2011. nov. 22.

A tűz végül feléli összes tüzelőanyagát

"Az első megvilágosodási élmény, amely ‘folyamba lépés’-ként (szótápatti) ismert, az első a Felébredés négy egymásra következő fokozata között. Ezek mindegyike számos béklyó (szamjódzsana) levetésével vagy gyengítésével jár. A béklyók a nem-tudás, a tudatlanság megnyilvánulásai, amelyek a születés és halál körforgásához kötözik az embert. A folyamba lépés egyedülálló, radikális fordulatot jelent a gyakorló jelenlegi életében, és a szamszárában bejárt hosszú útján is. Ezen a ponton minden habozó kételkedés eltűnik a Buddha tanításának igazságával kapcsolatban; ezen a ponton eloszlanak a szertartások és rítusok megtisztító hatásáról alkotott hiedelmek, és ezen a ponton eltűnik a régóta dédelgetett elképzelés a maradandó személyes ‘én’-ről. A folyamba-lépettről azt mondják, hogy már legfeljebb csak hét újabb újraszületése lesz (mindegyik kedvező), mielőtt végül eléri a teljes Felébredést."

"Sarvam dukham, sarvam anityam"

"De a teljes Felébredésig még mindig hosszú az út. Ahogy a gyakorló megújult igyekezettel folytatja útját, még két fontosabb határon halad át: az egyik az egyszer-visszatérő (szakadágati) állapot, ami az érzéki vágyak és rosszindulat béklyóinak gyengülésével jár, a másik pedig a vissza-nem-térő ((an)ágati) állapot, amikor ettől a két béklyótól végleg megszabadul. A Felébredés utolsó fokozata (arahatta) akkor következik be, amikor a vágyakozás és önteltség legutolsó, legfinomabb szintjei is visszavonhatatlanul kialszanak. Ezen a ponton a gyakorló – most már arahant vagy ‘érdemes’ – megérkezik a Buddha tanításainak végpontjára. Véget vetve a tudatlanságnak, a szenvedésnek, az elégedetlenségnek és az újraszületéseknek, az arahant végre hallathatja a diadalkiáltást, amelyet a Buddha mondott ki először, Felébredése után: „A születés elenyészett, a jámborság útja beteljesedett, a feladat elvégeztetett. Evilági létemnek nincs folytatása.”

Az arahant élete hátralévő részét befelé éli, élvezve a Nibbána gyönyörűségét, végre biztonságban a további újraszületések lehetőségétől. Amikor az arahant világkorszak-hosszúságú múltbéli karmája végére ér, az arahant meghal, és belép a parinibbánába, elérve a teljes megszabadulást. Bár a nyelv nem rendelkezik elégséges kifejezőerővel ennek a rendkívüli eseménynek a leírásához, a Buddha ahhoz hasonlította, ami akkor történik, amikor a tűz végül feléli az összes tüzelőanyagát.

A buddhizmust néha azzal bírálják, hogy ‘negatív’ vagy ‘pesszimista’ vallás és filozófia. Kétségtelen, hogy az élet nem csupa szenvedés és csalódás, sokféle boldogságot és fennkölt örömet is kínál. Miért hát ez a kiábrándító buddhista rögeszme az elégedetlenségről és a szenvedésről?

A Buddha a tanításait arra a felismerésre alapozta, hogy a világban van elégedetlenség és szenvedés. Ezt a tényt senki sem vitathatja. A dukkha még a legnagyobb öröm és boldogság hátterében is ott lappang, előbb-utóbb ez a boldogság is biztosan véget ér, ahogyan biztos, hogy a nappalt az éjszaka követi. Ha a Buddha tanításai ezzel a megállapítással véget érnének, akkor valóban úgy gondolhatnánk, hogy pesszimisták, és az élet teljesen reménytelen. De ahogyan az orvos előírja a gyógymódot a betegségre, a Buddha reményt is ajánl (a harmadik Nemes Igazság) és gyógymódot is (a negyedik Nemes Igazság). A Buddha tanításai példátlan optimizmusra és örömre adnak okot. A tanítások a legnemesebb és legőszintébb boldogságot kínálják, nagyon nagy értéket és jelentőséget adva egy egyébként nyomasztó létezésnek. Egy modern tanító jól összefoglalta: „A buddhizmus komoly törekvés a boldogságra.”

(...) Napjainkban a médiát és a piacokat is elárasztják mindenféle spirituális tanítások. E manapság népszerű tanítások közül sok szabadon kölcsönöz a Buddhától, bár csak kevés van köztük, amelyik a Buddha tanításait a valódi kontextusukba helyezi. Az igazság komoly keresői így gyakran kénytelenek szembenézni azzal a kellemetlen feladattal, hogy kétes megbízhatóságú, töredékes tanításokon kell átvergődniük. Mit tudunk ezzel az egésszel kezdeni?

Szerencsére a Buddha hagyott számunkra némi egyszerű útmutatást, hogy segítsen eligazodni ebben a zavarba ejtő áradatban. Valahányszor olyan helyzetben találod magad, hogy bizonytalan vagy valamelyik tanítás hitelességében, jusson eszedbe a Buddha tanítása, amit mostohaanyjának adott:

“[Azok a tanítások, amelyek elősegítik] azon képességek kifejlesztését, amelyeket ekként ismerhetsz: ‘Ezek a képességek szenvedélyhez vezetnek és nem szenvedélymentességhez; béklyókhoz vezetnek és nem szabadsághoz; felhalmozáshoz és nem elengedéshez; hivalkodáshoz és nem szerénységhez; elégedetlenséghez és nem elégedettséghez; belebonyolódáshoz és nem visszavonultsághoz; lustasághoz és nem szívós kitartáshoz; nehézkességhez és nem az ettől való mentességhez: ezekről a tanításokról határozottan megállapíthatod: Ez nem a Dhamma, ez nem a Vinaja, ezek nem a Tanító útmutatásai.’ "


(Részlet John T. Bullitt: Mi a théraváda buddhizmus? című írásából, forrás: www.a-buddha-ujja, a fotó szerzője ismeretlen)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...