(1947. VII.)
A Medio Kiadó gondozásában megjelent Hamvas Béla naplójának és jegyzeteinek gyűjteménye, amely az életműsorozat 23. és 24. kötete.
"(...) A Naplók negyed századot ölelnek fel (1942–1968), az idő múlásával a szerzőjük is változik, és ezt a változást érzi, értelmezi. Talán azok a legérdekesebb feljegyzések, amikor önmagával számot vet, a lelki stációit elemzi, és a megtett utat értékeli, a célt és a realizálás fokát összeveti. Mert számára a gondolat, szó és tett egysége, koherenciája alapkövetelmény, amit magával szemben támaszt. Nem autobiografikus szerző, nem fecseg fölöslegesen a kortársakról, nem leplez senkit le (bár van egy-két elejtett megjegyzése), és nem ad kulcsot a saját műveihez. Asztalfióknak ír, és a teljesítménnyel elégedetlen. Viszont elképesztő az a munka, amit a háború utáni nyomorban és a legsötétebb ötvenes években végez, aki a műveit ismeri, nagyon érdekes munkanaplót talál az első kötetben, szerzők, problémák, kérdések, fogalmak követik egymást sűrűn, sokszor címszavakban, máskor pedig mondatok, egész passzusok, amelyek beépültek más művekbe, de sok olyan van, amely töredék maradt, vagy aforizmaként is használható, bár vigyázni kell az aforizmáival, néha egész opusz kell hozzá lábjegyzetnek, ha nem csak poénkodni akar az ember. Ha lesz komoly Hamvas-filológia, a Naplók fontos támpontokat ad majd hozzá. És nyilván ő maga tiltakozna legerélyesebben az ellen, hogy valaha is tananyagként szerepeljen, vagy bármit is elnevezzenek róla. Nem fogja megúszni…
A Naplók fő mondanivalója az, hogy Hamvas életműve nem egyszerűen irodalom, hanem egy szellemi út lenyomata, amelynek állomásai irodalomként, bölcseletként is értelmezhetőek, de ha valaki elfogadja azt a metafizikát, amelyet a szerző vázol, akkor kénytelen lesz sok dolgot, talán az egész életét újragondolni. Minden ember életében lehet egy pillanat, amikor erre van szüksége vagy pár mondatra legalább, amelyek olvastán valami megváltozik, de nem elég olvasni, cselekedni is kell, elvégezni a munkát, amire az embernek lehetősége adatik. Végső soron minden mű, a Naplók is meditációs objektum, akkor kel csak életre, ha valaki megkapaszkodik egy-egy sorában, ha felhasználja, beépíti, továbbgondolja."
Forrás és teljes cikk: nol.hu
Beszélgetés Dúl Antallal, a Hamvas-hagyaték gondozójával a Naplók megjelenése kapcsán az Irodalmi Jelenen: "Lehet koncentráltan élni"
13 megjegyzés:
Nyilván nagy segítség lesz majd, ha tananyag lesz, de én személy szerint szívesebben olvasnám a többi művet olcsóbb kiadásban, és az eddig kiadatlan, fontosabb műveket is látnám már.
A szakadék pedig nagy, nem is lesz kisebb jó ideig, de talán a személye körüli hercehurca nélkül lehetne enyhíteni egy kicsit, művei fontosságának kihangsúlyozásával inkább, mint egy napló-megjelentetéssel. Félek, visszafelé fog elsülni, már ha sülni akarnak vele.
Nekem is az volt az első gondolatom, hogy - stílusosan szólva - bizonyos tekintetben nem szerencsés ezeknek a jegyzeteknek a megjelentetése, de mégis nagyon örülök neki. A naplóbejegyzések ugyanis elengedhetetlenül fontosak Hamvas személyes praxisának a megértéséhez, ami az egész életművének a bázisát adja. Nekem hiányérzetem volt eddig, ezekkel vált teljessé a kép és érthetővé a "realizációja". A könyveiben csak a végeredményt láthatjuk, itt a forrás is feltárul.
