A budapesti hangszerkereskedő esete a drágakővel

Kokas Katalin a Stradivariussal (Fotó: www.kultura.hu)

Olvastam egyszer egy nagyon régi keleti tanmesét "egy bölcs asszonyról", aki a hegyekben utazgatva egy folyóban talált egy különösen értékes drágakövet. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a kincset az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül nekiadta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. 
“Gondolkoztam” - szólalt meg. “ Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”
Ez a történet jutott a napokban eszembe, amikor hallottam a közelmúltban Budapesten felbukkant Stradivari-hegedű történetét.  Mint ismeretes, egy családi örökségből előkerült egy régi hegedű, amiről a tulajdonosa nem tudta, hogy milyen értéket képvisel, csak egy egyszerű, "régi hegedűnek" gondolta. Felajánlotta Juhos Tibor kereskedőnek, majd otthagyta nála alaposabb vizsgálatra. Eközben vált mind egyértelműbbé, hogy egy nagyon különleges hangszerről van szó: kiderült, hogy a hegedűt Pyrker János egri érsek hozta Magyarországra 1827 szeptemberében Velencéből, majd a második világháborút követően, az egri templom újjáépítésekor adták el. Eredete később feledésbe merült, csak a mostani londoni és bécsi szakértői vizsgálatok igazolták, hogy egy eredeti, 1697-ben készített Stradivari-hegedűről van szó, amelynek értéke a félmilliárd forintot is meghaladhatja.
A kereskedő - ahelyett, hogy olcsón megvette volna magának a hangszert - tájékoztatta a tulajdonost arról, hogy milyen értékes hagyatékról lehet szó. A Stradivariust végül Zelnik István gyűjtő, a Délkelet-ázsiai Aranymúzeum alapítója vásárolta meg és öt évre használatra adta Kokas Katalin hegedűművésznek (a vételárat nem közölték, de egy ehhez hasonló hangszer tavaly 3,6 millió dollárért kelt el).
Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár egy közelmúltbeli sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Juhos Tibor kereskedőt etikus magatartásáért állami kitüntetésre javasolják.
Azt hiszem, ehhez a történethez nincs mit hozzátenni, talán csak annyit: ha ilyen ma Magyarországon megtörténhet, nincs veszve semmi.

P. Z.