Ebben az értelemben a háború (...) »a nagy exisztenciafilozófus«, aki az embert a Semmi kellős közepébe állítja, – a halálba. S itt valami hallatlanul nagy dolog történik: ez a Semmibe való beleállítás, amely megtanítja az embert, hogy az élet abszolút értelmetlenségének és céltalanságának sötét szakadékába és céltalanságába belenézzen és az élet semmisségét egész megrázó keservességében átélje, – ez a beállítás és élmény nem negatív. Ennek ellenkezője. Éppen ezen a Semmin, ezen az értelmetlenségen, ezen a végzetes céltalanságon gyullad ki valami egészen új, valami nagyszerűen termékeny, valami egészen más, mint az »élet«, legalábbis mint a földi és anyagi élet. »In deinem Nichts hoff’ich das All zu finden«, mondja Faust Mefisztónak. S ez így van. Amikor az ember átéli a Semmit, egyszerre szemben áll a Mindennel. S ez az új élmény: a Minden, – csak annak nyílik meg, aki a Semmit radikális módon átélte. Ez alól kivétel nincs. S ez az élmény a nagy választó: aki belemártotta magát a Semmibe, az megtermékenyült és él a Mindenben tovább.”
(Szöveg: Hamvas Béla, fotó: ismeretlen szerző)
3 megjegyzés:
Mindig megráz a Hamvas soraiból áradó erő...
A toltékok (Castaneda) ezt nevezték a szánalomnélküliség helyének, és az emberi forma elvesztésének.
Igen, egyetlen mondatból fel lehet ismerni, olyan egyedi megfogalmazást használ és annyira lényegretörő és pontos.
Így igaz. Összetéveszthetetlen.
Megjegyzés küldése