Hát ha a személyes realizációs technikákról szól, az valóban nagy segítség lehet, de szerintem én még nem tartok ott hogy segítsen, illetve még az olvasható Hamvas-művek is csak részben párolódtak le bennem, nagyon kis részben.
A kiadás körüli nehézségeket hangsúlyozza Dúl Antal is, és a művek horrorfilmbe illő ára is azt mutatja, hogy kicsi a kereslet és a bevételhez is nehéz hozzájutni, gondolom, nyereség sincs nagyon, szóval nem tudom mi lenne a megoldás a kiadás terén, bízom benne, hogy megtalálják...
Egyébként ez mekkora terjedelmű? Ír benne a jóga-gyakorlatairól is?
Mintegy 700 oldal a két kötet, 7000 forint körüli áron, az szerintem reális. A 200 oldalas könyvek többnyire 2000-3000 forint között szoktak lenni, vagy még több. Szerintem nagyon jó, hogy egyáltalán valaki ezt az ügyet felkarolta és elérhetővé teszi Hamvas írásait, az is előfordulhatott volna, hogy a mi életünkben nem is jutottunk volna hozzá.
Még én sem olvastam az egészet, csak részleteket, nem tudom, hogy jógáról van-e benne szó. De tulajdonképpen ez az egész jóga, például a háború borzalmainak, vagy az azt követő időknek a szellemi szintű megélése és feldolgozása karma-jóga, a transzcendens odaadás és elfogadás bhakti-jóga, a meditációs praxis dhjána-jóga, az egésznek a komplex rendszere pedig (a hatha-jógát most ide nem értve) rádzsa-jóga. Csak nem biztos, hogy egyébként így neveznénk.
Valahol olvastam, hogy Hamvas végzett valamiféle "tibeti jógát", arra gondoltam, hogy valami ászanák is lehettek.. De persze ilyen megközelítésben valóban minden jóga.
Az árakat lehet hogy csak én sokallom, azzal viszont egyetértek, hogy örülhetünk, hogy valaki felkarolta az ügyet, mert most lehet hogy nekünk is gépeld változatban lenne csak elérhető. Bár az internethez nem tudom mit szólna Hamvas, nem titok, hogy torrentes oldalakon néhol fennvannak ilyen Hamvas pakkok, a terebessről kérésre letörölt anyagok kimentve, pdf-ek, komplett szkennelt könyvek, amik nyilván nem tesznek jót az eladásoknak, de ehhez szerinted mit szólna?
Nekem lényeges, hogy az ilyen könyvek materiálisan is a kezemben legyenek, ne a számítógép előtt kelljen görnyedni olvasáskor. Hamvast amúgy is állandóan "használnom" kell, a kezem ügyében kell lenni, hogy akár csak egy mondat erejéig felüssem valamelyik írását, vagy csak találomra kinyissam, ami persze mindig éppen ott tárul fel, ahol éppen akkor kell. A számítógépen, vagy fénymásolaton ennek elveszne a varázsa.
Nem tudom, Hamvas mit szólna a másolásokhoz, de azt nem nehéz belátni, hogy ha nem térül meg egy könyv kiadása, akkor valószínűleg nem tud megjelenni a következő kötet. Az pedig senkinek nem jó.
Nekem is lényeges lenne, hogy a könyvek a kezemben legyenek, annak idején, amikor elérhetővé vált számomra az internet, verseket gyűjtöttem halomszámra, és amit lehetett, próbáltam megszerezni, például hagyatéki boltba is jártam, itt-ott könyvvásárokon lehetett beszerezni versesköteteket, sőt, volt hogy egy iskolai osztálytársam lopta el otthonról a nem használt 3 kötetes XX századi magyar versantológiát, és adta nekem cserébe a számítógép bütykölésért:), szóval ahogy tudtam, megszereztem mindent, csak sajnos tudásvágyam nagyobb volt a pénztárcámnál és a lehetőségeimnél, ezért sokszor én is ezt a kényelmetlen megoldást választottam.
