hogy utálom Kerstint,

hogy szorít az új trikóm,

ő már mondja is,

hogy majd megjön a kedvem,

hogy tegnap még szerettem Kerstint,

és hogy vegyél fel másik trikót!

Az ember még csak nem is unatkozhat

nyugodtan.

Láttad már?

Láttad már

két fiú arcát,

mikor biciklivel

gurulnak le a lejtőn?

Az első arcán ez van:

Nézzétek, mit tudok én!

A másik arcán:

Mama, segíts!

De nem nyúlhat a fékhez,

ha nem fékez az első...

A felnőttek furcsák néha

A felnőttek

furcsák néha.

Azt hiszik,

elég összeterelni

két "alkalmas korú" gyereket,

és a két gyerek

automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni

papát

találomra egy "alkalmas korú"

bácsival

és megnézni, összehaverkodnak-e

- biztosan nem akarna

engem se többé összeterelni

Ulla-Gullával pédául.

Sokkal szívesebben játszom

Lill-Pärával,

pedig Lill-Pära kis tökmag,

de ugyanazt szereti

és ugyanazt utálja, mint én

- Ulla-Gullát például.

Titkos béketárgyalások

Titkos béketárgyalások -

olvastam az újságban.

Szerintem nem helyes, hogy

titkosak a béketárgyalások.

A háború bezzeg sose titkos.

Egy háború, ahol egy puska se dörrent!

Egy háború, ahol senki se halt meg!

Egy háború, amit észre se vett senki,

mert csak a háboristák mentek oda,

és ott csúnyákat gondoltak egymásról

titokban. Titokban hahaha!

 Forrás: http://pici.web.elte.hu