Egymás után, ahogy történt...

Mielőtt az előző posztban megkezdett témában tovább haladnánk, itt is közzéteszem annak a szútrának a teljes szövegét, amelyben a dhyánák kifejlesztésén alapuló buddhista meditációs praxis megvalósítási szintjeinek részletes leírása olvasható (a "sugárzó kontemplációk" módszeréről majd később lesz szó). Nincs sok szöveg, amelyben ez megtalálható, de a rendelkezésre álló dokumentumokból pontosan megismerhető az a módszer, amit a történelmi Buddha alkalmazott (feltéve, természetesen, ha a Páli Kánont autentikusnak fogadjuk el - nekem nincsenek kétségeim a hitelességét illetően). A szövegek egy részében a módszert a "Magasztos" mint saját maga által végigjárt útként mutatja be, de olyan is van - mint például az itt következő -, melyben azt részletezi, hogy az ő instrukciói alapján az egyik tanítványa hogyan hajtotta végre a gyakorlatokat.

"Középpont" Fotó: P. Z.

Az Anupada Sutta a Páli Kánon (a théraváda buddhizmus szövegeinek gyűjteménye) részét képezi, azon belül a Szutta Pitaka, tehát a Buddha tanításainak gyűjteményét tartalmazó "kosárban", még pontosabban a Maddzshima Nikája, vagyis a "Közepes hosszúságú beszédek" sorában található. A szuttában (szanszkritul: sutra) Buddha az egyik legismertebb tanítványa, Sáriputta (Sáriputra) erényeit, a meditációs gyakorlás során elért eredményeit sorolja fel. A fejezetben a négy dhyána (dzshána) és a négy anyagtalan állapot (arúpa dhyánák) pontos leírása is megtalálható.
Külön figyelmet érdemel, hogy Buddha azt mondja, "fél hónap alatt, bhikkhuk, Sāriputta sorra egymás után igaz belátást nyert a dhammákba" (szanszkritul: dharma). Ez még egyetlen dhyána esetén is rendkívül rövid idő, a mai korok emberének képességeihez mérten szinte elképzelhetetlen tudati rugalmasságról tesz tanúbizonyságot.

A bhikkhu szerzetest jelent, a dhammák (dharmák) szó ebben az értelemben az egyedileg elkülönült jelenségek sokaságát fejezi ki, a tapasztalás tényeit, eseményeket, késztetettségüket, vagyis létösszetevőket, lételemeket. A Tathágata kifejezés itt a Buddha szó szinonimája.

A szöveg nagyon sok fontos információkat tartalmaz a gyakorlók számára. A negyedik dhyánáig a megértés nem különösebben nehéz: valójában az elmélyedés tényezőinek a változása alapján azonosíthatók az egymásra épülő szintek (ebben a posztban részletesebben is van szó róla), és nem történik más, mint az egyre mélyebb tudatszinteket a lételemek újbóli és újbóli vizsgálata. Sokkal érdekesebb és egy külön értékelést is megér majd az első arúpa dhyánába lépés módszere, vagyis az a gyakorlat, amit a sutra "az anyagi forma érzékelésének transzcendálásával" megfogalmazással jelöl. (Ezzel itt most nem foglalkozunk.)

P. Z.

Anupada Sutta

1. Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban tartózkodott a Dzséta ligetben, Anáthapindika parkjában. Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket: „Bhikkhuk,” – s azok ekképp válaszoltak rá: „Tiszteletreméltó Urunk”.

A Magasztos a következőket mondotta:

2. „Bhikkhuk, Sāriputta bölcs, Sāriputta bölcsessége hatalmas, Sāriputta bölcsessége széles, Sāriputta bölcsessége örömteli, Sāriputta bölcsessége gyors, Sāriputta bölcsessége éles, Sāriputta bölcsessége átható. Fél hónap alatt, bhikkhuk, Sāriputta sorra egymás után igaz belátást nyert a dhammákba (anupadadhammavipassanā). Sāriputta igaz belátása a dhammákba, egymás után sorban, a következőképpen történt:

3. Nos, bhikkhuk, elszakadván az érzéki élvezetektől, elszakadván a nem üdvös dolgoktól Sāriputta belépett az elszakadásból született, gondolati megragadással és elemző gondolkozással kísért, elragadtatással és üdvözült boldogsággal telített első jhánába, és ebben időzött.

4. És az első jhánában ezeket a dhammákat – a gondolati megragadást (vitakka), az elemző gondolkozást (vicara), az elragadtatást (pīti), a boldogságot (sukha) és a tudat egyesítettségét (cittekaggatā); az érintést (phassa), az érzést (vedanā), az észlelést (saññā), a szándékot (cetanā), a tudatot (citta), a lelkesedést (chanda), az elhatározást (adhimokkha), az erőt (vīriya), az éberséget (sati), a felülemelkedett egykedvűséget (upekkhā), a figyelmet (manasikāra) – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

5. Továbbá, bhikkhuk, a gondolati megragadás és az elemző gondolkodás lecsendesítését követően Sāriputta belépett a második jhánába és ebben időzött, melyet a magabiztosság és a tudat nyugalma jellemez, a gondolati megragadástól és az elemző gondolkodástól mentes, s összeszedettségből született (samādhija) elragadtatással és üdvözült boldogsággal telített.

