"Barnabás Maximus az őskortudomány egyetemi magántanára volt, de a tanítástól visszavonult, és erejét kizárólag kutatásainak szentelte. Régebben az egyetemen több féléven át a pneumatológiai históriából panszofisztikus alapon parafilológiai prekollégiumot tartott, és ez a felolvasássorozat akkoriban "A nagy Ri" címmel meg is jelent. Barnabás abból indult ki, hogy az ősvallás, amely a történet előtt az egész földön, még Ame-ri-kában is elterjedt Ri főisten tisztelete, amint a név mutatja. A kultusz valószínű központja Af-ri-kában volt, éspedig a szent hegy, a Ruvenzo-ri tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt, az úgynevezett elő-kelők (a görög a-ri-sztosz, amiből a mai a-ri-sztokrata), az ő feladatuk volt, hogy a szellemlényt (spi-ri-tus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Erről a helyről vándoroltak aztán ki például Ba-ri-ba, Ag-ri-gentunba, Antivá-ri-ba, Ko-ri-ntoszba, Pá-ri-zsba, Mad-ri-dba, Alexand-ri-ába. Az istenség nevét igen sok mai név még őrzi, mint például Sá-ri, Bi-ri, Ma-ri, Te-ri, Ka-ri, Pi-ri, Fe-ri, Gyu-ri. A római császárok részben még a nagy istenségtől való leszármazásban hittek, így Tibe-ri-us és Had-ri-anus. Az istenség színe vörös volt, mint azt a pi-rí-t, vi-rí-t szavak mutatják, és általában neki szenteltek mindent, ami hangos és erőteljes volt, példa erre: ri-kolt, ri-vall, ri-ad, ri-pakodik. Templomában a neki szentelt hetérák (ri-banc, ri-ma, latinul: meret-ri-x, törökül: hu-ri) éltek egészen különös módon; úgy, hogy a folyó fölött hidat építettek és házakat, ennek emlékét őrzi a velencei Ri-altó. Hadserege is volt, amelyben a fő rangot a centu-ri-ók és a condottie-ri-k viselték. Az ősi tisztelet egyik távolabbi pontja Zü-ri-chben, később pedig B-ri-stoliban volt. Angliában a kultusz, mint a b-ri-tek neve mutatja, a Ri-chárdok és a Hen-ri-kek alatt még élt."
"Az istenséget Indiában az a-ri-ák tisztelték, és a ksat-ri-ja kaszt volt nekik szentelve. Később a tisztelet már a pá-ri-ák közé süllyedt. Perzsiában a tisztelet jeleit a Tig-ri-s folyó és Dá-ri-us király neve őrzi. A tisztelet elég korán meghonosodott T-ri-estben és Ri-o de Janeiróban is, északon pedig a Missou-ri folyóig és az Onta-ri-ó-tóig terjedt, Norvégiában K-ri-sztiániáig. A múltban egész Szibé-ri-a ezt az istenséget tisztelte, nálunk a Saba-ri-a szó jelzi, hogy a vallás magas fokon állt. Az istenség tisztelete igen hangos volt, ünnepein a piros színt viselték, és szimbóluma általában nem az egyenes, hanem a parabolikus volt (homo-ri-t, dombo-ri-t). Szent madara a ri-gó volt, szent állata a kutya, amit a mai Bod-ri szó őriz. Szent hala a he-ri-ng, szent gyümölcse a ri-biszke volt. Egyik legnagyobb szentélye a Földközi-tengeren, Santo-ri-n szigetén volt, a kultusz innen származott át Algé-ri-ába, Etru-ri-ába, Bavá-ri-ába, Auszt-ri-ába és Hungá-ri-ába. A szent hegy belsejében az út titkos folyosókon át halad, ez volt a labi-ri-ntus, itt lakott a szent kakas, amely éjfélkor kuko-ri-kolt. A nagy istenség egyik későbbi formája a Merku-ri-us volt. A szentek közül Ci-ri-ll, Vikto-ri-án és Fló-ri-án még tudtak róla. A középkorban a lovagok közül T-ri-sztán. A játékok közül a k-ri-kett és a má-ri-ás volt neki szentelve. Nevét némely közmondás őrzi, mint például: ökö-ri-szik magában. Az istenségnek szentelt betegség a be-ri-be-ri volt. Ünnepeken nagy mulatságokat rendeztek (mu-ri, dá-ri-dó). A szent ételt, a ri-zst ették, és kuko-ri-ca (tenge-ri) leveleket lobogtattak, az ünnepen humoros jeleneteket is adtak elő, innen a ka-ri-katúra és a g-ri-masz szó eredete. Ezeknek az ünnepeknek a nyomait egész a Beh-ri-ng szorosig követni lehet. A kultusz centruma akkor Canterbu-ry volt. Az istenség szent köve a nef-ri-t, drágaköve pedig a be-ri-ll volt. Indiában az isten nevét a K-ri-sna szó őrzi, de a ri-shi éppen úgy, mint a mai napig használatos sh-ri szó is. Az istenséghez fűződő egyik mítosz azt beszéli, hogy fején pap-ri-kakoszorúval született."
(Részlet Hamvas Béla Karnevál című regényéből, fotók: P. Z.)
5 megjegyzés:
És akkor persze Ri-hárdó...:D
Na és Ad-ri? :)
Regény és alkímia: http://danyi.on.neobee.net/main/hamvas.html
Ezzel a regényrészlettel kapcsolatban megfordult a fejemben az, hogy Hamvas esetleg találkozhatott-e a manapság nagy nyilvánosságot élvező témával, melyszerint a magyarok a sumérok rokonai és hogy az emberiség egységes világkultúrájú volt, tehát egy nyelvet beszélt - és az ehhez kapcsolodó tetemes mennyiségű feltételezéssel.
Nem tudni, de ebből talán sejteni, hogy hallott valami ilyesfélét, esetleg attól függetlenül gondolkodott el rajta, hogy valaki a nyelvi hasonlóságok útján keres ilyen "összeesküvés-elméleteket". Eléggé gúnyos írás egyébként, de elgondolkodtató, erről az oldalról is nézve.
Persze, egész biztosan találkozott ilyen elméletekkel, nem új keletű témák ezek. A magyar-sumér nyelvrokonságról szóló elmélet is nagyon régi, tudtommal eredetileg nem is magyaroktól származik, hanem a sumér nyelvet felfedező külföldi kutatóktól.
Egyébként épp tegnap este olvastam megint Hamvast a magyar őstörténetről, majd talán bemásolok belőle néhány részt. Ő azt tartja valószínűnek, hogy az eurázsiai nomád népek és törzsek ugyanarról a - kínait megelőző - magas civilizációról töredeztek le.
Megjegyzés küldése