A botrány szemtelen és a megbocsátást leköpi

"Nem bűn, valami más történt itt. A nürnbergi perben, amelyben a német fasiszta vezérek fölött ítélkeztek, ez a valami világosan megnyilatkozott, de csak kevesen vették észre. A fasiszták elsősorban nem gonosztevők voltak; ez ma már igen jól látszik, ha másból nem is, abból, hogy ilyen lények egyebütt is éppen elegen éltek és élnek, és esetleg még vérlázítóbb tetteket követtek és követnek el."

"A per után pedig a német fasizmus hatalmi gyakorlata az egész földön elterjedt, annyira, hogy ma már alig-alig van nép és állam, amely a fasizmus által bevezetett hatalmi praxis tanulságai nélkül önmagát fenn tudná tartani. Amelyik pedig nem teszi, száját befogja, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Mindazokért a tettekért, amelyekért Hitler vezérkarát kivégezték, ma - újabb nürnbergi törvényszéknek - meg nem számlálható államfőt és minisztert és tábornokot kellene sürgősen vád alá helyeznie. Ma viszont az ilyen bíróság felállítására nincs lehetőség, hiszen a hitlerizmus közgyakorlattá lett.

Ezen kívül ma ott tartunk, hogy a nyílt bűncselekmények magasan az általánossá vált szennyes aljasság lemérhetetlen áradata fölött állnak; bizonyos tekintetben egy kirívó gaztett számunkra csaknem megkönnyebülés, de mindenképpen megkülönböztetett érték, amit az elaljasodottak milliói meg sem tudnak közelíteni."

"Olyan magatartás és életrend és belátás terjedt el, sőt vált csaknem kizárólagossá, amely a lezajlott ötven év történeti eseményeit nemcsak engedélyezi, hanem azokat magától értetődőnek tartja, mint mondják, ez kérem, történeti szükségszerűség. Persze a múlt század nevezetes elméletei által jól előkészítve (világnézetileg megalapozva), miután megállapítást nyert, hogy az ember természetes kiválasztás útján jött létre, ha egészséges állat akar lenni, morális gátlásait le kell vetnie, és ha népének vagy osztályának érdekeit hangoztatja, nyugodtan fosztogathat, és hazudozhat és öldökölhet, és a humanitás nevében pillanatok alatt több százezer lakosú várost tűntethet el a föld színéről.

Mindez kétségtelenül katasztrófának látszik, de mint ahogy az imént már erről szó esett, oly katasztrófának, amelyben a nagyságnak semmi nyoma, amelyben semmi komolyság, semmi tragikum, semmi vétség, annál inkább infernális atmoszférában való otthonosság, sajátságos piszok, amely azzal sem menthető, hogy az ember róla nem tud, mert nem is mentegetőzik, hanem olyan életet él, amely már majdnem semmi egyéb, mint a humánumnak nyíltan és szándékosan, sőt előre megfontoltan és kihívóan permanens bántalmazása.

A bűn fogalma tulajdonképpen elavult; az ember oly erőkkel él bizalmas közelségben, amelyektől eddig mindig irtózott, és amelyeket elrejtett és tagadott és üldözött; viszont itt ma a tisztátalanságban való jártasság olyan tüneményesen virtuóz fokát érték el, az élettechnika annyira állandósult és olyan általánossá vált, amire eddig példa nem volt."

"Minden jel arra vall, hogy ebben a drámai helyzetben egy eddig az emberiség által tiszteletben tartott életrend morzsolódik fel. Azért olyan kimondhatatlanul fájdalmas. A botrány ténye morális vagy művészi, vallásos vagy társadalmi megítélésen kívül áll. Itt marad előttünk mint kolosszális szemérmetlen tény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Pillanatnyilag csak annyit látunk, hogy a botrányhős a hagyományos értékskálával nem mérhető, mert a botrány hőse nem vétkes, hanem szennyes. Ezért hiányzik belőle mindennemű nagyság. A bűnben a nagyság az, hogy megbocsátást vár, és a bűn meg is bocsátható; a botrány szemtelen, és a megbocsátást leköpi. Ez a piszok az, amely a nürnbergi per vádlottjait jellemezte, és ez a hetyke, komisz és ronda hitványság jellemzi az azóta fellépett botrányhősöket, s ehhez képest a közönséges gaztett figyelemre méltó emberi érték. A bűnös megtörik, a pimasz kiölti a nyelvét."

"Nyugaton a gengszter, keleten a terrorista, akikre mindnyájan egyre veszélyesebben hasonlítani kezdünk. Az első világháború óta életünk mindinkább botránnyal szövődik át, vagyis, mondjuk, a világtörténet kezd botrányba fulladni. A katasztrófában semmi szépség, semmi komolyság. A megrázó katarzis teljes hiánya..."

(Szöveg: Hamvas Béla, képek: hírügynökségi tudósítások. 1. Izrael fehér foszfort vet be civilek ellen palesztin területeken, amely jelenleg is háborús bűncselekménynek számít. 2. A világ vezető "demokratikus" gazdasági államainak genovai tanácskozása ellen tüntető "panaszának meghallgatása után". 3. Oszama bin Laden halálhírét ünneplő tömeg Washingtonban. 4. "Mosolyfotó" a G8-ak találkozóján.)