Néhány éve véletlenül bukkantam rá a tévében a Stephen Herek rendezte Rocksztár című amerikai filmre. Először csak a zenéje tetszett meg, aztán a végére kiderült, hogy más miatt is jó. A történet röviden: Chris Cole (Mark Wahlberg) legmerészebb álma teljesül, amikor a világhírű Steel Dragon nevű heavy-metal együttes megüresedő énekesi helyére kerülhet és addigi szürke hétköznapjait egyetlen pillanat alatt felváltja - ahogy mondani szokták -, a siker, a pénz és a csillogás.
A kezdeti felhőtlen boldogságot azonban hamar beárnyékolják a nagyvilági élet árnyoldalai, mindezek következményeként a barátnője (Jennifer Aniston) is elhagyja, ráadásul, amint kiderül, még a saját ötleteire, dalaira sem kíváncsi senki, kizárólag a neki szánt szerepet kell betöltenie. A film legjobb része, amikor mindezt belátva kilép ebből a felszínes világból, amelyben egyre kellemetlenebbül érzi magát: egy koncerten észrevesz egy jó hangú fiút, akit felemel maga mellé, pontosabban maga helyett (a fenti linken épp ez a jelenet látható). Ő pedig koncert közben egyszerűen kisétál. Ilyen egyszerű! A dolgok általában nem túl bonyolultak.
Szóval: Rocksztár - jó film, jó zene.
P. Z.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése