"Minden vallás igazsága ugyanaz"

A spirituális zenét kedvelők egyik legújabb felfedezettje, a szikh vallást követő és népszerűsítő, 1972-ben született Snatam Kaur amerikai énekesnő, dalszerző. Magával ragadó, "lélekemelő" énekét körülbelül egy évvel ezelőtt hallottam a Tiszta Hangok Rádión, de akkor nem tudtam, hogy ki az előadó és hosszas nyomozás után sem találtam meg. Nemrégiben azonban a debreceni programokat is hirdető zen.eoldalon bukkantam rá újból.

A fenti dal szövege a Múlmantra, a szikh hit deklarációja, "gyökérmantrája". Fordítása: "Egy Isten van. A neve Örök Igazság. Minden dolgok Teremtője és mindent átható Lélek. Félelem nélkül való. Gyűlölködés nélkül való. Időtlen és forma nélkül való. Születésen és halálon túli. Önmagától való. A Guru (Nának) kegyelméből ismert."

Snatam Kaur honlapja, ahol még több zene meghallgatható és sok információ található róla: www.snatamkaur.com

A szikh vallást mintegy 500 évvel ezelőtt Nának guru alapította. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követő embereket pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Maga a szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit „sisya” szóból származik. Az indiai pandzsábi nyelvben maga a szikh is tanulást jelent, így a Tíz Guru tanítványaira és a szikhizmus élő guruja, a “Sri Guru Granth Sahib”-nak nevezett szikh szentírás tanításainak követőire utal.

A szikhizmus a hindu és muszlim vallásháborúk környezetében kifejlődött vallás annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mi a helyes hozzáállás az erőszaktól mentes hinduizmusban a „szent háborút” folytató iszlámmal szemben. A szikhizmus hiteinek magja az egy Istenben és a szentírásukban leírt Tíz Guru tanításaiban való hit. A társadalmi hagyományok és berendezkedéseket illetően valamelyest eltér a hinduizmustól és az iszlámtól is (így például elutasítja a kasztrendszert és a purdah-t). Jelenleg 23 millióra tehető a szikhek száma. Legtöbben közülük Pandzsáb területén élnek, Északnyugat-Indiában, a vallás keletkezési helyén.

Nának 1469-ben született a pandzsábi Lahor melletti kis faluban, Talvandiban. Szülei hinduk voltak, ám ő hinduk és muszlimok között nőtt fel. 30 éves korában Nának guru három napra eltűnt, és mindenki azt hitte, hogy vízbe fulladt. Visszatértekor ezek voltak az első szavai: „Nincs olyan, hogy hindu vagy muszlim, kinek az ösvényét kövessem tehát? Isten ösvényét fogom követni.” Ezzel azt akarta kifejezni, hogy minden vallás igazsága ugyanaz. Szerinte a vallások között fennálló, külsőségekben megnyilvánuló különbségek nem lényegesek.

Nának guru úgy gondolta, hogy Isten új üzenetet küldött számára, amely sem az iszlám, sem a hindu tanításokból nem következett. Életének hátralévő részét az üzenetnek a terjesztésével töltötte. Feljegyezték róla, hogy kimondottan a hindu és muszlim szent helyek felkeresésére törekedett, és ott hirdette tanait.

Négy „hősies” utazás után (északra Tibetbe, délre Sri Lankába, keletre Bengálba és nyugatra Mekkába és Bagdadba) Nának guru a hinduknak és muzulmánoknak egyaránt tanított és ennek során tanítványokat, szikheket gyűjtött maga köré. Tanításai a vallásnak az emberiség életében betöltött szerepéről szóltak. Szerinte a vallás fő feladata a népek egyesítése, és fájlalta, hogy a gyakorlatban a vallás inkább egymás ellen hangolja az embereket. Különösen sajnálkozott a hinduk és muszlimok közötti ellenséges érzületeken, és bizonyos szertartási módozatokon, amik szerinte akadályozzák a hívőket az Istenre való koncentrálásban, így tovább akart lépni mindkét vallás gyakorlatain. Ellenezte a kasztrendszert. Jól ismert mondását „Nincsenek hinduk, nincsenek muszlimok”, Szigh guru fejlesztette tovább: „Tekintsd egyenlőnek az emberi faj egészét.”. A guru élete utolsó éveit a pandzsábi Kartárpur városában élte le, ahol sokan meglátogatták, hogy tanuljanak bölcsességéből. Kartárpurban létrehoztak egy közösséget, amely mindenki felé barátsággal viseltetett, és ingyenkonyhát nyitottak a szegények és nélkülözők számára.

