Az előzetes hírek szerint hamarosan ismét tanítást és konzultációt tart Budapesten, a Sambhala Tibet Központban John Myrdhin Reynolds (Lama Vadzsranatha). A nyingma lámával 2004-ben Hendrey Tibor készített interjút, amely a nol.hu-n jelent meg.
Részlet a beszélgetésből:
H.T.: Mind a szutrikus mind a tantrikus tanítások állítják, hogy az előkészítő gyakorlatok alapozása nélkül nehéz hozzáférni a magasabb szintek megvalósításához. Az a veszély is fennáll, hogy bajba kerül az ember, és még jobban összezavarodik a tudata. Miért gondolja, hogy ez az idő megfelelő a Dzogcsen tanítására, amely a legmagasabb szintű tanítás?
J.M.R.: Én a két régi iskola, a Nyingmapa és Bön szemlélete szerint beszélek. Ha más iskolák lámáit kérdezzük, egészen mást hallunk. A nyingmapák és a bönpók szerint Buddha tanítása három szinten szólal meg: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A Szutra tanításai nem titkosak, Buddha nyilvános tanításait tartalmazzák olyan témákban mint filozófia, pszichológia és így tovább. Úgy halad az ember benne, hogy fogadalmakat tesz, elkötelezettséget vállal, kezdve a menedékvétellel, együttérzést és a megvilágosodás gondolatát fejleszti ki.
Második a Tantra szintje, amit nem szabad összekeverni a Dzogcsennel. Kapcsolódnak egymáshoz, de módszereik különbözőek. A Tantra beavatási rendszer. Mielőtt megkapnánk a tanítást és a gyakorlatot, beavatást kell kapnunk. Így csak a beavatottaknak szól. Ugyanakkor széles körben adnak beavatásokat a tibeti lámák itt, nyugaton is. Nagyon is lehetséges, hogy a nyugatiak beavatásokat kapjanak ezekhez a gyakorlatokhoz. Titkosságát tekintve a kjerim, vagy vizualizációs gyakorlatok nem olyan titkosak, nem is különböznek más vallások hasonló gyakorlataitól, melyekben felidézzük az isteni formát, istenséget, angyalt, és akkor tapasztaljuk, hogy a spirituális energia, az áldás, a bölcsesség árad ebből az isteni formából belénk.
Azután a magasabb tantrákban ön-átalakítás történik, melynek során isteni formává alakulunk, hogy még közelebb kerüljünk azokhoz a képességekhez és bölcsességekhez, melyeket a felidézett archetipikus minőség képvisel. Ezt nyugodtan végezhetjük, ha megkaptuk a beavatást, a vizualizációt és az instrukciót hozzá. Valamivel titkosabb szint a belső jógagyakorlatok szintje, amit tibetiül cá lung néven ismerünk. Ha nem eléggé jól ismered a gyakorlatokat, kárt okozhatsz magadban mind fizikailag, mind pszichikai energiád keringési rendszerében, mint amilyen a kundalíni. Ámbár nincs semmiféle veszély, ha megkaptad a megfelelő instrukciókat és azok szerint haladsz, de ezt például nem lehet pusztán könyvekből megtanulni. Igaz, hogy a hatha jóga is ebből a hagyományból nőtt ki, de kiragadták eredeti spirituális környezetéből, és itt nyugaton főként fogyókúraként alkalmazzák. Lehet, hogy jobban érzed magad tőle és tényleg fogysz is, de magasabb spirituális célja van a hatha jógának és más jógáknak is, amelyeket megtartottak ezoterikus formában azok számára, akiket megfelelően beavattak és instrukciókkal elláttak.
(...) A Tantra rendszerében, ahogy azt mi nyugaton ismerjük, van előkészítő gyakorlat, vagy ngöndro, amely a százezer leborulással kezdődik, vannak gyakorlatok az elhomályosulások megtisztítására, jó karma gyűjtésére, és aztán a guru-jóga felépítésére, ami általában eléggé szektás természetű. A ngöndro, vagy előkészítő gyakorlat a tantrikus rendszer sajátja, nem a Dzogcsené.
A Dzogcsen más előkészítő gyakorlatot használ, melyet rushen-nek hívunk. Ez a rushen készít fel a közvetlen bevezetésre. Az egyetlen út a tudat természetének megismeréséhez a tudaton keresztül vezet. Ezért először ki kell deríteni, mi is a tudat. Ezen gyakorlatok során szembesülünk saját tudatunkkal. Ez olyan, mintha szembenéznénk magunkkal a tükörben. Ez az előkészület szükséges a Dzogcsenben.
A közvetlen bevezetés során felmutatnak neked valamit, aminek előtte nem voltál tudatában. A tudat természete mindig jelen van, akár feismered, akár nem. Olyan, mint a nap az égen. Mindig ott van, ha nem lenne, semmit sem láthatnánk. A tudat természete nélkül a világon semminek sem lehetnénk tudatában, nem lenne tudatosság sehol sem az univerzumban.