Amikor pedig már fizetésem is volt, a pénz másra kellett, ezért nem tudtam beruházni ezekbe, de persze nem mondtam le róla, annak ellenére, hogy most kartondobozokban hever a könyveink 70%-a, és megint polcot kell venni... Már nem férnének el hol, egy külön könyvtárat kell építeni.
Ennek ellenére tisztában vagyok a dolog vonzataival, de más módon nemigen tudtam hozzájutni a művekhez, és azt hiszem, szegényebb volnék, ha nem lenne internet...
Nem kell mindet megvenni, csak ami fontos. Száz könyv elég. :)
Na most azok megvannak, de nem mondom meg, milyen formátumban... :D
Innen jött az ötlet: a könyvajánló rovatot átalakítottam, én is összeírok száz, általam fontosnak és jónak tartott könyvet. Ha a lista a százat eléri, akkor egy újabb csak akkor kerülhet be, ha egyet kiveszek.
Most elolvastam megint ezt a cikket, és eszembe jutott valami fontos. Dúl Antal azt mondta egy interjúban, hogy a fiatal (érdeklődő) egyetemisták (tehát itt pl. nem rám gondolt:) egyfajta 'narkózisnak használják Hamvast', azért olvassák, hogy jó gondolatokat kapjanak tőle és megmámorosodnak, hogy részesülnek egy nagy szellemiség által leírt tudásból, szóval nem akarnak (/tudnak) realizálni semmit, csak "művelődnek".
Ez azért ütött meg annak idején, mert én is megmámorosodtam Hamvas írásaitól, és tulajdonképpen előtte egyetlen olyan író sem volt (csak költő), akitől megmámorosodtam volna, és ez gyanakvóvá tett... Egy kicsit megijedtem, hogy esetleg a megértés eltolódik a mámor miatt... Te nem érezted ezt?
Ez önmagában nem baj szerintem. Ez a fajta "extázis" egy tényleges "realizálás" előszobája is lehet (láttam már rá példát), csak általában az adott időszakban ennek még nincsenek meg a különböző, elsősorban egzisztenciális (nem anyagi, hanem léthelyzeti) feltételei.
Persze, a továbblépés többnyire nem szokott bekövetkezni, a "mámor" valamilyen szinten állandósul és a megvalósítás illúziójává, pótszerévé válik (mint annyi minden). Hogyan lehet ebből kilépni? Megértéssel, belátással önmagában a legritkább esetben. Leginkább: válsággal, a válság megfelelő értelmezésével és a válságra adott megfelelő válasszal.
Gondolkodtam, hogy miért is okozott egyfajta extázist. Előzményei is voltak, szerintem nem azért történt meg velem ez, mert levettem a polcról, és megláttam, hogy de jó.
Először is az történt, hogy én 1995-ben, mint akkor sokan, megőrültem a Lart Pour Lartért, 14 évesen, és egy korai filmjükben feltűnt egy név: Radafuk Ernő.
Másrészt olvastam költőket és hallgattam zenéket, dalszövegeket, amik burkoltan utaltak "valakire", aztán ugye az egyik híres zenész-dalszövegíró apjának a könyveit kezdtem el olvasni, és ő pedig meg is nevezte a személyt. Körülbelül 10-15 év alatt jutott el hozzám, pedig mindvégig "közel" volt. Mikor végre hozzájutottam, elérhetővé váltak a művei, és megtudtam, hogy körülbelül ki is ő, azonnal elkezdtem olvasni, és amit az írásaiban találtam, az ámulatba ejtett. Szinte faltam a gondolatait, és átéltem azt az igazságot, amit kimondott: "Élni annyi, mint lángolni és másokat is lángra lobbantani".
Nem szeretném, ha a megvalósítás illúziójává válna, de ha már ennyit kellett rá várni, szerintem inkább segíteni fog, mint pótszerré válni.
(Az egzisztenciális feltételeket értem egyébként.)
Megjegyzés küldése