Hol laknak a Mesterek?

Hol

laknak

a Mesterek,

itt, nálunk Nyugaton,

kik, úgy élnek, hogy benned a

kétely fel sem merül:

Tanításuk mögött érdek lapul?

Merre járnak a Mesterek, itt, nálunk Nyugaton,

kiket felkeresni nem csak múló divat,

s lábukhoz ülve

Érdem száll reád?

Hol laknak a Guruk, itt, nálunk Nyugaton,

kik Tilopa olaját kenik fel, kik Naropa

huszonnégy próbáját kiállják?

Merre járnak a Guruk, itt, nálunk Nyugaton,

kik Marpa nyomán ápolják a Tant, kik bűntől

az Égig jutottak, mint a Gyapotba Öltözött?

Hol laknak, s merre járnak a Buddhák,

itt, nálunk Nyugaton?

Luxuslakásban és fagyos híd alatt,

újsággal takart, alkalmi fekhelyen,

megkínzott kutyák közt, sivár menhelyen,

kiirtott erdőkben, a síró lombokon,

fuldokló halak közt, a sárga víz fölött,

a Gyógyítók és a Haldoklók között.

Ott vannak mindenütt!

Hol a Vágy elvakít, hol Harag vezérel és Tudatlan Gondolat.

Önzetlen Tettben, Helyes Beszédben, s Tiszta Gondolatban,

Fejedben, Torkodban, Szívedben, ott vannak Ők!

Nézz szét az utcán, vagy zsúfolt piacon,

És Zsibongó gyermekhad között!

Oh, mennyi, mennyi Buddha vesz körül,

Kik nap, mint nap álmodnak új, s újabb álmokat,

Míg el nem jő egy nap,

a Felébredés.

(Ermesz Csaba: Találkozásaim Buddhával című könyvéből)