Ha a Szutra rendszerében fogalmazunk, buddha-természetről beszélünk, ám a Dzogcsenben azt mondjuk, szemnyi, vagyis a tudat természete. Hol van a buddha-természet azonnali tapasztalásunk vonatkozásában? Ott van, ahol a tudat természete, azaz az éber tudatosság képességeként. Ezt különösen a közvetlen bevezetés viszonylatában különböző példák illusztrálják: a tudat természete olyan, mint a tükör, és a tükörnek megvan az a képessége, hogy mindent tükröz, amit elé tesznek, legyen az szép vagy csúnya, jó vagy rossz, világos vagy sötét. Bármit tesznek is elé, bármit tükrözzön is vissza, semmilyen módon nem változtatja meg a saját tükör-természetét. Ugyanígy működik a tudat természete is, bárminek tudatába kerül, ami felmerül a tudatban ebben az életben, vagy bármelyik másikban. Ám ezek a jelenségek semmiféleképpen nem módosítják vagy változtatják meg a buddha-természetet, vagyis a tudat természetét. Ebben a közvetlen bevezetésben mindenféle példázattal élnek, mivel ha nem tennék, sokféle félreértés merülhetne fel. Mégis, ha gyakorolni kezdjük, nem lehetnek olyan veszélyes következményei, mint a rosszul végzett belső jógának, a cá-lung-nak, vagy mint a helytelenül alkalmazott védelmező gyakorlatoknak. Inkább csak annyi történik, hogy félreértésünk miatt nem értjük meg, miről beszél a Dzogcsen. A Dzogcsen nem egy megváltoztatott tudatállapot csupán, mint ahogy az a sámánizmusban jelen van, vagy mint erős alkoholizálás vagy hasis-szívás után érzünk. Ezek mind tapasztalások. Lehet, hogy jól felszökik az adrenalin-szintünk motorozás után, de ez nem hasonlítható a Dzogcsen kontemplációhoz, vagy ahhoz, amit a tudat természetén értünk. A tudat természete mindezen tapasztalatok fölött van, és mindegyikük csak a vele való összefüggésben jelenhet meg, matrix számukra, ugyanúgy, mint ahogy a tükör is fölötte áll minden tükröződésnek, amely benne megjelenik. Az egyetlen veszély a Dzogcsenben, hogy félreértjük, és hamis elképzelések alapján indokoljuk vele a társadalomban mutatott otromba magatartásunkat. Amikor azt mondjuk, a tudat természete fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének, akkor ez nem azt jelenti, hogy ürügyként használható a kábítószerezéshez, vagy ahhoz, hogy felelőtlenül és gorombán viselkedjünk, mivel nem mentesülünk a karmától pusztán azzal, hogy azt gondoljuk, Dzogcsent gyakorlunk. Például, ha valaki azt mondja: „Ó, én Dzogcsen-gyakorló vagyok és a tudat természetében időzöm az idő nagy részében”, akkor biztosra vehetjük, hogy nem a tudat természetében van, mivel gondolkodik és szóvá is teszi azt. A gondolkodás, a fecsegés a tudat funkciói, és nem a tudat természetéé. Az egyetlen mód, hogy a tudat természetébe jussunk, a kontempláció gyakorlata, ami a tudat funkciói fölé visz minket. Ha a tudat természetében időzünk, azaz a tükör a létmódunk és a kontempláció állapotában vagyunk, csupán akkor mentesülünk a karmától. Máskülönben bármit csinálunk, mindennapi életünkben karmát generálunk, még akkor is, ha azt képzeljük, Dzogcsen-gyakorlók vagyunk. Amikor gondolkozunk felőle, nem vagyunk a Dzogcsenben, hanem csupán az illúzióink és a gondolataink tartanak fogva mi
nket.
Tehát igencsak lehetséges, hogy téves az elképzelésünk a Dzogcsenről, visszaélünk a használatával, például úgy, hogy rossz magatartáshoz ürügyül, vagy pénzszerzésre használjuk, mint az Egyesült Államokban, ahol a Dzogcsent ugyanúgy kiárusítják, mint minden mást. (...)
H.T.: A Dzogcsen tanítások azt mondják, hogy bármi jelenik is meg előttünk, annak végső igazsága a tudat természetében van. A cselekvés pillanatában mi dönti el, hogy a cselekedet saját vagy mások fejlődését szolgálja?
J.M.R.: Akkor, amikor döntést hozunk, gondolkodunk, és nem tartózkodunk a tudat természetében – ez a tudat funkciója. Ennek semmi köze nincs a megvilágosodottsághoz. A megvilágosodott lény, mint a Buddha, a tudat természetében időzik folyamatosan, és nem gondolkodik. Megnyilvánulása annak, amit tibetiül jesé-nek hívunk, az őseredeti tudatosságnak, és ezen jese rendelkezik aktivitással. Öt jese, azaz őseredeti tudatosság van a Tantrában és a Dzogcsenben. Tehát a Buddha, mint megvilágosodott lény nem hoz döntéseket. A Buddha pontosan és világosan tudja, mi történik és tudatossága, ami egyben aktivitása, nem más, mint teljes együttérzés. Nem vagyunk a megvilágosodás állapotában, ezért kissé vezetésre, vizsgálódásra, pradzsnyára azaz megkülönböztető bölcsességre van szükségünk, hogy lássuk, mire megy ki a tett. Nos, ha megkérdezed, ki, vagy mi hozza a döntést, a válaszhoz leülsz, meditálsz, megkeresed ezt a tudatot, mely tudatos, megkeresed a döntéshozót. Mit találsz? Ez az a kérdés, amit a Dzogcsen felvet.
H.T.: Hogyan tud a spirituális ösvényt – különösen a Dzogcsent követő - gyakorló társadalomban létezni, ha nem mond le a világról és nem távozik fizikailag is? Könnyen antiszociális személyiséggé válhat.