Halála előtt kijelölte utódját, a szikh közösség új tanítóját (guru). Ez a rendszer folytatódott, míg az utolsó, a tizedik guru, Gobind guru (1666–1708) megalapította 1699-ben a szikhek megkülönböztető azonosságát jelentő szertartásokat.

A szikhek hite szerint a Mindenható Isten a személytelen, alaktalan végső valóság, Ő a Teremtő, a személyes megmentő, a belső tanító, aki mindentudó, mindenható és anyagtalan. Isten mindeneken keresztül nyilatkozza és jelenti ki magát a világmindenségben, de semmilyen véges képzet nem imádható Istenként, aki végtelen. Isten Nánakot és az őt követő kilenc gurut, valamint az írásokat választotta az isteni világosság megtestesítésére, de egyik sem imádható Isten(ek)ként. Isten az ürességről való mély elmélkedésben létezett számtalan korokig, míg elhatározta a világmindenség és az élet megteremtését. Csakis Isten tudja, hogy mikor és hogyan volt a világ, az élet és az első tett megteremtve.

Az amritszári Aranytemplom, a szikhek legszentebb temploma

Fotó: Claude Renault

A szikhek egyistenhitűek. Úgy hódolnak Istennek, hogy őszinte életet élnek, és törődnek másokkal. Minden napot hajnali mosdással kezdenek, és a guruk tanításain elmélkednek. Szerintük a lélek a születés és az újjászületés körforgásába kerül. Hogy ebből kiszabadulva Istennel egyesüljenek és guruvá váljanak, fegyelmezett életet élnek, és gyakran a társadalom érdekeit szolgáló munkát végeznek (széwa), és jövedelmük tizedét a rászorulóknak adják.

Az újraszületések ellenére az egyénnek nem szükségszerűen kell a karma törvényeitől szenvednie. A szenvedés nem közvetlenül Istentől származik, ő csupán a hit és bátorság próbájaként engedi azt meg. A szenvedés gyakran sok jót hoz ki az emberiségből, mint például részvétet, könyörületet és szánalmat. A megváltás az Isten által adatott felvilágosulás, mely az újraszületésektől való felszabadulást eredményezi. Nem hisznek a Sátánban. Szerintük mi jelenleg a bűn korában élünk, mikor a gonoszság várhatóan virágzik. Az emberek lényegükben hajlamosak a kísértéseknek engedni. Isten teremtett mindent és ő adott az embereknek szabad akaratot. A gonoszságot Isten az emberiség jellemének és az áldozatok hithűségének próbájaként engedélyezi.

(A szikhizmusról szóló rész forrása és még több információ a témában: wikipedia.org)

A szikhek szent könyvét, a Guru Granth Szahibot, eredeti nevén Adi Granth, 1604-ben az 5. guru, Ardzsan állította össze, és a 10. guru, Govind Singh bírálta felül. Áhítatos himnuszokat tartalmaz, és egyedülálló módon befogadott nem szikh vallású szerzőket is, mint Kabirt és egy Farid sejk nevezetű muzulmán misztikust vagy szufit. A szikhek ezzel akarják jelezni, hogy nyitottak a többi vallás felé, hiszen soha nem állították azt, hogy az ő ösvényük lenne az egyedül igaz út.

Az Indián kívüli szikh közösségek azokban az országokban találhatók, amelyek korábban brit gyarmatok voltak: Kanada, Ausztrália, vagy olyan területeken, ahol angolul beszélnek, például az Egyesült Államokban.

(Forrás: Peter B. Clarke: A világ vallásai)

Snatam Kaur: Guru ram das