6. „És a második jhánában ezeket a dhammákat – a magabiztosságot , az elragadtatást, a boldogságot és a tudat egyesítettségét; az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot, a tudatot, a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

7. Továbbá, bhikkhuk, az elragadtatás elhalványulását követően Sāriputta felülemelkedett egykedvűségben időzött, éberen (sata) és tiszta tudatossággal (sampajāna), és a testében egyfajta üdvözült boldogságot élt át, melyet az ariyák így jellemeznek: „Boldog, aki felülemelkedett egykedvűségben időzik, éberen!” – így érte el, majd időzött a harmadik jhánában.

8. És a harmadik jhánában ezeket a dhammákat – az egykedvűséget, a boldogságot, az éberséget és a tiszta tudatosságot, a tudat egyesítettségét; az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot, a tudatot, a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

9. Továbbá, bhikkhuk, elhagyva az örömet és fájdalmat, a korábbi bánat és gyönyör eltűnésével Sāriputta belépett az örömön és fájdalmon túli negyedik jhánába, és ebben az állapotban tartózkodott, melyet a felülemelkedett egykedvűségnek köszönhetően az éberség tökéletes tisztasága jellemez.

10. És a negyedik jhánában ezeket a dhammákat – az egykedvűséget, a sem-kellemes–sem-fájdalmas érzést (adukkhamasukhā vedanā), a nyugalom szülte közömbösséget, az éberség tisztaságát, a tudat egyesítettségét; és az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot, a tudatot, a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

11. Továbbá, bhikkhuk, az anyagi forma érzékelésének transzcendálásával, az érzéki benyomások észlelésének eltűnésével, a sokféleség észlelésére vonatkozó oda nem figyeléssel, megértvén, hogy a „Tér végtelen”, Sāriputta belépett a Végtelen Tér érzékelési alapjába, és ebben időzött.

12. És a Végtelen Tér érzékelési alapjában ezeket a dhammákat – a Végtelen Tér kiterjedésének érzékelését, a tudat egyesítettségét; és az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot és a tudatot; a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

13. Továbbá, bhikkhuk, a Végtelen Tér érzékelési alapjának transzcendálásával, megértvén, hogy a „Tudat végtelen”, Sāriputta belépett a Végtelen Tudat érzékelési alapjába, és ebben időzött.

14. És a Végtelen Tudat érzékelési alapjában ezeket a dhammákat – a Végtelen Tudat tartományának érzékelését, a tudat egyesítettségét; és az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot és a tudatot; a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

15. Továbbá, bhikkhuk, a Végtelen Tudat érzékelési alapjának transzcendálásával, megértvén, „nincs semmi”, Sāriputta belépett a Nemlétezés érzékelési alapjába, és ebben időzött.

16. És a Nemlétezés érzékelési alapjában ezeket a dhammákat – a Nemlétezés tartományának érzékelését, a tudat egyesítettségét; és az érintést, az érzést, az észlelést, a szándékot és a tudatot; a lelkesedést, az elhatározást, az erőt, az éberséget, a felülemelkedett egykedvűséget, a figyelmet – mindezeket a dhammákat szemlélte sorban, ahogy következtek. Szemlélte eme dhammák felmerülését, szemlélte jelenlétüket, szemlélte eltűnésüket. Ily módon megértette: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

17. Továbbá, bhikkhuk, a Nemlétezés érzékelési alapjának transzcendálásával Sāriputta belépett a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapjába, és ebben időzött.

18. Éberen lépett ki a megvalósított állapotból. Éberen kilépvén, visszaemlékezett a dhammákra, melyek elmúltak, elenyésztek, átalakultak, imigyen: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Van magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy létezik.

19. Továbbá, bhikkhuk, a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapjának transzcendálásával Sāriputta belépett az észlelés és érzés megszűnésébe (saññāvedayitanirodha), és ebben időzött. És a Bölcsesség szemével látva mérgei (āsava) megsemmisültek.

20. Éberen lépett ki a megvalósított állapotból. Éberen kilépvén, visszaemlékezett a dhammákra, melyek elmúltak, elenyésztek, átalakultak, imigyen: „Valóban, ezek a dhammák nem lévén, létezésbe lépnek, létezvén újra elenyésznek.” Eme dhammákra nézve vonzódás és taszítás nélkül, függetlenül, leváltan, szabadon, elkülönülten időzött, akadályoktól megszabadult tudattal. Megértette: „Nincs magasabb megszabadulás”, és törekvése által megerősítette, hogy nem létezik.

21. Bhikkhuk, ha helyesen szólván így neveznének meg valakit: ’uralmat és tökéletességet nyert a nemes erényben, uralmat és tökéletességet nyert a nemes összeszedettségben, uralmat és tökéletességet nyert a nemes bölcsességben, uralmat és tökéletességet nyert a nemes megszabadulásban,’ helyesen szólván bizony Sariputtát kellene megnevezni eképpen.

22. Bhikkhuk, ha helyesen szólván így neveznének meg valakit: ’Ő a Magasztos igaz fia, az Ő szájából született, a Dhammából született, a Dhamma teremtette, a Dhamma örököse, nem az anyagi dolgok örököse’, helyesen szólván bizony Sāriputtát kellene megnevezni eképpen.

23. „Bhikkhuk, a Dhamma összehasonlíthatatlan kerekét, melyet a Tathāgata forgatott meg, Sāriputta helyesen tartja mozgásban.”

Így beszélt a Magasztos. A bhikkhuk elégedetten és örömmel hallgatták a Magasztos szavait.

Majjhima nikaya 111. Forrás: The Middle Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikaya. Translated by Bhikkhu Nanamoli and Bhikkhu Bodhi; 
Wisdom Publications, 2005

Fordítás: HoD [TURIYA] /2008.03.02. /korr.080817