J.M.R.: Itt kategóriákat kell újból tisztázni. Említettük már, hogy a tanításnak három szintje van: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A lemondás a Szutra tanításaihoz tartozik. A szerzetes fogadalmai, felszentelése a Szutra rendszer része és módszere. A lemondás lényege: eltávozni a világból, föladni a vágyakat, a ragaszkodást, a negatív érzelmeket, az egóhoz való ragaszkodást stb. Ez egy érvényes spirituális módszer. A Dzogcsenben nincs miről lemondani és nincsenek korlátai. Használhatja a Szutra rendszer bármelyik módszerét, bármilyen meditációt. Dzogcsen-gyakorlóként lehetsz szerzetes vagy nem. Nem tartozik a lényeghez. A szerzetes életformája a Szutra rendszerhez tartozik, nem a Dzogcsen lényegéhez. A Dzogcsen nem kéri tőled, hogy hagyd el a világot. A Tantra módszere megint más. A Tantra az energia dimenziójával dolgozik. A transzformáció útja. Energia-dimenziónk egyik aspektusa a víziónk. A Tantrában a víziónkat alakítjuk át folyamatosan, azt, ahogyan a világot tekintjük. Átalakítjuk tisztátalan karmikus víziónkat, ami az, ahogyan a világ számunkra elhomályosult, közönséges érző lények számára megjelenik, a tudat tiszta archetípusaivá, tiszta vízióvá, ahol a világot fenséges mandalának, az élőlényeket pedig megvilágosodott lényeknek látjuk. Ez a transzformációs energia és az átalakítás módszere, de nem a Dzogcsené.
Ahhoz, hogy Dzogcsent gyakoroljunk, nem kell visszavonulni, elhagyni a világot. Megteheted, ha hasznosnak találod, de ha nem, nem szükséges. Más oldalról tekintve nem szükséges kifinomult tantrikus szertartásokat és vizualizációkat végezni, csak ha hasznosnak találod. A Dzogcsen nem fokozatos út, ahol lépésről lépésre lehet csak haladni. Nem olyan, mint az állami iskolarendszer, ahol minden osztályt ki kell járni, egyiket a másik után, és végül a 12. osztály elvégzése után végre Dzogcsent gyakorolhatsz. Nem így megy, és nem is így tanítják. Amikor a Dzogcsent tanítják, akkor rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma. Mindegyikünknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése, ami előző életek révén alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk. Néhány ember számára szerzetessé vagy szerzetesnővé válni igen hasznos, sőt szükséges lehet, mások számára egyáltalán nem. Mindegyikünknek meg kell találnia, hol tart a spirituális folyamatban.
Lehet erős egód, és mondhatod, hogy természetesen fejlett spirituális személy vagy, és a csúcson, a Dzogcsennel és Mahámudrával kezded. Nos, hamarosan rájössz, nincs meg a kapacitásod hozzá. Szívod a szert, mint a drogot, de tönkreteszed magad, és még csak nem is jössz rá, míg a bardó-ba nem jutsz, akkor pedig túl késő a hiba kijavításához. Tehát a Dzogcsen-gyakorló részére egy szabály létezik: tudatosnak lenni és nem szétszóródni. Minden helyzetben azt tedd, ami megfelelő, és tégy meg minden tőled telhetőt. A körülmények oly változóak, hogy lehetetlenség szabályt hozni arra, mit tégy, mit ne tégy. Tökéletesen tudatában kell lenned, hogyan alakulnak ki a helyzetek, aztán dolgoznod kell velük.
Így tehát a Dzogcsen-gyakorlónak nem kell a lemondás vagy a vízió átalakításának gyakorlatát végezni. Ez az, amiért a Dzogcsenben nyitott szemmel meditálunk, ugyanakkor tantrikus gyakorlat közben lecsukjuk a szemünket, mivel úgy könnyebb vizualizálni. Bármi jelenik is meg a Dzogcsenben, az nem más, mint a tudat természetének saját természete, tökéletesen megfelelő, ön-tökéletes. Nem kell megváltoztatnunk, csupán tudatában maradnunk és együttműködnünk vele. Ha tudatossággal együttműködünk vele, bármi kel fel, magától megszabadul. Ahelyett, hogy elnyomnánk vagy elutasítanánk valamit, rossznak minősítve, ahelyett, hogy ellenszert alkalmaznánk, ahogy ezt a szutrikus meditációban tesszük, ahelyett, hogy fognánk ezt az energiát és istenséggé alakítanánk, mint a tantrikus meditációban, a Dzogcsenben a módszer az ön-felszabadítás. Bármi merül fel, tökéletesen rendben van, ahogy van, csupán lazítanunk kell. Ha nem teszünk ellene semmit, nem gondolunk rá, nem ítéljük jónak vagy rossznak, hagyjuk, hogy legyen a maga dimenziójában, felszabadítja önmagát, visszaolvad a tudat természetének hatalmas nyitott terébe, ugyanúgy, ahogy a felhők is feloszlanak a hatalmas tiszta égbolton, és láthatjuk a napot és a kék eget. Mindezt megtapasztalhatjuk, de nem juthatunk hozzá magyarázatok, illetve könyvek olvasása által. Ezért magától titkos a Dzogcsen. Még akkor is az, ha kiterjedt és bő magyarázatot kapsz felőle, az még nem tapasztalat, így ha nem tapasztalod meg a Rigpát, ha nem tapasztalod meg a tudat természetét, nem tudod, mi az, így minden más csak blabla, sok-sok felesleges szó és fogalom marad. A Dzogcsen a fogalmak és a szavak fölött áll.
A másik ok, ami miatt a Dzogcsen titkos volt Tibetben, a kontempláció állapota, azaz a Dzogcsen, mely az ok-okozat, a karma fölött áll. Az a mód, ahogy a tudatunk általában működik, az karma, ok és okozat. Ugyanúgy, ahogy a tükör a különböző tükörképek fölött áll, a tudat természete, ami a Dzogcsen, a Nagy Tökéletesség igazi jelentése szintén fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének. Ha a tudat természetében, megvilágosodott Buddha-természetedben tartózkodsz, fölébe kerülsz az időnek és történésnek, a karmának és az okozatiságnak. Ám abban a pillanatban, mikor a tudatba visszaesel, újra a történetbe és az időbe, karmába és okozatiságba érkezel. Ezért mondjuk, hogy a Buddha tevékenysége megvilágosodott tevékenység, nem fogalmakból, döntésekből és ítéletekből származik, hanem a tiszta őseredeti tudatosságból. Ez a tudatosság nem passzív, hanem aktív, nincs különbség a Buddha éber tudatossága és cselekvése között.
Azért is titkos volt a Dzogcsen Tibetben, mert aláásta az okozatiság konvencionális felfogását, amely fenntartja a társadalom hatalmi struktúráját. Így a királyok nem akarják, hogy ismerjük a Dzogcsent, mivel ha valóban ismerjük és tapasztaljuk a Rigpát és a kontemplációt, nem vesszük többé komolyan a király hatalmát. Ezért ők szívesebben látnak bennünket feltételekhez kötött lényeknek a szamszárában, ami manapság azt jelenti, kedves kicsi fogyasztó maradsz, aki mindent megvesz, amit a televízió vagy a bevásárlóközpont reklámoz. Ezért akarják most is, hogy a Dzogcsen titkos maradjon. Ha tényleg megismered a Rigpát tapasztalatból, nem veszed a televíziót sem többé olyan komolyan.
H.T.: A tudat működése nyilván a világ sok más helyén is érdekelte az embereket. Léteznek-e még olyan tanítások szerte a világon amelyek a tudat természetével foglalkoznak, hasonlóan a Dzogcsenhez?
J.M.R.: Igen. Például, ha a Szutra, Tantra és Upadésa hármas rendszerét vesszük, ahol az Upadésa titkos szóbeli instrukciót jelent, tibeti összefüggésben a Dzogcsent és a Mahámudrát foglalja magába. A Dzogcsen Tibetben a két régi iskolától a Nyingmapa és a Bön hagyományból származik. Mindkét esetben ugyanarról a Dzogcsenről van szó. A bönpo iskola szerint a Dzogcsen Közép-Ázsiából ered. Az új Tantra rendszerben a XI. századtól a Szakjapa és a Gelugpa iskolák Mahámudrát tanítanak. A Mahámudrá felfogása teljesen megegyezett a Dzogcsen szemd-ével, mivel mindkét esetben beszélnek a négy kontemplációról, a négy jógáról stb. Ez Gampópa Mahámudrája.
Létezik egy másik Mahámudrá is, amely szigorúan tantrikus, először transzformációs gyakorlatot kell végezni, feloszlatni a vizualizációt, hogy a kontempláció állapotába érjünk. Gampópa Mahámudrájában és Dzogcsenében ez nem szükséges, csak akkor, ha hasznosnak találod. A Szutra hagyományban a Zent mint Upadésát tanítják. A legfontosabb különbség a Zen vagy Csan és a Dzogcsen között, hogy bár mindegyik ugyanarról a sunjatá-ról vagy ürességről beszél, de a Dzogcsen még nagy hangsúlyt fektet a tiszta világosságra is. Erről a Zen nem beszél, de biztos vagyok benne, hogy Zen-gyakorlók is megtapsztalják a tiszta világosságot.
A Vipassana meditáció gyakorlata burmai hagyomány, és szintén Upadésa abból a szempontból, hogy hangsúlyos a szmrti vagy figyelmes jelenlét, a samata vagy elnyugtatott tudat és a Vipassana vagy átható belátás. Mindez nagyon hasonló ahhoz a módhoz, ahogy a Dzogcsenben és a Mahámudrában mutatjuk be a gyakorlatokat.
Ha a buddhista hagyományon kívül tekintünk, találunk olyan hindu tanítókat, mint Mahásrí, aki nagyon közel áll a Dzogcsenhez atmavicsara módszerével. Krisnamurti, akivel volt szerencsém Delhiben találkozni évekkel ezelőtt, valójában Dzogcsent tanított. De találhatunk párhuzamokat a kasmíri Saivizmusban a hindu Tantrában és a kínai Taoizmusban is.
Ha nyugaton vizsgálódunk, sokan kutatják Eckhart mester, a híres misztikus munkáját. Az Egyesült Államokban pedig egyre bővül azok köre, akik Plotinos misztikus filozófiáját tanulmányozzák, és sok párhuzamot találnak tanításaiban a Dzogcsennel és a Madhjamaka filozófiával. Plotinos egyiptomi volt, és ugyanúgy, mint Jézusnak, lehettek történelmi kapcsolatai a buddhizmussal. Tanítójának, Amonius Sakka-nak indiai tanítói voltak, akik valószínűleg buddhisták lehettek. Plotinos nagyon szeretett volna eljutni Indiába, hogy folytassa tanulmányait. Ezzel a szándékkal csatlakozott a római sereghez, de nem járt sikerrel, mert a sereg elvesztette a háborút, így Plotinos sohasem jutott el Indiába. Rómába ment, és ott tanított. Még különösebb egy buddhista szerzetes felfedezése, aki Ausztráliában antropológiát tanult, és kutatást végzett bennszülött ausztráliai törzsek körében, kinn a sivatagban. Pontosan olyan vízió-gyakorlatokat talált hagyományukban, mint amilyeneket a tibeti Dzogcsen Tögál tartalmaz, ami pedig nem lehet csupán samanisztikus megközelítés. A fent említett gyakorlatokat nem nevezik Dzogcsennek, de megközelítésük nagyon hasonló lehet a világ más-más részeiben, illetve különböző történelmi időkben.
A teljes szöveg: http://nol.hu/archivum
John Myrdhin Reynolds honlapja: www.vajranatha.com
Részlet a beszélgetésből:
H.T.: Mind a szutrikus mind a tantrikus tanítások állítják, hogy az előkészítő gyakorlatok alapozása nélkül nehéz hozzáférni a magasabb szintek megvalósításához. Az a veszély is fennáll, hogy bajba kerül az ember, és még jobban összezavarodik a tudata. Miért gondolja, hogy ez az idő megfelelő a Dzogcsen tanítására, amely a legmagasabb szintű tanítás?
J.M.R.: Én a két régi iskola, a Nyingmapa és Bön szemlélete szerint beszélek. Ha más iskolák lámáit kérdezzük, egészen mást hallunk. A nyingmapák és a bönpók szerint Buddha tanítása három szinten szólal meg: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A Szutra tanításai nem titkosak, Buddha nyilvános tanításait tartalmazzák olyan témákban mint filozófia, pszichológia és így tovább. Úgy halad az ember benne, hogy fogadalmakat tesz, elkötelezettséget vállal, kezdve a menedékvétellel, együttérzést és a megvilágosodás gondolatát fejleszti ki.
Második a Tantra szintje, amit nem szabad összekeverni a Dzogcsennel. Kapcsolódnak egymáshoz, de módszereik különbözőek. A Tantra beavatási rendszer. Mielőtt megkapnánk a tanítást és a gyakorlatot, beavatást kell kapnunk. Így csak a beavatottaknak szól. Ugyanakkor széles körben adnak beavatásokat a tibeti lámák itt, nyugaton is. Nagyon is lehetséges, hogy a nyugatiak beavatásokat kapjanak ezekhez a gyakorlatokhoz. Titkosságát tekintve a kjerim, vagy vizualizációs gyakorlatok nem olyan titkosak, nem is különböznek más vallások hasonló gyakorlataitól, melyekben felidézzük az isteni formát, istenséget, angyalt, és akkor tapasztaljuk, hogy a spirituális energia, az áldás, a bölcsesség árad ebből az isteni formából belénk.
Azután a magasabb tantrákban ön-átalakítás történik, melynek során isteni formává alakulunk, hogy még közelebb kerüljünk azokhoz a képességekhez és bölcsességekhez, melyeket a felidézett archetipikus minőség képvisel. Ezt nyugodtan végezhetjük, ha megkaptuk a beavatást, a vizualizációt és az instrukciót hozzá. Valamivel titkosabb szint a belső jógagyakorlatok szintje, amit tibetiül cá lung néven ismerünk. Ha nem eléggé jól ismered a gyakorlatokat, kárt okozhatsz magadban mind fizikailag, mind pszichikai energiád keringési rendszerében, mint amilyen a kundalíni. Ámbár nincs semmiféle veszély, ha megkaptad a megfelelő instrukciókat és azok szerint haladsz, de ezt például nem lehet pusztán könyvekből megtanulni. Igaz, hogy a hatha jóga is ebből a hagyományból nőtt ki, de kiragadták eredeti spirituális környezetéből, és itt nyugaton főként fogyókúraként alkalmazzák. Lehet, hogy jobban érzed magad tőle és tényleg fogysz is, de magasabb spirituális célja van a hatha jógának és más jógáknak is, amelyeket megtartottak ezoterikus formában azok számára, akiket megfelelően beavattak és instrukciókkal elláttak.
(...) A Tantra rendszerében, ahogy azt mi nyugaton ismerjük, van előkészítő gyakorlat, vagy ngöndro, amely a százezer leborulással kezdődik, vannak gyakorlatok az elhomályosulások megtisztítására, jó karma gyűjtésére, és aztán a guru-jóga felépítésére, ami általában eléggé szektás természetű. A ngöndro, vagy előkészítő gyakorlat a tantrikus rendszer sajátja, nem a Dzogcsené.
A Dzogcsen más előkészítő gyakorlatot használ, melyet rushen-nek hívunk. Ez a rushen készít fel a közvetlen bevezetésre. Az egyetlen út a tudat természetének megismeréséhez a tudaton keresztül vezet. Ezért először ki kell deríteni, mi is a tudat. Ezen gyakorlatok során szembesülünk saját tudatunkkal. Ez olyan, mintha szembenéznénk magunkkal a tükörben. Ez az előkészület szükséges a Dzogcsenben.
A közvetlen bevezetés során felmutatnak neked valamit, aminek előtte nem voltál tudatában. A tudat természete mindig jelen van, akár feismered, akár nem. Olyan, mint a nap az égen. Mindig ott van, ha nem lenne, semmit sem láthatnánk. A tudat természete nélkül a világon semminek sem lehetnénk tudatában, nem lenne tudatosság sehol sem az univerzumban.
Ha a Szutra rendszerében fogalmazunk, buddha-természetről beszélünk, ám a Dzogcsenben azt mondjuk, szemnyi, vagyis a tudat természete. Hol van a buddha-természet azonnali tapasztalásunk vonatkozásában? Ott van, ahol a tudat természete, azaz az éber tudatosság képességeként. Ezt különösen a közvetlen bevezetés viszonylatában különböző példák illusztrálják: a tudat természete olyan, mint a tükör, és a tükörnek megvan az a képessége, hogy mindent tükröz, amit elé tesznek, legyen az szép vagy csúnya, jó vagy rossz, világos vagy sötét. Bármit tesznek is elé, bármit tükrözzön is vissza, semmilyen módon nem változtatja meg a saját tükör-természetét. Ugyanígy működik a tudat természete is, bárminek tudatába kerül, ami felmerül a tudatban ebben az életben, vagy bármelyik másikban. Ám ezek a jelenségek semmiféleképpen nem módosítják vagy változtatják meg a buddha-természetet, vagyis a tudat természetét. Ebben a közvetlen bevezetésben mindenféle példázattal élnek, mivel ha nem tennék, sokféle félreértés merülhetne fel. Mégis, ha gyakorolni kezdjük, nem lehetnek olyan veszélyes következményei, mint a rosszul végzett belső jógának, a cá-lung-nak, vagy mint a helytelenül alkalmazott védelmező gyakorlatoknak. Inkább csak annyi történik, hogy félreértésünk miatt nem értjük meg, miről beszél a Dzogcsen. A Dzogcsen nem egy megváltoztatott tudatállapot csupán, mint ahogy az a sámánizmusban jelen van, vagy mint erős alkoholizálás vagy hasis-szívás után érzünk. Ezek mind tapasztalások. Lehet, hogy jól felszökik az adrenalin-szintünk motorozás után, de ez nem hasonlítható a Dzogcsen kontemplációhoz, vagy ahhoz, amit a tudat természetén értünk. A tudat természete mindezen tapasztalatok fölött van, és mindegyikük csak a vele való összefüggésben jelenhet meg, matrix számukra, ugyanúgy, mint ahogy a tükör is fölötte áll minden tükröződésnek, amely benne megjelenik. Az egyetlen veszély a Dzogcsenben, hogy félreértjük, és hamis elképzelések alapján indokoljuk vele a társadalomban mutatott otromba magatartásunkat. Amikor azt mondjuk, a tudat természete fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének, akkor ez nem azt jelenti, hogy ürügyként használható a kábítószerezéshez, vagy ahhoz, hogy felelőtlenül és gorombán viselkedjünk, mivel nem mentesülünk a karmától pusztán azzal, hogy azt gondoljuk, Dzogcsent gyakorlunk. Például, ha valaki azt mondja: „Ó, én Dzogcsen-gyakorló vagyok és a tudat természetében időzöm az idő nagy részében”, akkor biztosra vehetjük, hogy nem a tudat természetében van, mivel gondolkodik és szóvá is teszi azt. A gondolkodás, a fecsegés a tudat funkciói, és nem a tudat természetéé. Az egyetlen mód, hogy a tudat természetébe jussunk, a kontempláció gyakorlata, ami a tudat funkciói fölé visz minket. Ha a tudat természetében időzünk, azaz a tükör a létmódunk és a kontempláció állapotában vagyunk, csupán akkor mentesülünk a karmától. Máskülönben bármit csinálunk, mindennapi életünkben karmát generálunk, még akkor is, ha azt képzeljük, Dzogcsen-gyakorlók vagyunk. Amikor gondolkozunk felőle, nem vagyunk a Dzogcsenben, hanem csupán az illúzióink és a gondolataink tartanak fogva mi
nket.
Tehát igencsak lehetséges, hogy téves az elképzelésünk a Dzogcsenről, visszaélünk a használatával, például úgy, hogy rossz magatartáshoz ürügyül, vagy pénzszerzésre használjuk, mint az Egyesült Államokban, ahol a Dzogcsent ugyanúgy kiárusítják, mint minden mást. (...)
H.T.: A Dzogcsen tanítások azt mondják, hogy bármi jelenik is meg előttünk, annak végső igazsága a tudat természetében van. A cselekvés pillanatában mi dönti el, hogy a cselekedet saját vagy mások fejlődését szolgálja?
J.M.R.: Akkor, amikor döntést hozunk, gondolkodunk, és nem tartózkodunk a tudat természetében – ez a tudat funkciója. Ennek semmi köze nincs a megvilágosodottsághoz. A megvilágosodott lény, mint a Buddha, a tudat természetében időzik folyamatosan, és nem gondolkodik. Megnyilvánulása annak, amit tibetiül jesé-nek hívunk, az őseredeti tudatosságnak, és ezen jese rendelkezik aktivitással. Öt jese, azaz őseredeti tudatosság van a Tantrában és a Dzogcsenben. Tehát a Buddha, mint megvilágosodott lény nem hoz döntéseket. A Buddha pontosan és világosan tudja, mi történik és tudatossága, ami egyben aktivitása, nem más, mint teljes együttérzés. Nem vagyunk a megvilágosodás állapotában, ezért kissé vezetésre, vizsgálódásra, pradzsnyára azaz megkülönböztető bölcsességre van szükségünk, hogy lássuk, mire megy ki a tett. Nos, ha megkérdezed, ki, vagy mi hozza a döntést, a válaszhoz leülsz, meditálsz, megkeresed ezt a tudatot, mely tudatos, megkeresed a döntéshozót. Mit találsz? Ez az a kérdés, amit a Dzogcsen felvet.
H.T.: Hogyan tud a spirituális ösvényt – különösen a Dzogcsent követő - gyakorló társadalomban létezni, ha nem mond le a világról és nem távozik fizikailag is? Könnyen antiszociális személyiséggé válhat.
J.M.R.: Itt kategóriákat kell újból tisztázni. Említettük már, hogy a tanításnak három szintje van: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A lemondás a Szutra tanításaihoz tartozik. A szerzetes fogadalmai, felszentelése a Szutra rendszer része és módszere. A lemondás lényege: eltávozni a világból, föladni a vágyakat, a ragaszkodást, a negatív érzelmeket, az egóhoz való ragaszkodást stb. Ez egy érvényes spirituális módszer. A Dzogcsenben nincs miről lemondani és nincsenek korlátai. Használhatja a Szutra rendszer bármelyik módszerét, bármilyen meditációt. Dzogcsen-gyakorlóként lehetsz szerzetes vagy nem. Nem tartozik a lényeghez. A szerzetes életformája a Szutra rendszerhez tartozik, nem a Dzogcsen lényegéhez. A Dzogcsen nem kéri tőled, hogy hagyd el a világot. A Tantra módszere megint más. A Tantra az energia dimenziójával dolgozik. A transzformáció útja. Energia-dimenziónk egyik aspektusa a víziónk. A Tantrában a víziónkat alakítjuk át folyamatosan, azt, ahogyan a világot tekintjük. Átalakítjuk tisztátalan karmikus víziónkat, ami az, ahogyan a világ számunkra elhomályosult, közönséges érző lények számára megjelenik, a tudat tiszta archetípusaivá, tiszta vízióvá, ahol a világot fenséges mandalának, az élőlényeket pedig megvilágosodott lényeknek látjuk. Ez a transzformációs energia és az átalakítás módszere, de nem a Dzogcsené.
Ahhoz, hogy Dzogcsent gyakoroljunk, nem kell visszavonulni, elhagyni a világot. Megteheted, ha hasznosnak találod, de ha nem, nem szükséges. Más oldalról tekintve nem szükséges kifinomult tantrikus szertartásokat és vizualizációkat végezni, csak ha hasznosnak találod. A Dzogcsen nem fokozatos út, ahol lépésről lépésre lehet csak haladni. Nem olyan, mint az állami iskolarendszer, ahol minden osztályt ki kell járni, egyiket a másik után, és végül a 12. osztály elvégzése után végre Dzogcsent gyakorolhatsz. Nem így megy, és nem is így tanítják. Amikor a Dzogcsent tanítják, akkor rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma. Mindegyikünknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése, ami előző életek révén alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk. Néhány ember számára szerzetessé vagy szerzetesnővé válni igen hasznos, sőt szükséges lehet, mások számára egyáltalán nem. Mindegyikünknek meg kell találnia, hol tart a spirituális folyamatban.
Lehet erős egód, és mondhatod, hogy természetesen fejlett spirituális személy vagy, és a csúcson, a Dzogcsennel és Mahámudrával kezded. Nos, hamarosan rájössz, nincs meg a kapacitásod hozzá. Szívod a szert, mint a drogot, de tönkreteszed magad, és még csak nem is jössz rá, míg a bardó-ba nem jutsz, akkor pedig túl késő a hiba kijavításához. Tehát a Dzogcsen-gyakorló részére egy szabály létezik: tudatosnak lenni és nem szétszóródni. Minden helyzetben azt tedd, ami megfelelő, és tégy meg minden tőled telhetőt. A körülmények oly változóak, hogy lehetetlenség szabályt hozni arra, mit tégy, mit ne tégy. Tökéletesen tudatában kell lenned, hogyan alakulnak ki a helyzetek, aztán dolgoznod kell velük.
Így tehát a Dzogcsen-gyakorlónak nem kell a lemondás vagy a vízió átalakításának gyakorlatát végezni. Ez az, amiért a Dzogcsenben nyitott szemmel meditálunk, ugyanakkor tantrikus gyakorlat közben lecsukjuk a szemünket, mivel úgy könnyebb vizualizálni. Bármi jelenik is meg a Dzogcsenben, az nem más, mint a tudat természetének saját természete, tökéletesen megfelelő, ön-tökéletes. Nem kell megváltoztatnunk, csupán tudatában maradnunk és együttműködnünk vele. Ha tudatossággal együttműködünk vele, bármi kel fel, magától megszabadul. Ahelyett, hogy elnyomnánk vagy elutasítanánk valamit, rossznak minősítve, ahelyett, hogy ellenszert alkalmaznánk, ahogy ezt a szutrikus meditációban tesszük, ahelyett, hogy fognánk ezt az energiát és istenséggé alakítanánk, mint a tantrikus meditációban, a Dzogcsenben a módszer az ön-felszabadítás. Bármi merül fel, tökéletesen rendben van, ahogy van, csupán lazítanunk kell. Ha nem teszünk ellene semmit, nem gondolunk rá, nem ítéljük jónak vagy rossznak, hagyjuk, hogy legyen a maga dimenziójában, felszabadítja önmagát, visszaolvad a tudat természetének hatalmas nyitott terébe, ugyanúgy, ahogy a felhők is feloszlanak a hatalmas tiszta égbolton, és láthatjuk a napot és a kék eget. Mindezt megtapasztalhatjuk, de nem juthatunk hozzá magyarázatok, illetve könyvek olvasása által. Ezért magától titkos a Dzogcsen. Még akkor is az, ha kiterjedt és bő magyarázatot kapsz felőle, az még nem tapasztalat, így ha nem tapasztalod meg a Rigpát, ha nem tapasztalod meg a tudat természetét, nem tudod, mi az, így minden más csak blabla, sok-sok felesleges szó és fogalom marad. A Dzogcsen a fogalmak és a szavak fölött áll.
A másik ok, ami miatt a Dzogcsen titkos volt Tibetben, a kontempláció állapota, azaz a Dzogcsen, mely az ok-okozat, a karma fölött áll. Az a mód, ahogy a tudatunk általában működik, az karma, ok és okozat. Ugyanúgy, ahogy a tükör a különböző tükörképek fölött áll, a tudat természete, ami a Dzogcsen, a Nagy Tökéletesség igazi jelentése szintén fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének. Ha a tudat természetében, megvilágosodott Buddha-természetedben tartózkodsz, fölébe kerülsz az időnek és történésnek, a karmának és az okozatiságnak. Ám abban a pillanatban, mikor a tudatba visszaesel, újra a történetbe és az időbe, karmába és okozatiságba érkezel. Ezért mondjuk, hogy a Buddha tevékenysége megvilágosodott tevékenység, nem fogalmakból, döntésekből és ítéletekből származik, hanem a tiszta őseredeti tudatosságból. Ez a tudatosság nem passzív, hanem aktív, nincs különbség a Buddha éber tudatossága és cselekvése között.
Azért is titkos volt a Dzogcsen Tibetben, mert aláásta az okozatiság konvencionális felfogását, amely fenntartja a társadalom hatalmi struktúráját. Így a királyok nem akarják, hogy ismerjük a Dzogcsent, mivel ha valóban ismerjük és tapasztaljuk a Rigpát és a kontemplációt, nem vesszük többé komolyan a király hatalmát. Ezért ők szívesebben látnak bennünket feltételekhez kötött lényeknek a szamszárában, ami manapság azt jelenti, kedves kicsi fogyasztó maradsz, aki mindent megvesz, amit a televízió vagy a bevásárlóközpont reklámoz. Ezért akarják most is, hogy a Dzogcsen titkos maradjon. Ha tényleg megismered a Rigpát tapasztalatból, nem veszed a televíziót sem többé olyan komolyan.
H.T.: A tudat működése nyilván a világ sok más helyén is érdekelte az embereket. Léteznek-e még olyan tanítások szerte a világon amelyek a tudat természetével foglalkoznak, hasonlóan a Dzogcsenhez?
J.M.R.: Igen. Például, ha a Szutra, Tantra és Upadésa hármas rendszerét vesszük, ahol az Upadésa titkos szóbeli instrukciót jelent, tibeti összefüggésben a Dzogcsent és a Mahámudrát foglalja magába. A Dzogcsen Tibetben a két régi iskolától a Nyingmapa és a Bön hagyományból származik. Mindkét esetben ugyanarról a Dzogcsenről van szó. A bönpo iskola szerint a Dzogcsen Közép-Ázsiából ered. Az új Tantra rendszerben a XI. századtól a Szakjapa és a Gelugpa iskolák Mahámudrát tanítanak. A Mahámudrá felfogása teljesen megegyezett a Dzogcsen szemd-ével, mivel mindkét esetben beszélnek a négy kontemplációról, a négy jógáról stb. Ez Gampópa Mahámudrája.
Létezik egy másik Mahámudrá is, amely szigorúan tantrikus, először transzformációs gyakorlatot kell végezni, feloszlatni a vizualizációt, hogy a kontempláció állapotába érjünk. Gampópa Mahámudrájában és Dzogcsenében ez nem szükséges, csak akkor, ha hasznosnak találod. A Szutra hagyományban a Zent mint Upadésát tanítják. A legfontosabb különbség a Zen vagy Csan és a Dzogcsen között, hogy bár mindegyik ugyanarról a sunjatá-ról vagy ürességről beszél, de a Dzogcsen még nagy hangsúlyt fektet a tiszta világosságra is. Erről a Zen nem beszél, de biztos vagyok benne, hogy Zen-gyakorlók is megtapsztalják a tiszta világosságot.
A Vipassana meditáció gyakorlata burmai hagyomány, és szintén Upadésa abból a szempontból, hogy hangsúlyos a szmrti vagy figyelmes jelenlét, a samata vagy elnyugtatott tudat és a Vipassana vagy átható belátás. Mindez nagyon hasonló ahhoz a módhoz, ahogy a Dzogcsenben és a Mahámudrában mutatjuk be a gyakorlatokat.
Ha a buddhista hagyományon kívül tekintünk, találunk olyan hindu tanítókat, mint Mahásrí, aki nagyon közel áll a Dzogcsenhez atmavicsara módszerével. Krisnamurti, akivel volt szerencsém Delhiben találkozni évekkel ezelőtt, valójában Dzogcsent tanított. De találhatunk párhuzamokat a kasmíri Saivizmusban a hindu Tantrában és a kínai Taoizmusban is.
Ha nyugaton vizsgálódunk, sokan kutatják Eckhart mester, a híres misztikus munkáját. Az Egyesült Államokban pedig egyre bővül azok köre, akik Plotinos misztikus filozófiáját tanulmányozzák, és sok párhuzamot találnak tanításaiban a Dzogcsennel és a Madhjamaka filozófiával. Plotinos egyiptomi volt, és ugyanúgy, mint Jézusnak, lehettek történelmi kapcsolatai a buddhizmussal. Tanítójának, Amonius Sakka-nak indiai tanítói voltak, akik valószínűleg buddhisták lehettek. Plotinos nagyon szeretett volna eljutni Indiába, hogy folytassa tanulmányait. Ezzel a szándékkal csatlakozott a római sereghez, de nem járt sikerrel, mert a sereg elvesztette a háborút, így Plotinos sohasem jutott el Indiába. Rómába ment, és ott tanított. Még különösebb egy buddhista szerzetes felfedezése, aki Ausztráliában antropológiát tanult, és kutatást végzett bennszülött ausztráliai törzsek körében, kinn a sivatagban. Pontosan olyan vízió-gyakorlatokat talált hagyományukban, mint amilyeneket a tibeti Dzogcsen Tögál tartalmaz, ami pedig nem lehet csupán samanisztikus megközelítés. A fent említett gyakorlatokat nem nevezik Dzogcsennek, de megközelítésük nagyon hasonló lehet a világ más-más részeiben, illetve különböző történelmi időkben.
A teljes szöveg: http://nol.hu/archivum
John Myrdhin Reynolds honlapja: www.vajranatha.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése